Előgyakorlatok
1. Isten látható testben jelent meg közöttünk, mikor 2000 évvel ezelőtt Betlehemben született. Akkor alázatos, szolgai alakban jelent meg a világon, hogy Üdvözítőnk legyen. Az volt vigaszteljes, örvendetes eljövetele. Látható emberi alakban fog megjelenni mégegyszer mint örök Bíró, amikor majd az utolsó ítéletre jön. Ez lesz dicsőséges és félelmetes eljövetele. Ezt a második eljövetelét a világítéletre megelőzi az egyes lelkekre nézve eljövetele a halál pillanatában. Ez az első ítélet. Ekkor ugyan nem jelenik meg látható alakban a földön, de ez az eljövetele is félelmetes. Azért mindkettőt egy elmélkedésünk tárgyává tesszük.
2. „Látni fogják az Emberfiát jönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 14,30; Mt 26,64; Dán 7,13; Jel 1,7)
3. „Rettenetes Fejedelem, kinél ingyen a kegyelem, örök Jóság, légy jó velem!” (Dies irae, ford. Sík S.)
I. Az első ítélet
Jézus a hittudósok fölfogása szerint az első ítéletnél is mint ember fog bennünket ítélni. Hogy Jézusnak ez az eljövetele ránk nézve ne legyen kárhozatos, hanem örvendetes és vigaszteljes, szükséges, hogy már ebben a földi életben szeressük eljövetelét, akár saját személyében jön el hozzánk az Oltáriszentségben, akár más személyében, akár kegyelmével és látogatásaival keres fel bensőnkben, örömben és szenvedésben egyaránt. „Készen vár már reám az igazság koszorúja, – mondja Szent Pál – melyet megad nékem azon a napon az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, kik sóvárogják az ő eljövetelét.” (2Tim 4,8) – Az egész élet előkészület erre az eljövetelre, nagy ádvent. „Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat, s éljünk józanul, igazán és jámborul e világon, várva a boldog reménységet, s a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét.” (Tit 2,11-13) Krisztusnak ez az eljövetele gyors, hirtelen eljövetel szigorú ítéletre, mely dönteni fog örök sorsunk fölött. Azért int Szent Pál: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket.” (Fil 2,12)
Hogyan készüljünk Krisztus eljövetelére a halál pillanatában? Általánosságban a legjobb előkészület a jó élet. Különösen pedig: 1. az őszinteség Istennel, önmagunkkal és lelkivezetőnkkel, gyóntatónkkal szemben, az egyszerűség a lelki életben; 2. önmagunk szigorú megítélése a Szentírás szavai szerint: „az igaz először önmagát vádolja” (Péld 18,17), viszont a tartózkodás mások megítélésében ugyancsak a Szentírás szavai szerint: „ne ítéljetek s titeket sem fognak megítélni” (Lk 6,37); 3. mások ítéletének türelmes elviselése akkor is, ha az talán keménynek vagy igazságtalannak látszik, annak tudatában, hogy sok rejtett hibánk van, melyek miatt méltán megítélhetnének az emberek, ha ebben az egy esetben igazságtalanul ítélnének is; 4. éberség, hogy készen álljunk, ha elhangzik a szó: íme, itt a vőlegény, siessetek elébe! (Mt 25,6) Boldog az a szolga, – mondja Krisztus – akit ura ébren talál, ha jő. Mondom nektek, minden birtoka fölé helyezi azt. A gonosz szolgát pedig, ki szívében mondja: Uram késik, és a közben eszik, iszik, verekedik, hirtelen meglepi az Úr és osztályrészét a hűtlenekkel és gonosztevőkkel adja ki. (Lk 12; Mt 24.) 5. Serény munkálkodás, mert sietni kell és rövid az idő: Csakhamar eljövök! (Jel 22,20) Ne fecséreljük el időnket haszontalanságokkal. 6. Krisztust adósunkká kell tennünk a felebaráti szeretet által: „Amit ezeknek tettetek, nekem tettétek”, amint mi felebarátunk személyében fogadtuk őt, úgy fog ő saját személyében fogadni minket. Azért is ítél meg majd minket az irgalmasság cselekedetei alapján. (Mt 25,31-45) Adósunkká kell őt tennünk szent Szívének tisztelete által is. Mily vigaszteljes dolog meghalni, mondja Szent Margit, ha mindig annak Szívét tiszteltük, ki egykoron bíránk lesz! 7. Végre lelkileg gyermekekké kell lennünk, mert Kis Szent Teréz szerint a gyermekeknek nem kell félni az ítéleitől.
II. Az utolsó ítélet
Ekkor jön Krisztus a világtörténet befejező aktusára, ítélni eleveneket és holtakat. Az egész világ előtt helybenhagyja első ítéletét, kinyilatkoztatja gondviselésének igazságosságát, nyilvánvalóvá lesz ott minden titkot, feltakar minden lelkiismeretet.
Hogyan készüljünk Krisztus második eljövetelére? Úgy, mint az elsőre: jó élet által. „A békességnek Istene szenteljen meg titekét mindenképpen hogy egész lelki valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlen maradjon Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Tesz 5,23; 1Tesz 3,12–13; 2Pt 3,8-14; 1Jn 2,28) Különösen azonban: 1. az emberi tekintet mellőzésével. Le kell küzdeni a helytelen félelmet és megtisztítani szándékunkat. „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom azt Atyám előtt.” (Mt 10,32) A tiszta, őszinte szándék ment a haszonleséstől, az emberek elismerésének vágyától, a rendetlen szeretettől és vonzalmaktól. Ott fog kitűnni, ki volt embertársának igazi jóakarója, jótevője; kik voltak az igazán nagyok és szentek az emberek között; sok jótett elveszti ott majd értékét, mert földi haszon és érdek volt sugalmazója. 2. Legyünk őszinték embertársainkkal szemben. Az ítélet napján nyilvánvaló lesz legbensőbb gondolatunk, törekvésünk. Hogy kell majd pirulnunk embertársaink, jóbarátaink, rokonaink előtt, ha mást mutattunk külsőnkben és mást éreztünk, terveztünk bensőnkben. 3. Bízzunk Isten gondviselésében. Az utolsó ítélet igazolni fog mindent. Vessünk ki lelkünkből minden kételyt, bizalmatlanságot. Nem bánom, ha itt a földön rejtett, sikertelen életet kell is élnem, ha nem ismernek el, félreismernek, megaláznak; az ítélet napja igazságot fog szolgáltatni mindenben. 4. Ha a szerzetesi életre hívott Isten kegyelme, törekedni fogok hűségesen megfelelni hivatásomnak, szemem előtt tartva Krisztus szavát, melyet nemcsak az apostolokra, hanem mindazokra vonatkoztatott, kik az ő nevéért mindenről lemondtak: „Ülni fogtok székeken és ítélitek Izrael tizenkét törzsét.” (Lk 22,30) 5. Ha pedig még a papi méltóságra is kiszemelt és apostolai közé felvett, szent buzgósággal fogom életemet a lelkek üdvének szentelni, mert „akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek, miként a csillagok”. (Dán 12,3)
Imádság
„Bírája a bosszulásnak, add kegyelmét tisztulásnak, míg nincs itt a számadásnap.” (Dies irae, Sík S. ford.)