Az Egyházba visszatérők újrakeresztelése

Miért is a szent Officium elrendelte, hogy valahányszor eretnek az Egyházba visszatér, bármely felekezethez tartozott, a keresztség érvényét illetőleg vizsgálatot kell indítani s ennek eredménye szerint a kereszteléstől vagy egészen el kell tekinteni, avagy azt feltételesen vagy feltétlenül megismételni. Hazánkban a legújabb időkig a protestánsok keresztségét – kivéve az unitáriusokét – érvényesnek szokták tekinteni. Ez utóbbi felekezet ugyanis tagadja a Szentháromságot s így bajosan tételezhető fel, hogy saját hitelvei ellenére helyes szándékkal kereszteljen, még ha esetleg – állami kényszer folytán – a külső formát betartaná is, hogy így aztán bevett keresztény felekezetnek ismerjék el. Miért is a megtért unitáriust minden körülmények között föltételesen meg kell keresztelni.

Az elmondottakból az is nagyon világos, hogy katolikus szülő gyermekét protestánsokhoz keresztvízre már csak ez okból sem küldheti. Az Egyház ezt a merényletet kiközösítéssel sújtja. (2319. k.)

Kétség merülhet fel a keresztség érvénye felől akkor is, ha azt világi egyén (pl. szülésznő) szolgáltatja ki. Ha a keresztelő ügyes, kioktatott, megbízható egyén, főleg, ha az anyag s alak helyes alkalmazását két vagy egy szakavatott tanú is igazolja, miként ezt a törvénykönyv – a lehetőség szerint – megkívánja (742. k.), akkor a keresztséget feltételesen sem szabad ismételni, hanem csupán az elmaradt szertartások pótlandók. Ha azonban a keresztség érvényéhez bármely okból alapos gyanú férkezik, azt feltételesen meg kell ismételni. Az új törvénykönyv a plébánosoknak szigorú kötelességévé teszi, hogy a szülésznőket, orvosokat, sebészeket a keresztelés helyes módjára gondosan kioktassák. (743. k.) Azt azonban szintén szívükre kell kötni, hogy a keresztséget csupán végső szükség esetén, amikor pap nem hívható, szabad kiszolgáltatniuk. A legnagyobb visszaélések közé tartozik, ha a szülésznő – mint néhol szokás – az újszülöttet, akár gyenge, akár erős, a születés után megkereszteli.

Az apa vagy anya tulajdon gyermekét csupán a végső szükség esetén keresztelje meg. (742. k.) Amennyiben azonban ez megtörténnék, ebből a keresztelésből semmiféle lelki rokonság nem származnék.