A keresztség alakja

A keresztség alakja vagyis a víz alkalmazása (a leöntés) közben kiejtendő szavak a latin Egyházban a következők: N. Én téged keresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

A lényegében azonos görög forma a következő:

Megkereszteltetik Isten szolgája N. az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

Ezekből a szavakból elvennünk vagy azokhoz hozzáadnunk mit sem szabad.

Így pl. ha valaki a bekezdő szavakat: „Én téged keresztellek” elhagyná, a keresztség bizton érvénytelen s feltétlenül megismétlendő volna. Sőt a formában előforduló második „és” mellőzése is veszélyeztetné az érvényt.

Ha azonban a megkeresztelendőt nem neveznők meg, azért biztosan érvényesen volna megkeresztelve.

Viszont bármi hozzáadás a szentségi szavakhoz tilos, sőt olykor veszélyes is lehet, hogy az érvényt megrontja.

Így pl. ha valaki az isteni személyek neveihez nem csupán helytelen áhítatból, hanem azzal a szándékkal csatolná Szűz Máriát vagy valamely más szentet, hogy az ő nevükben is akar keresztelni, a szentséget érvénytől megfosztaná.

Ha akár az anyag, akár az alak szempontjából kétséges keresztséget megismételjük, ily szándékkal s szavakkal kell azt tennünk: „Ha nem vagy megkeresztelve, én téged megkeresztellek … stb.”.