Előgyakorlatok
1. Képzeld el újra a Szentháromságot, amint mennyei trónjáról letekint a földkerekségre, látja a bűnös emberi nem nyomorát és elküldi Gábor arkangyalt Názáretbe a Szent Szűzhöz, hogy vele a megtestesülés tervét közölje.
2. Kérd a kegyelmet, hogy az imént megtestesült Igét, szívének legbensőbb indulatait és szándékait mindig jobban megismerjed, hogy őt annál jobban szeressed és hűségesebben kövessed.
I. Az angyali üzenet
Amikor bekövetkezett az idők teljessége, elküldte Isten Gábor arkangyalt Szűz Máriához, hogy vele az Üdvözítő édesanyjává való kiválasztását közölje. Mert valamint Isten nem üdvözít senkit sem akarata ellenére, úgy az egész emberi nem megváltását is az ember beleegyezésétől tette függővé. Az arkangyal megjelenik a Szűz előtt. Tekintsd meg, mily tisztelettel lép oda hozzá és mily hódolattal üdvözli. Soha ilyen üdvözletet nem küldött még az ég a földnek. Azt mondja: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között!” (Lk 1,28) Fontold meg, ízleld meg ennek az égi üdvözletnek minden szavát! Üdvözlégy, mondja, az ég maga üdvözöl téged énáltalam, Isten békecsókja ez a világnak, melynek legszebb virága te vagy. Malaszttal vagy teljes, mert Isten némiképp kimerítette mindenhatóságát, hogy téged kitüntessen és gazdagítson, te szeplőtelen, te mindig tiszta Szűz, te választott edénye Istennek, te jövendőbeli édesanyja a Megváltónak. Az Úr van teveled, az örök Atya mint egyedül szeretett, minden teremtett lény fölött kedvelt lányával, a Fiú mint azzal, akinek szűzi méhébe akar leszállani, hogy a tied legyen egészen és örökre, a Szentlélek mint választott menyasszonyával, akinek tiszta testében akarja létrehozni szeretetének legszebb remekművét, az Istenembert magát. Áldott vagy te az asszonyok között, igen, áldott vagy valamennyi között, mert saját bensődben fogod hordani Teremtődet, akit ég és föld nem képesek befogadni, és szűzességed sérelme nélkül viseled az istenanyai méltóságot és világra hozod azt, aki az Atyától született öröktől fogva. Ó Boldogságos Szűz Mária, én is üdvözöllek az angyallal, akinek üdvözlete soha többé el nem némul az egész örökkévalóságon át: „Íme, mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.” (Lk 1,48)
Ó, csodáld az isteni kegyelem végtelen leereszkedését és örvendj, hogy oly nagy dolgot művelt a te égi anyád lelkében és testében! Ő lett kiválasztva arra, hogy valamennyi teremtmény között a legszorosabb összeköttetésben legyen Istennel, édesanyja legyen Isten egyszülött Fiának. „Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál!” (Lk 11,27) De még boldogabbak azok, „kik az Isten igéjét hallgatják, és megőrzik azt.” (uo. 28) Ezeket nevezem igazán anyámnak, testvéremnek, mondja maga az Üdvözítő. (Mt 12,50) „Mert az Isten anyja maga is boldog ugyan azért, hogy az Ige megtestesülésének közvetítője volt a földön, de még sokkal boldogabb azért, hogy az ő szeretetét szívében megőrizte örökre.” (Szent Béda)
Csodáld azért leginkább fönséges erényeit, melyekkel nagy hivatására lelkét előkészítette. Csodáld hitét, csodáld alázatosságát, csodáld tisztaságát, csodáld imádságos lelkületét, csodáld mindenekelőtt szeretetét Isten iránt, mely kék égboltozat gyanánt ragyog többi erénye fölött és harmatával, meleg sugaraival élteti, táplálja azok virágait. A szeretet az emberek iránt és a vágy a Megváltó eljövetele után adja ajkára a leghőbb imákat. Így kell neked is elkészíteni lelkedet, ha szívedbe akarod fogadni Üdvözítődet a szentáldozásban.
Csodáld a Szent Szűz okosságát, mellyel az angyal üzenetét fogadta. Hallja az égi hirnök szavát, de nem adja mindjárt beleegyezését, gondolkodik, mit is jelentsen a köszöntés. (Lk 1,29) Szemét nem vakítja el az istenanyai méltóság fénye. A fény mögött felismeri a keresztet, mely az istenanyasággal együtt jár, és ami neki a fő, megfejtve akarja látni a rejtélyt, hogy hogyan lesz megegyeztethető az angyal szava szűzességi fogadalmával. (Lk 1,34) Mert szűzessége teljes sértetlenségét többre becsüli, mint az istenanyaság magasztos kitüntetését. Azért ne engedd meg te se soha, hogy akár a legkisebb szándékos vétek is elhomályosítsa lelked tündöklő csillagát, tisztaságodat. Iparkodjál inkább utánozni az angyalokat és magát égi anyádat, zárd el szemed, füled és érzékeid összes kapuit, hogy azokon át be ne jusson semmi, ami lelked szépségét beszennyezhetné. Ha pedig a tökéletes szűzi tisztaságra hívott meg Isten kegyelme, akkor örvendj, hogy e tekintetben is közelebbről követheted égi anyádat, de ne feledd el, hogy maga a fogadalom még nem jelenti az erény tökéletességét, hanem annak hűséges betartása és erélyes védelme minden ellenkező gerjedelemmel szemben.
Csodáld végre a Szent Szűz mély alázatosságát és teljes megnyugvását Isten akaratában, mikor az angyal felvilágosító szavát hallja. Ez feltárja előtte Isten csodálatos tervét és megérteti vele, hogy szűz is marad és anya is lesz. Ő azonban csak szolgálónak nevezi magát akkor, amikor beleegyezésétől függ, hogy az ég királynője legyen. „Íme, az Úr szolgálóleánya”, mondja; és belátván Isten akaratát, a legmélységesebb megadással, de szeretettel is és bizalommal hozzáfűzi: „Legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)
II. A megtestesülés titka
Ebben a pillanatban végbemegy Szűz Máriában a legnagyobb titok, melynek ég és föld valaha szemtanúja volt; mert „az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék.” (Jn 1,14) Ezzel megtette Isten Igéje a nagy lépést az örökkévalóság dicsőséges honából a földi élet nyomorúságába: „Kiüresítétte önmagát, felvette a szolga alakját és emberekhez hasonló lett.” (Fil 2,7)
1. Első következménye a megtestesülésnek az volt, hogy Isten valóban emberré lett. Nem változtatta át isteni természetét emberi természetté, mert az lehetetlen. Nem is vegyült össze az istenség az emberi természettel oly módon, hogy a kettőből egy lett volna, mert ez is ellenkezik az isteni természet végtelen tökéletességével, mely kizár minden változást és összekeveredést. Isten megmaradt Istennek, de a második isteni Személy, az Ige, magához emelte az emberi természetet személyes egységben úgy, hogy Jézus Krisztusban egy személy, az isteni, két természetnek lett birtokosa, az isteni és az emberi természetnek. Ennek a személyes egyesülésnek eredménye az „Istenember”. „Csodálatos titok lesz nyilvánvalóvá a mai napon”, énekli az Egyház karácsony nyolcadnapján, „Isten emberré lett; ami volt, az megmaradt, és ami nem volt, azt magára vette, nem szenvedvén sem összevegyülést, sem szétválást”.
2. Ebből következik másodszor, hogy Jézus Krisztusban Isten igazán a mi testvérünk és vérrokonunk lett. Mert a szó teljes értelmében igaz, hogy Ádám fiai közül egyik valóban Isten. Ez az emberi természet és az emberi nem legnagyobb felmagasztalása, amelyet csak el lehet képzelni; ez mindegyikünknek egyénileg is a legmagasztosabb kitüntetése: Isten a mi rokonunk, Isten egy közülünk. „Semmiképen sem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám ivadékát karolta fel.” (Zsid 2,16) De ez egyúttal Istennek legmélyebb, legszeretetteljesebb leereszkedése hozzánk, teremtményeihez, nemcsak teremtményeihez, hanem a bűn által megbántóihoz, ellenségeihez, dicsőségének lábbal tipróihoz, a vétek mocskától megfertőzött beszennyezett, a kárhozatra kiszemelt, elítélt nemzedékhez. „Amikor még bűnösök voltunk, halt meg Krisztus miérettünk.” (Róm 5,8-9) Mennyire kell becsülnünk ezt az isteni méltóságot önmagunkban és másokban, melyre a megtestesült Isten Fia fölemelt bennünket! Ez egészen más méltóság, mint az, melyről a modern hitetlen világ álmodozik, mely isteníti az embert, de saját véges és vétkes természetében. Lucifer szavát: Lesztek, mint az istenek! valóra váltotta Isten, de egész más értelemben, és Ádám bűnét, mely által Istenhez akart hasonló lenni, jóvá teszi azáltal, hogy ő lesz hasonló Ádámhoz.
3. A megtestesülés által harmadszor igaz lesz valóban, hogy Isten születik, Isten fázik, Isten szenved, Isten éhezik, Isten meghal. Igaz lesz az, hogy a Kezdetnélküli születik, a Boldogság szenved, az Élet, a Halhatatlan meghal. Ó, mily csodálatos dolgokat művelt Isten azáltal, hogy a mi halandó természetünket magára vette!
Ha pedig Jézusnak emberi természetére tekintünk, melyet a megtestesülésnél felvett, ez minden tekintetben teljes volt és tökéletes. Jézusnak emberi teste s emberi lelke volt, minden emberi képességgel és tehetséggel felruházva. Istennel való személyes egyesülése és megváltói hivatása folytán Jézus emberi teste és lelke a természet és a kegyelem legkiváltságosabb adományaiban részesült. Teste maga, mint a Szentlélek remekműve, a legtökéletesebb emberi test volt valamennyi emberi test között; lelkét az értelem és az akarat minden kiváltsága ékesítette. Értelmének teljes használatával bírt életének első pillanatától kezdve, a szenvedélyek és érzelmek tökéletes alárendeltségben követték az akarat parancsát, nem előzték meg azt soha önkénytelen gerjedelmeikkel. A megszentelő kegyelem, a lélekbe beleöntött erények, a Szentlélek adományai határnélküli bőségben áradtak ki Jézus emberi lelkére. Teste, lelke és emberi természetének minden része Istennel való egyesülése miatt imádásra méltó; minden egyes cselekedete, gondolata végtelenül érdemszerző Isten előtt. Isten látása megilleti őt, mint az Isten egyszülött Fiát, Isten minden tudása és mindenhatósága átmegy némiképp emberségére is, a csodatevő hatalom természetszerű folyománya egyesülésének Istennel. Azért született király ő és főpap és feje az egész emberi nemnek. Bizonyos tekintetben végtelen tökéletességeit azonban életében csak fokozatosan és az isteni gondviselés által meghatározott korlátok közt nyilvánította; az Isten látásának végtelenül boldogító hatását lelkének alsóbb részére felfüggesztette, hogy képes legyen szenvedni érettünk; a dicsőségről, mely megillette volna testében is, a királyi hatalomról, mely az övé volt a föld összes népei fölött, lemondott, hogy szenvedő, alázatos alakban jelenjen meg közöttünk a világ megváltására.
Örvendj és imádd imént megtestesült Üdvözítődet, örülj szent embersége magasztos kiváltságainak, köszönd meg irgalmát, mellyel hozzád leereszkedett, és el ne feledd soha, hogy benne testvéred lett az Isten. Ily bizalommal, ily szeretettel és odaadással közeledjél hozzá mindig. Ezt még jobban meg fogod érteni, ha megfontolod, hogy mi Jézus életprogramja.
III. Jézus életprogramja
Hogy mutatkozik be Jézus, amikor először megjelenik a földön? Ember lesz, már ez is Istennek végtelen leereszkedése. De nemcsak ember, hanem halandó, szenvedésre képes ember lesz, gyermek lesz. És nem a föld fejedelmeinek leányai, nem Rómának előkelő matrónái, nem Görögország hercegnői, nem Perzsiának gazdag fejedelemasszonyai, nem a zsidók magasrangú hölgyei közül választja ki magának édesanyját. Nem jön királyi fénnyel, nem jön földi dicsőséggel. A szerény názáreti szűznek akar gyermeke lenni, az ismeretlennek, a szegénynek, hogy már életének első pillanata is hirdesse a világnak az ő megváltási programját, a szegénységet, a szenvedést. Alázatossággal, szegénysége által és szenvedésével akarja megváltani a büszkeség által nyomorba dőlt emberi nemet. Példát akar adni követőinek, hogy hol keressék az igazi nagyságot Isten előtt, nem a földi hatalomban és gazdagságban, hanem az alázatos odaadásban.
Ennek megfelel első imádsága is, mellyel belép a földi életbe: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; égő- és bűnáldozatok nem tetszettek neked. Akkor mondám: Íme, eljövök… hogy megcselekedjem, ó Isten, a te akaratodat.” (Zsid 10,5-7) Földi életének első ténykedése önmagának teljes felajánlása volt mennyei Atyja kezébe a világ megváltására. Előre látja egész életét és annak minden mozzanatát, minden fáradságot, keserűséget és szenvedést, a keresztet és a halált. Látja minden ember bűnét, látja a világ bűneit valamennyit. Mindezt magára vállalja: „Íme, eljövök, hogy megcselekedjem, ó Isten, akaratodat.” Rád is gondolt abban a pillanatban, a te bűneidet is magára vállalta, teérted is eljött eleget tenni Istennek. Ó, légy hű követésében, add te is át magadat neki! Kövésd őt alázatosságban, engedelmességben, önfeláldozásban, szegénységben, amint állásod és életkörülményeid megengedik. Minél mélyebben belemerülsz e tekintetben Jézus lelkületébe, annál közelebb állsz isteni Szívéhez. Ennek a Szívnek első dobbanása ezen a földön neked szólt, neked szól azóta Szívének minden dobbanása földi életében, halálában, mennyei dicsőségében. Szóljon a te szíved dobbanása is neki ettől a naptól kezdve, neki szóljon szíved dobbanása életben és halálban, örömben és fájdalomban, hogy egyszer neki szóljon az örökkévalóság boldogságában. (Vö. B. Grignon Lajos, Az igazi Mária-tisztelet, külső áhítatgyakorlatok, negyedik gyakorlat.)
Imádság
Szűz Mária keze által ajánld föl magadat isteni Üdvözítődnek az ő tökéletes követésére és imádkozd el ebben a szellemben Szent Ignác fölajánló imádságát: „Vedd, Uram, és fogadd el minden szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat, mindenemet, amim van és amivel rendelkezem; te adtad nekem mindezt; neked, Uram, adom mindezt vissza. Minden a tied, akaratod szerint rendelkezzél velük. Add nekem szeretetedet és kegyelmedet, mert ez nekem elég.”