Előgyakorlatok
1. Tekintsd az egész világot, amint ádventi vágyakozásban eped a béke és boldogság után.
2. Kérd Istent, hogy imádságod, példád és munkáid által a világ boldogításán és a lelkek üdvözítésén közreműködhessél.
I. Pogányok ádventje
Fontold meg, hogy ezek is Isten gyermekei, kiválasztva az örök boldogságra, megváltva Krisztus szenvedése, vére és halála árán. Ők is emberek, mint te, testvéreid, vérrokonaid; bennük is él a vágy a boldogság, az örök élet után, ha nem is ismerik meg, hogy miben áll és hol kell keresni; nekik is van szívük, halhatatlan lelkük, mely be tudná fogadni a mennyország boldogságát és az evangélium örömüzenetét; sok nemes tulajdonság szunnyad ezekben a szívékben, mely csak a krisztusi tan varázsvesszejére vár, hogy életre keljen és érvényesüljön Isten dicsőségére. Mily nyomort látsz másrészt a pogányság nyomdokaiban, testi, lelki, családi és erkölcsi ínséget, vadságot ott, ahol a kultúra meg nem művelte a talajt, és fénybe mártott erkölcsi szegénységet ott, ahol a kultúra virágzik. Az emberevéstől fel a művelt Japán babonájáig mind azt hirdeti, mily szánalmas az élet, mily szerencsétlen a halál, mily boldogtalan az örökkévalóság ott, ahol az emberek „a sötétségben és a halál árnyékában élnek.”
Fontold meg, mily nagy még ma is ezeknek a szerencsétleneknek a száma, akik Krisztusról sohasem hallottak. Egész országok, egész világvárosok, egész népek, akikhez az üdvösség szózata mindeddig el nem jutott! 324 millió katolikussal és 600 millió kereszténnyel szemben áll több mint ezer millió pogány és mohamedán. És mindez 2000 évvel Krisztus születése után!
Fontold meg, hogy ennek a szomorú ténynek egyik főoka maguknak a katolikus keresztényeknek lanyhasága és közönye, versengése és önzése; vétkeik, rossz példájuk, visszataszító kegyetlenségük, pénzszomjuk és erkölcstelenségük, szánalmas gyöngeségük az áldozatban, ezek okai annak, hogy ma is síró, epedő ádventi sóhaj üti meg fülünket a világ négy tájáról, ahol a pogányság él: Veni, libera nos! Jöjj és szabadíts meg minket!
Fontold meg végre, hogy mit tehetsz te az emberek e legszegényebbjeinek érdekében imádsággal, munkáid és szenvedéseid felajánlásával, anyagi támogatással, a missziós gondolat terjesztésével, hivatások felébresztésével, jövendő hithirdetők szellemi vagy testi nevelésével, esetleg saját személyed felajánlásával. Ha szülő vagy, ne tartsd vissza gyermekedet, kit Isten erre a szent célra kiválasztott, meghívott, akinek áldozatát kívánja tőled. A világ ádventje érdekében mondj le szülői követelésedről !
II. Elszakadtak ádventje
Az elszakadtaknál fontold meg különösen azt, hogy ők is az Egyház tagjai voltak egykor. Meg vannak keresztelve, jog és igazság szerint az Egyházhoz kellene tartozniok, részesülniök az Egyház kegyelemforrásaiban. Ez teszi legszánalomraméltóbbá állapotukat, hogy a már megismert igazságot elvesztették, a már nekik ajándékozott kegyelmi kincsek kiestek kezükből. Sokan közülük hibájukon kívül tévelyegnek nem igaz utakon, sínylődnek lelki ínségben, megfosztva a kegyelemeszközöktől. Sokan lettek egyházi és világi fejedelmek és nagyságok versengésének, nagyravágyásának, erkölcstelenségének, pénzszomjának áldozatai, hordják vállukon őseik hitehagyásának szomorú terhét. Mily szánalmas állapotot mutat fel a Kelet és az Észak. Holt ágak, letörve az Egyház eleven fájáról. A szeretet hiánya, az önzés, a büszke gőg tette tönkre azokat, hasította le az élő törzsről. Mily rettenetes tévedések a tanban: megigazulás, predesztináció, szentségek! Az oltár üres, nincs áldozat, nincs élő Krisztus. Nincs Szűz Mária, nincs Oltáriszentség. Hideg és kopár minden. Ezzel ellentétben és visszahatásképp másutt szertelen miszticizmus és túltengő egészségtelen érzelgősség szilárd hitalap nélkül. Mindenütt az egység és a folytonosság hiánya, ezer szekta és ezer vélemény, soha nem nyugvó törtetés új és ellentétes közösségek, alakulatok és tanrendszerek létrehozatalára. Sokan már Krisztus istenségében, sőt magában a személyes Istenben sem hisznek. Valóban láthatatlan egyház fej és test nélkül.
Ahol csak tehetem, előmozdítom az elszakadt egyházak egyesülését a római katolikus Anyaszentegyházzal imádságom, áldozataim és munkáim által. Küzdök a hamis elvek ellen, kerülök minden vallási közömbösséget, minden részvételt másvallásbeliek vallásgyakorlataiban, kerülöm és ellenzem a vegyesházasságot és a helytelen bizalmasságot másvallásúakkal; de a személyek iránt nagy szeretettel és türelemmel leszek, ez Boldog Fáber szerint a legjobb eszköz megnyerni szívüket. Igazán jó katolikusnak lenni, mindenben jópéldát adni, másokat alkalomadtán felvilágosítani, balvéleményeket eloszlatni: az apostolkodásnak ez a módja nyitva áll mindenki számára.
III. Bűnösök ádventje
Ezek az Egyháznak tagjai ugyan, de lelkileg holt tagjai. A bűn nyomora ránehezedik lelkükre. A bűnös szegény és beteg, árva és elhagyatott, rabságban sínylődik és lelkileg halott. A halálos bűn megfosztja a lelket a megszentelő kegyelemtől, az istengyermekség kiváltságától, megfosztja minden előbb szerzett érdemétől, képtelenné teszi új érdemek szerzésére, elrabolja tőle a szív békéjét, az ártatlanságot, a szűzi tisztaságot, rúttá és undokká teszi Isten és a szentek szemében, sokszor szégyent, testi betegséget, földi nyomort hoz kíséretében, eltompítja a lelkiismeretet, érdemtelenné tesz a mennyei boldogságra, a kárhozat kiszemelt áldozatává avatja a bűnöst és rányomja lelkére az elvetettség bélyegét.
Talán te is érezted már életedben a halálos bűn súlyát, nyomorát; talán most is érzed még. Imádkozzál és fohászkodjál: Jöjj és szabadíts meg engem! Törd szét bilincseimet és a hála áldozatát mutatom be neked. – Vagy ha nem is terheli súlyos bűn lelkedet, de a bocsánatos bűnök, a hibák, a tökéletlenségek beteggé, gyengévé, erőtlenné teszik azt. Ha nem is állítanak Isten ellenségeinek sorába, mégis elvonják tőled Isten gyengédebb szeretetét, benső vigasztalását, bizalmas társalgását akkor, ha tudatosan és sokszor követed el azokat. A lanyhaság posványába merítenek el, örömnélkülivé teszik lelki életedet, csökkentik érdemeid számát és nagyságát az örök életre; kitesznek a veszélynek, hogy Istent nagyobb bűnnel is megbántod. Sóhajtozzál és imádkozzál: Jöjj és szabadíts meg! Hozz lelkemre új ádventet, a buzgóság ádventjét! „Fájlald és bánd, hogy még mindig oly érzékies és világias vagy, hogy szenvedélyeid oly legyőzetlenek, gonosz indulataid támadásai oly sűrűek.” (Kr. köv. 4,7) De bízzál Isten jóságában, aki megsegít, ha magad is erőlködöl, aki „a megroppant nádat nem töri el, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki”. (Mt 12,20) Kezdj mindennap újból, mintha most ébrednél először tökéletlenséged tudatára, mindennap új élet kezdete legyen.
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék” (Mt 5,6; Jn 7,37), mondja az Üdvözítő.
Istennel való bensőbb egyesülés után vágyódol, szeretnéd érezni közelségét, imakegyelmek után óhajtozol. Légy önzetlen és alázatos, légy türelmes és hűséges Isten akaratának teljesítésében a legkisebb dolgokban is, szakítsd el szívedet a földi vigasztalásoktól és az emberek rendetlen szeretetétől, keresd az ő tetszését, gyakorold magad az erényben napról-napra, a többit pedig bízd őreá. Ő tudja, mikor hozza lelkedre az ő bensőbb meglátásának karácsonyát; ő tudja, mikor ér véget számodra a lelki szárazság 4000 éves ádventje; ő tudja, mikor mutatja meg neked arculatának fényességét. Addig imádkozzál és tarts ki. Ha előbb nem, az örökkévalóságban biztosan meglátod őt úgy, amint van, színről-színre. „Boldogok, akik nem láttak, és hittek.” (Jn 20,29)1
Imádság
Imádkozzál a pogányok és a bűnösök megtéréséért, az igazak tökéletesedéséért és az Egyház egységéért. „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.” Amen.
„Jézus Szíve, adj nekem lelkeket!”
1 Negyedik pontként hozzáfűzhető még: A szenvedő lelkek ádventje.