a) Csináljunk idejekorán végrendeletet, ha azt a körülmények csak némiképpen is ajánlatossá s megokolttá teszik.
b) Szerkesszük azt meg pontosan az elmondott szabályok szerint. Még jobb, ha a joghoz értő embert, pl. a közjegyzőt hívjuk segítségül.
c) Legyen végrendeletünk vallásos, igazságos és méltányos. Először is ajánljuk benne szegény bűnös lelkünket a teremtő, megváltó s megszentelő Isten végtelen irgalmába. Hacsak tehetjük, hagyományozzunk valamit az ő dicsőségére. (Pl. a külföldi missziókra, templomra, iskolára, keresztény sajtóra stb.) Ne feledjük aztán lelkünket sem. Gondoskodjunk, hogy halálunk után értünk több szentmisét is mondassanak s nevünkben a szegények között alamizsnát osszanak. Ezek imája többet fog érni nekünk minden koszorúnál s parádés temetésnél.
Igazságosak leszünk, ha senkit meg nem rövidítünk, akinek a törvény szerint joga van az örökségre.
Méltányosak leszünk, ha különös jutalomban részesítjük azokat, kik ezt tőlünk megérdemlik, kik bennünket ápoltak, gondoztak.
d) Gondoskodjunk végül, hogy végrendeletünket biztos helyen őrizzék.
e) Az örökösök pedig tartsák mindig szentnek s sérthetetlennek a végrendeletet s nyugodjanak abba bele, mint Isten szent akaratába. Hajtsák azt végre a legnagyobb lelkiismeretességgel még akkor is, ha az tőlük áldozatot s lemondást követel. Majd kárpótolja őket azért a mindentudó, igazságos Isten.
Viszont előbb vagy utóbb, de bizton eléri az Úr sújtó keze mindazokat, kik a végakarat teljesítését bűnös módon elmulasztják.
Stájerország egy falujában történt, hogy egy apa örökséget hagyott fiára s egy rokonára. A fiú azonban ezt elhallgatta s nem szolgáltatta ki a rokonra eső részt. A rokon csakhamar súlyos nyomorba jutott. A fiú erre lelkiismereti kínjaiban magát főbelőtte. Az unokaöccs pedig, ki a bűnben ugyancsak részes volt, búskomorságba esett. Szüntelen csak azt hangoztatta: „A féreg nem szűnik rágni a lelkemet. Az a féreg, az a féreg!” Végre eleget tett kötelezettségének a megkárosított rokonnal szemben, mire aztán hirtelen meggyógyult. (Stolz: Schreiben de Hand. 216. oldal.)