Előgyakorlatok
1. Isten előtt állok és feltekintek hozzá, mint azt napi elmélkedéseim és minden imádságom kezdetén szoktam; hiszen az egész egyházi év nagy imádság: „Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem!” (Ádvent első vasárn. introitus. Ps. 24.)
2. „Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.” (Ugyanott.)
I. „Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem.”
Imádság előtt Isten jelenlétébe helyezkedünk; ez az előkészület a jó imádságra. Az egyházi év elején is feltekintünk Istenhez, az ő jelenlétébe helyezkedünk, úgyhogy elég legyen az egész évre. Ez az egyházi év nagy introitusa, bekezdése. Vannak benyomások, melyek megmaradnak mindenkorra, elhatározások, melyek az egész életre szólnak. Lelkünknek is ez a felemelkedése Istenhez előkészület az egész évre, ez a nagy oratio praeparatoria, a bekezdő imádság, mellyel Istennek mindenünket és önmagunkat felajánljuk: „add, hogy minden szándékom, tettem és cselekedetem tisztán a te isteni Felséged nagyobb dicséretére és szolgálatára irányuljon.” Hogy ezt megtehessük, az egész éven át Isten jelenlétében kell járnunk, sohasem szabad azt lelkünkből elveszítenünk. Azért kiáltunk fel: „Istenem!” Én Uram, én Istenem! Hogy tekint le rám az Isten! Ki az Isten és ki vagyok én?
Imádsággal kezdődik minden ádvent: a pátriárkák és próféták, a Boldogságos Szűz, az Egyház, az igazak imádkozva várják Jézus eljövetelét a földre, lelkükbe.
II. „Benned bízom.”
Ez az ádvent főjellege: a bizalommal telt várakozás és vágy az Úr eljövetele után. Ennek a bizalomnak szárnyain emelkedjék fel lelkünk egész éven át minden nehézség fölé: külső munka és fáradság, szenvedések, kísértések, gyengeség és szárazság fölé. Mi ennek a bizalomteljes vágynak és várakozásnak a tárgya? „Uram, mutasd meg nekünk irgalmasságodat és üdvösségedet add nekünk.” (Adv. első vas. mise. Ps. 84.) Az Úr Jézus eljövetele lelkünkbe. Bízunk benne, hogy kegyelmével legyőzzük mindazt, ami eljövetelét megakadályozhatná. Bizalmunk teljes: „nem szégyenülök meg”. „Ne is gúnyolódjanak fölöttem ellenségeim’: talán már régóta gúnyolódik fölöttem az ördög, kacagja gyengeségemet egy szenvedélyemmel szemben; de ne nevessen már rajtam, mert bizalmam erőssé tett engem: „akik terád várnak, nem csalódnak bizalmukban”. (Ugyanott Ps. 24.)
III. „Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.”
Ne várjuk, hogy az Úr jöjjön hozzánk, hanem az ő utain, az ő ösvényein mi közeledjünk hozzá. Azért tanítson meg, hogyan kell utain járnunk. Ez eljövetelének is főcélja. Ezt kérjük tőle! Ha ajándékot várunk tőle, legyen ez az ajándék: hogy megtanítson minket utain járni. Ezután áhítozzunk: hogy őt megismerjük, szeressük és kövessük. Parancsai, rendelései, gondviselése, szabályaink, kötelességeink, az erények gyakorlása: ezek az ő utai, ezek ösvényei, melyek hozzá vezetnek és melyeken ő eljön hozzánk.
Imádság
„Hozzád emelem fel lelkemet, Istenem, benned bízom, nem szégyenülök meg és ne gúnyolódjanak már fölöttem ellenségeim; mert mindazok, kik rád várnak, nem csalatkoznak bizalmukban. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem.”1
1 Ennek a zsoltárnak szép magyarázatát lásd Linz. Quart. 1925. I.