„Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok”
A SZENT CSALÁD ÜNNEPÉT XIII. Leó pápa (1878–1903) szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.
Amikor eltelt a nyolc nap, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal:
„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében,
mert látta szemem üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”
Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához:
„Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”
Az Egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy külön ünnepet szentel Jézus családjának a Vízkereszt nyolcada idején. Ezen az ünnepnapon a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül. A Szent Család ünnepnapja mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából, ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól. Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól. Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.
A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. Figyeljünk fel arra, hogy – mai fogalmaink szerint is – mennyire összeillő pár volt Mária és József. Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példaadó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen munkájának elvégzésére. A Szent Család őrzője szent József, Istentől kapta azokat a jeleket, fontos utasításokat, melyek teljesítésével megmentette családját. Az ő számára Isten szolgálata a fő helyen állott.
Annak ellenére, hogy a változások korát éljük, és sokan kikezdik a házasságot a család a társadalom és az Egyház alapsejtje marad. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család Isten tevékenységének a helye, és kiváltságos környezete és így Isten és ember találkozásának is a helye.
A házastársak egymás felé is a kegyelem közvetítői. A házasságnak, mint szentségnek éppen ez a jelentése. A hívő család tagjai tehát tudatában vannak annak, hogy bármilyen feszültség is jelenik meg életükben, mindig segíti őket Isten kegyelme, hogy ez a szeretet szempontjai szerint oldódjék meg. Ha valamilyen összeütközés keletkezik, ennek megoldási irányát a szeretet szellemében Isten ügyének szolgálata adja. Kalkuttai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok”
A közösen elmondott imának nagy szerepe van a családban. Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá.
E napon az Egyház szeretettel szemléli a betlehemi barlangban a Szent Család tagjait, s oltalmukba ajánljuk családjainkat. A Szent Családot a 14. század óta ábrázolják. Szintén században jelent meg a „menekülés Egyiptomba” képtípus, melynek számos példája ismert. A Szent Családot útjukon, pihenés közben, vagy egy ház belsejében ábrázolták. 1500 körül alakult ki az egyiptomi életét ábrázoló képtípus, melyen József mint ács dolgozik, Mária ruhát készít Jézusnak, a Gyermek játszik vagy Szent Józsefnek segít. Az itáliai reneszánsz a gyermek Keresztelő Jánost mint a gyermek Jézus játszótársát ábrázolta e képeken. Később a Szent Család názáreti életének jeleneteit ábrázolták.
Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk:
gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.