Háromféle örököst különböztetünk még: szükségeset, akit az örökhagyó ki nem zárhat; törvényeset, aki végrendelet híján a vagyont örökli; végül a szabadon választott örököst.
Szükséges örököst a magyar jog annyiban ismer, amennyiben a leszármazó egyenes örökösök vagy az örökhagyó még életben levő szülői az ő kötelesrészüket a hagyaték terhére megkövetelhetik.
A törvényes osztályrész, vagyis az ún. kötelesrész pedig a felét teszi annak, amit a leszármazó örökösök az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetében örökölnének. Azonban a törvény értelmében a kötelesrészből is kitagadhatja az örökhagyó gyermekeit, ha ezek erőszakkal vetik kezüket szüleikre vagy életük ellen törnek; ha szüleik ellen büntető feljelentést tesznek oly esetből, mely a király vagy ország közveszélyével nem jár; ha szüleik vagyonát rossz társaságban tékozolják stb. Szüleit pedig akkor tagadhatja ki az örökhagyó, ha azok a saját maguk s fiúk vagyonát csalárdul elidegenítik, a vagyont pusztulni hagyják, ha őt, a fiút nagyobb ok nélkül kegyetlenül fenyítik vagy bűnre kényszerítik.
A törvényes örökösök pedig a magyar jog szerint:
1. Az örökhagyó leszármazói (gyermekek, unokák stb.) s pedig minden különbség nélkül a nemre s a születés rendjére.
2. Az örökhagyó szülői s ezeknek leszármazói.
3. Az örökhagyó nagyszülői s ezek leszármazói stb.
Az özvegy a magyar jog szerint nem szükségképpeni örököse házastársának; az özvegyasszonynak azonban megvan az a joga, hogy elhunyt férjének összes hagyatékában özvegysége tartamára megmaradhat s azt haszonélvezheti. Sőt a szerzeményi vagyonra vonatkozólag gyermekek híján ő az örökös.
Szabadon választott örökös végül bárki lehet, aki örökölni képes.