Előgyakorlatok
1. Elképzelem, amint az angyal nagy fényességben megjelenik a pásztoroknak s mondja: „Nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítő.” (Lk 2,10-11)
2. Kérem az igazi karácsonyi öröm kegyelmét, melyet Jézus tiszta s nagylelkű szeretete biztosít számomra.
I. Az őrtálló pásztorok
Szent Lukács mondja, hogy pásztorok voltak azon a vidéken és szabad ég alatt tanyáztak s őrt álltak az éjtszakában nyájuk fölött. (Lk 2,8)
A pásztorokat az egyszerűség, az igénytelenség, az egyenes, őszinte lelkület, a kötelességteljesítés és bizonyosfokú munkától, időtől megedzett kemény külső élet jellemezte. Ez utóbbira többek közt az őrtállás éjtszaka idején a szabad ég alatt is figyelmessé tesz minket. Mindmegannyi tulajdonság, mely őket az angyali látogatásra alkalmassá teszi.
Nem ragaszkodnak földi dolgokhoz, nem merülnek el az ideiglenes javak keresésében, virrasztanak s szívük éber a mennyei látogatás befogadására. Oly közel hozzájuk az ég! Majdnem hogy föléjük hajol. Rajtuk szinte szószerint megvalósul, hogy ez éjjel „méztől áradóak lesznek az egek”.
Ők a jövendő Jópásztor előképei. Azért hirdeti nekik az angyal elsőknek a Jópásztor eljövetelét. S ők sietnek, hogy neki hódolatukat bemutassák.
Ezek a tulajdonságok s erények tesznek engem is alkalmassá, hogy a betlehemi Kisdedet s általában az égi látogatásokat: az angyalokat, a szenteket, a Szűzanyát, Jézust fogadhassam. A keresztény aszkétika s misztika nem a föllengző, nem a felhős utakon járó lelkekben találja meg igazi talaját, hanem az egyszerű lelkekben, azokban, akikről a Jópásztorrá nőtt betlehemi Kisded mondja majd egykoron: „Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak hogy nektek adja az országot.” (Lk 12,32)
Elszakadás a földi dolgoktól, bizonyos kemény külső életmód, magvas kötelességteljesítés s figyelés az isteni sugallatokra készíti elő lelkemet Isten nagyobb kegyelmeire: „Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsna gyanánt; készítsetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset mennyekben, hol a tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rontja. Mert ahol kincsetek van, ott lesz a szívetek is.” (Lk 12,33-34)
II. Az örömet hirdető angyal
Az őrtálló pásztoroknak egyszerre csak angyal jelenik meg, s csodálatos égi fény veszi körül őket. Ez az első pillanatban nagy benső megindulást és félelmet kelt lelkükben.
Megfigyelhetjük a kinyilatkoztatás történetében, hogy a természetfölötti jelenések mindig bizonyos hirtelenséggel jönnek és mennek, épp azért, mert nem természetes folyamatok készítik elő azokat. Egy más világ betörése ez a mi természetvilágunkba. Üstökös, mely más csillagrendszerből jön el hozzánk.
A hirtelenség mellett a szent félelem, mely azok közvetlen hatása, jellemzi a mennyei jelenéseket. Így látjuk azt Dánielnél, Zakariásnál, így a feltámadás után a szent asszonyoknál. A tanítványoknál is a hajóban, mikor Jézus a tengeren közeledik feléjük, és az utolsó vacsora termében, mikor zárt ajtók mögött megjelenik nekik. Így itt is a pásztoroknál, amint az evangélium mondja: „Megfélemlének nagy félelemmel.” (Lk 2,9)
De ennek a félelemnek is viszont jellemzője, hogy épp oly gyorsan felváltja a béke és az öröm. Mondhatni állandó szó az égi jelenések, az angyalok, Jézus ajkán: „Ne féljetek!” Itt is azt mondja az angyal a pásztoroknak: „Ne féljetek; mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2,10-11)
Ezzel megjelöli az angyal a karácsonyi öröm igazi tárgyát. Ez nem más, mint az Üdvözítő születése, Isten látogatása a földön, a bűnbocsánat, a mennyei béke kiáradása a világra: „Ma az egész világon méztől áradóak lettek az egek.” (Kar. resp.) Csak az ünnepelhet igazán karácsonyt, aki ezt az örömöt megérti, akinek több az ég, mint a föld, több a lélek, mint a test, több a mennyország, mint a földi királyság, több a bűn nyomora, mint földi kincsek elvesztése, több a szív békéje, mint birodalmak meghódítása.
Jelet is ad az angyal, melyen szavai igazságát megismerhetik: „Ez nektek a jel: találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve.” (Lk 2,12) Ezek az újonnan született király jelvényei: az alázat, az engedelmesség és a szegénység. Kisded lett az ég ura, pólyák kötik meg mindenható erejét, jászol a trónja. Mert az ő országa nem e világból való. (Vö. Jn 18,36) – Iparkodom megismerni Szíve legbensőbb szándékait és érzelmeit, hogy magam is kövessem és hasonló legyek hozzá.
III. Az Istent dicsőítő angyalok sokasága
„És azonnal menyei sereg sokasága vette körül az angyalt és dicsérte az Istent, mondván: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,13-14) – Mily dicsőséges Istennek ez az eljövetele a földre! Minden földi elrejtettsége mellett, sőt épp ezzel szemben és ennek ellenére mily dicsőséges! Az éjtszaka csendjében, a világ szeme elől elrejtve, istállóba utasítva, jászolba temetve, mégis megmozgatja az égi seregeket és magához vonzza a földön is a jóakaratú embereket. Mintha csak fennhangon hirdetné, hogy nem kell neki a földi dicsőség, nem kell neki a fény és a pompa. Vonzza majd egykor a királyokat is, de nem azért, hogy fényükbe temetkezzék és aranyukban gyönyörködjék, hanem csak azért, hogy őket is a bűn szolgasága alól felszabadítsa és Megváltójuk legyen. De előbb a pásztorokat, a szegényeket hívja, hogy megmutassa: az ő országa nem a föld hatalmasainak kegyén épül fel, hanem az ő kegyét kell, hogy a föld hatalmasai is keressék.
Ez a rejtett Isten, ez a betlehemi Kisded utat tör majd magának Heródes ármánykodása, a világ hatalmasainak agyarkodása ellenére is. Utat tör magának a századokon át, és ő lesz a századok halhatatlan királya s országának nem lesz vége. (Vö. 1Tim 1,17; Lk 1,33) Őt nevezik majd csodálatosnak, erősnek, a jövendőség atyjának, a béke fejedelmének. (Vö. Iz 9,6)
Ilyenek Isten művei. Lenézett, alig ismert forrásból fakadnak és hatalmas folyamokká nőnek meg s elárasztják a világot és magukkal ragadják a lelkek ezreit. Mert nem Isten gondolatai a mi gondolataink és a mi utaink nem Isten utai. (Vö. Iz 55,8)
Dicsőség és béke: ez az angyali ének kettős jelszava. Dicsőség az Istennek és békesség az embernek. Ez a karácsonyi éjtszaka kettős szent ajándéka. Istennek dicsőség az, hogy ismét visszaadja a békét a bűn által békétlenné, bolygóvá lett embernek, s az ember abban leli meg békéjét, ha jóakarattal már nem a maga állhatatlan, múló, hanem egyedül csak Isten örök, múlhatatlan dicsőségét és szent akaratát keresi. Ezt kérem a magam és az egész világ számára az imádságban.
Imádság
„Isten, ki e legszentebb éjtszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak örömeit élvezhessük az égben, melynek titkait itt megismertük a földön.” (Éjféli mise könyörgése)