a) A keresztségi fogadalom letétele. Miután a pap a keresztszülőkhöz intézett kérdés s a tőlük kapott felelet által megbizonyosodott, hogy a gyermek még nincs megkeresztelve, a keresztelést közvetlenül megelőző szertartásokba kezd. Nevezetesen felszólítja a megkeresztelendőt, hogy újra, mintegy elhatározóan s véglegesen mondjon ellen a sátánnak, minden pompájának s cselekedeteinek. Miután pedig ezt a keresztszülők a gyermek nevében megtették,
b) a pap megkeni a kisdedet mellén és vállai között kereszt alakban a katekumenek olajával. Ez a kenés jelzi s kieszközli a keresztelendő számára a bátorságot és erőt a kereszt hordozására s az állhatatosságot a kísértések s üldözések viharaiban.
c) Mindezideig a szertartások violaszínű stólában mentek végbe, mintegy a bánat s gyász jegyében. Most a pap fehérszínű stólát ölt, mert abba a cselekvénybe készül fogni, amely minden örömnek, diadalnak s dicsőségnek forrása.
d) Közvetlenül a keresztelés előtt még egyszer s utoljára felszólítja az Egyház a keresztelendőt, fejezze ki hitét az Atyában, Fiúban s Szentlélekben, az Anyaszentegyházban, a szentek egyességében, a bűnök bocsánatában, a test föltámadásában s az örök életben; nemkülönben jelentse ki nyilván s határozottan, fel akarja‑e venni a szent keresztséget s ezzel kész‑e magára venni a krisztusi édes igát s kedves terhet.
e) Erre aztán végrehajtja a pap a nagyszerű, életre s örökkévalóságra legjelentősebb cselekvényt: leönti háromszor keresztben a kisded fejét, elmondva közben a Krisztustól rendelt szavakat: „N” én téged megkeresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”.