Előgyakorlatok
1. Tekintsd a Krisztustól eltávolodott hitetlen mai világot, amint egység, béke és boldogság után eped.
2. Kérd Istentől a kegyelmet, hogy korunk szellemétől tisztán megőrizzed lelkedet és állásod mértéke szerint minden erődet Isten igaz ismeretének terjesztésére és a világ ideiglenes és örök boldogságának előmozdítására szenteld.
I. Korunk bajai
Korunknak legmélyebben rejlő betegsége a módnélküli önszeretet, az önistenítés. Ez a rendetlen önszeretet elvetése mindannak, ami az ember fölött áll, ami egyéni szabadságát megszorítja, korlátlan érvényesülése elé akadályt gördít. E mellett korunk úgy tekinti az embert, amint valóban van, minden alacsony szenvedélyével, rossz hajlamával együtt, nem úgy, amint lennie kell; szóval nem az ember eszményi célját, hanem annak jelenlegi megvalósulását tekinti. És ezt az embert minden rossz hajlamával együtt állítja oda a világ középpontjába, amely körül kell forognia mindennek, ami csak létezik. A gyarló, a vétekre és tévedésre hajló, az áteredő bűn átkával sújtott ember lesz minden tudás és erkölcs forrásává s zsinórmértékévé. Ez a megismerés terén minden természetfölötti kinyilatkoztatás megvetéséhez vezet, sőt minden érzékfölötti dolog létezésének tagadásához; az ember kibontakozik természetfölötti jellegéből, profanálja, naturalizálja önmagát és a mindenséget és ennek a felfogásnak szolgálatába állít mindent, természetet, technikát, tudást, művészetet, irodalmat. Az emberi törekvés terén pedig minden tekintély megdöntésére tör. Az isteni tekintéllyel szemben felállítja az embernek erkölcsi autonómiáját: ha van még erkölcs, akkor ez nem Isten akaratából, hanem az emberből magából ered, aki önmagának ad erkölcsi törvényekét – olyanokat, amilyeneket akar. Az emberi tekintéllyel szemben a lázadás és forradalom megengedett voltát védi és beleviszi a forradalmi szellemet a családba, az iskolába, az államokba, a társadalomba, az Egyházba, a kolostorokba. Feminizmus, anarchizmus, bolsevizmus, gyermekemancipáció, osztályharc, önrendelkezési jogok mindmegannyi vállfaja, új meg új megnyilvánulása ugyanannak a forradalmi szellemnek, mely az álistenné lett emberi természetből mint bölcsőből száll ki a nagy világba.
Ebből az ősbetegségből ered korunknak minden baja, nyomora: a kétely és bizonytalanság az élet legfontosabb kérdéseiben, mely a hitetlenség szükségszerű és természetes következménye, a vélemények zűrzavara, az emberi elme szétforgácsolódása, az egység hiánya a tudás terén. Ebből a betegségből ered az, amit valaki „szívet fölemelő, akaratot lelkesítő, a sokakat egységes törekvésre vezérlő eszmény hiányának” nevezett.1 Ebből ered a békétlenség, mely az emberi szív bensejéből kiárad arcára és a nyugtalanság tünetét varázsolja oda a modern ember vonásaira, szemébe, mosolyára. Ebből ered a békétlenség a családban, államok és népek között, nemzetiségek és pártok közt egy és ugyanazon államban, osztályok és társadalmi állások közt, egyének, egyesületek és vállalatok közt. Ebből ered az erkölcsi züllés, a dekadencia, mely borzasztó méretekben terjed már az ifjúság soraiban és magában a gyermekvilágban is, Isten 4., 5., 6., 7. parancsának lábbal tiprása egyesek és egész államok által, egyesekkel és egész államokkal, baráttal és ellenséggel szemben. Innét ered a végtelen társadalmi nyomor, a szegénység és a kíséretében járó betegség, a családok bomlása, a perverzitások, a gyermekpusztítás, a vérfertőzés. Az egész mai világ nagy ádventi vággyal van tele egység, béke, boldogság után. Ezt a vágyat ki fogja betölteni?
II. Korunk bajainak orvosszere
Korunk bajainak egyedüli orvosa és orvosszere az, aki gyógyítani jött a világot, az, aki mondotta, hogy „nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,12), az, akiről zengi az Egyház ádventben, hogy „szeretettől indítva orvossága lettél a beteg világnak.”
Ez a világ Megváltója, a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus. Az elszakadás tőle hozott a világra minden bajt, a visszatérés hozzá a világ egyedüli reménysége, „mert más név nem adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene” (ApCsel 4,12), mint csak Jézus neve. Az ő lelkét, az ő Szívének szellemét kell belevinni korunk társadalmába és annak minden rétegébe, elsősorban saját szívünkbe: így fog megújulni a földkerekség ábrázata. Jézus Szíve és az ő tisztelete, ez a mai kor orvossága. Ezt nyilatkoztatta ki maga az Üdvözítő, mikor isteni Szívét feltárta Szent Margitnak. Ezt hirdette XIII. Leó pápa, mikor az egész világot Jézus Szívének szentelte.
Jézus Szíve a mi korunk orvossága; mert 1. őbenne találja meg az egységet. Jézus Szívében egy az Isten és az ember, az ég és a föld, a természet és a kegyelem, összekapcsolva, egybefűzve mindazt, ami mindmegannyi ellentétet és szakadást jelent a modern ember lelkében. 2. Őbenne találja meg a szeretetet, melynek megfogyatkozása szülte a modern társadalom minden nyomorát. Az önzés a nyomor forrása, a szeretet a boldogság bölcsője. Jézus Szive a szeretet és az igazságosság tárháza. 3. Őbenne találja meg a bensőséget, amely nélkül az élet olyan, mint a hajó, melyet nem köt a parthoz erős horgony; vetődik, hánykolódik a tenger hullámain. A modern ember csak külsőségekben él, és ha befelé néz is, a léleknek csak külsejét látja, mert hiányzik szívéből az Isten, a lélek középpontja. Jézus Szívének megismerése és tisztelete a benső élet forrása. 4. Őbenne találja meg végre a békét, mely az egység, a szeretet és a bensőség szülöttje. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.” (Jn 14,27)
Azért 1. elsősorban önmagam akarok megtelni Jézus Szívének szellemével, őt akarom megismerni, őt szeretni, őt követni, a világ szellemét pedig, melyre átkot mondott, megvetni, száműzni. Ez lesz életem feladata. 2. Terjeszteni fogom Jézus Szíve szellemét környezetemben, mindenekelőtt családomban vagy azok közt, akikkel egy házban élek közösségben. A család a társadalom sejtje; a világ újjáalakulása a család reformjával kezdődik. Példámmal, imádságommal, a házi és családi erények gyakorlásával, kellő időben mások szívébe elvetett pár szóval terjesztem Jézus Szíve szellemét, mint szülő, gyermek, testvér és társ. 3. Beleviszem Jézus Szívét a nyilvános életbe, egész külső működésemet át fogja hatni hitem, szeretetem Megváltóm iránt. Megragadok minden alkalmat, hogy az ő érdekeit érvényre juttassam. 4. Közremüködöm Jézus Szíve országos és világszövetségének létesítésében a világ katolikus reformja érdekében, Krisztus Királyságának megvalósításában. Így magam is Jézus Szíve által orvosa, megváltója leszek koromnak, az egész világnak mint tanár, tanító, ügyvéd, bíró, katona, pap, munkás, iparos, kereskedő, hogy mindenben és minden által Krisztus uralkodjék. Ez a mi korunk nagy ádventje Jézus Szívében. „Távolról nézek és íme, látom jönni Isten hatalmát, a földet pedig köddel borítva. Menjetek elébe és mondjátok: Szólj nekünk, vajon te vagy-e, aki uralkodni fog Izrael népe fölött? Nyissátok föl a kapukat, ti fejedelmek, emelkedjetek föl, örök ajtók, hogy bemehessen a dicsőség Királya.” (Ádvent első vasárnapi zsolozsma.)
Imádság
„Kérlek, Uram, küldd el, akit küldeni akarsz, lásd néped szorongattatását; amint mondottad, jöjj el és szabadíts meg! Siess, ne késlekedjél, Uram, és szabadítsd meg népedet. Jöjj, Uram, és ne késlekedjél, töröld le népedről vétkeit!” (Ádvent első és második vasárnapi zsolozsma.) „Jézus Szíve, jöjjön el a te országod!”
1 Eucken