a) „Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani akármi okból? Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy aki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá s asszonnyá teremtette őket, és mondá: ezért elhagyja az ember atyját s anyját s feleségéhez ragaszkodik” (Máté 19,3). Emberek közt a legbensőbb egyesülés a házasság; jogi forma, de telítve kell lennie lélekkel, erkölccsel, szeretettel, bensőséggel, tisztelettel és szerelemmel. Provence-i daloknál s az Énekek-énekének motívumainál erősebb s mélyebb tartalmat kívánt neki Szent Pál: Férjek, szeressétek feleségteket, mint Krisztus az egyházat. A szerelem tüze lassan elhamvadhat, de az erős, lelkes, áldozatos szeretetnek elhamvadnia a házasságban sohasem szabad. Ez a tartalom biztosítja a házasság magas erkölcsi színvonalát. – De rendkívül kiemeli, s titokzatos, isteni jelleget nyom rá szentségi volta. Az Isten tiszteli e viszonyt, s kegyelmeinek sugárzatába állítja bele. A házasság tehát nagy, szent, isteni gondolat, mely férfit s nőt fölmagasztal, s egyesülésüket isteni jelleggel s szentségi méltósággal tünteti ki. Tisztelem a házasságot, mint Krisztus kincsét s szentségét. Tartalmat akarok bele: szeretetet, odaadást, lélek-egybeforradást, barátságot. Enélkül nincs boldogság, otthon, házasság, erős gyermek.
b) „És ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettő, hanem egy test.” A nemi viszonynak krisztusi alakja a házasság. E nélkül a nemi viszony bűnös, s lépten-nyomon az aljasba csap át az érzéki túltengés miatt. A nemi egyesülés vágya szemben az erénnyel, egyike az emberi élet nagy konfliktusainak. Az ösztön erős s minden eszköz fölhasználására ingerel, hogy kielégíttessék. Érzéki szépséggel s bájjal kábítja el a nő a férfit, pedig részéről is nem a testnek, hanem a szép, nemes, öntudatos léleknek kellene előtérbe lépnie. Legbensőbb egyesülésre csak lelkek képesek. Tehát léleknek kell lélekhez közelednie. A testi ingerek s kábulatok útjain lelkek nem találkoznak. Tény, hogy a nő a férfival való egyesülés által a keresztény házasságon kívül elveszti becsületét s befolyását. Lelket keressen elsősorban a férfi a nőben és lelket akarjon adni mindenekelőtt a nő a férfinak. Ez érzület letöri az ösztön rohamosságát s az Isten szent akaratának teljesítésére képesít.
c) „Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza.” A házasságnak is vannak bizonyos lényeges kellékei, melyek, ha tényleg nincsenek meg, a „házasság” érvénytelen, s az egyház azt felbontja, vagyis inkább érvénytelennek jelenti ki; jóllehet érvényes házasságot is felbont, ha a házastársak végleg még egybe nem keltek. A teljes érvényű házasság csak fölbonthatlan lehet; pszichológiai ellentmondás szeretni holnapig, szentségtörés egyesülni s nem tartani ki holtomig és holtáig. Erre képesít a nagy, szentségi szeretet, melyet meg nem tör sem betegség, sem baj, sem az érzéki vonzalom csökkenése. Kívánja azt a gyermek, az emberi eredet méltósága és java is, mely nem ösztönökre s érzelmekre, hanem két léleknek holtig való hűségére s odaadására van bízva. Áldozat s önmegtagadás mindenütt kell, s ahol a legszebb szeretet jár, ott bizonyára nemcsak virág, hanem tövis is fakad; a teljes odaadás tűrni, küzdeni s kitartani is tud. Szeretet s áldozat két kiadása a nagyot akaró lelkületnek. Legyen az áldozat is isteni, szentségi; legyen szent misztérium, akkor elbírjuk.
d) „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek elbocsátani feleségteket; de kezdetben nem úgy volt.” A házasság alapja a szeretet; tartalma két léleknek, az egymást fiziológiailag s pszichológiailag kiegészítő férfinak és nőnek egybeolvadása; gyümölcse a gyermek. Teljes egyesülés lélekben, testben s vérben; valóban Isten gondolatainak egyik legfölségesebbje. – Ne is legyen hát semmi, mi elkülönzi a férfit s nőt, különösen ne legyen szétválás hitben, örök reményben. A vegyesházasság szomorú életközösség, mert vagy nem szeretem teljes odaadással feleségemet, vagy nem élem hitemet. Ha ezt élem, akkor feleségem lelkét is üdvösségemben részeltetni kívánom, mert hogyne vonnám azt, kit legjobban szeretek, hitembe s Isten-szeretetembe! Ily egyesülésből, az Isten gondolatait imádó és egymást tisztelő egyesülésből lesz a gyermek, nemes szeretetből, tiszta vérből, erős egészségből kell származnia; perverzitás, bor heve, nemi elgyengülés ne közelítse meg az élet forrásait. Szörny az, ki ezeket mérgezi!