Az Egyház törvénye továbbá előírja, hogy keresztszülő egy vagy legfeljebb kettő legyen. Az előbbi esetben más nemű is lehet, az utóbbiban egyiknek férfinak, a másiknak nőnek kell lennie. (764. k.)
A megkeresztelt, a keresztelő s a keresztszülő között lelki rokonság támad, amely házassági bontó akadályt is alkot.
Célja ez utóbbinak főleg az, nehogy a lelki rokonság s az ezzel járó szorosabb viszony, ha házassági reményekkel párosul, szabadosabb viselkedésre s meg nem engedett bizalmaskodásra ürügyet szolgáltasson.
Jegyzet. A protestáns álláspontot a keresztszülőség őskeresztény intézményét illetőleg a Ref. Dogmatika a következőben adja: … a büszke múlt írásban fennmaradt vaskos köteteiben olvasgatva, csak erősebbé vált ama nézetünk, hogy a mi keresztszülői intézményünk intakt maradványa a pápás vallásnak. Hogy a római katolikusoknak a maguk népegyházában szükségük volt, van és lesz a keresztszülőkre, hogy így az alrészeiben is finom logikával felépített zárórendszerükben folytonossági hiba ne legyen: az nem szorul magyarázatra. De, hogy miért kellett nálunk is meghagyni ezt az értéktelen szokást, azt csakis a „külső fronton folytatott harcok” számlájára lehet felírni, amikor … az átalakulás reformációs vajúdásában nem volt elég reformátori lendület ennek elsöprésére… De céltudatos munkával, felvilágosító beszédekkel nagyban elő lehetne segíteni az ily felesleges külsőségek elhagyását. (W. Heyns-Galambos: Ref. Dogmatika. 252–253. l.)