A galileai tenger partján, Zabulon és Neftali földjén fölhangzott egy szózat:
„Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumnak”.
„Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek”.
Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik, ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak.
Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertyácska ég.
Szent András apostolt, Simon Péter testvérét ünnepeljük a mai napon. Egyházi ünnepe november 30-ára került, Rómában a 6. század óta ünneplik. Több országnak védőszentje:
Skócia, Oroszország, Ukrajna, Románia, Szicília, Görögország.
Az András (Andreas) értelme: „ékes, válaszadó vagy férfias”, az ander, azaz – férfi ;
András annyi, mint anthropos, azaz: „ember az ama, azaz fölfelé”, és a ” tropos, azaz megfordulás” szavakból, mintegy „aki fölfelé, a mennyeiek felé fordult és Teremtőjéhez egyenesedett” szavakból ered. A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban.
Ékes volt életében, válaszadó a bölcs tanításban, férfias a szenvedésben és anthropos a dicsőségben. Kivételes térítő munkája mellett halálának körülményei sem mindennapiak. András, csakúgy, ahogyan Jézus, mártírhalált halt.
„…Szent János evangéliuma szerint András volt az első, akit Jézus meghívott tanítványának, és ő vitte el testvérét Jézushoz. András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot JÉZUS társaságában töltötték.
András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.
Ki volt Szent András és mit tett…? Az elsők között követte Krisztus hívó szavát! Nem erőszakkal, hanem szeretettel térített!…”
Akik jó szívvel hallották, úgy érezték, mintha a régi prófétai remény most valóra válnék, Izaiás próféta reménysége: „A nép, mely sötétségben ül, nagy világosságot lát, és a halálárnyék országában lakóknak világosság támad”. Világosság itt, a „pogányok Galileájában!”
Kérges kezű, viharverte halászok is hallják a szózatot. És fölfigyelnek rá. A lelkük nem kérges. A tenger nevelte őket, a titkos mélységű, a szellő simogatására szelíden ringó, vihar háborgására hullámokkal habzó, csendes pihenésében is a mélység áramlásaival vonzó; a tenger, mely sohasem kérges, sohasem nyugszik, és a hajóra is mindig a mélységet értő friss lelket kíván a kérges, erős kéz mellé.
Most éppen kivetették a hálót. Simon Péter és a bátyja, András. Kicsivel odább a Zebedeus-fiak javítgatnak szerszámaikon. De az esze, a szíve mindnek azon a szózaton jár, ami itt is, ott is fölhangzik a parton. András szíve is.
Nem tudja elfelejteni, hogy látta már ezt a prófétát, a názáreti Jézust. A Jordán partján látta a pusztában. Amikor Keresztelő János rámutatott és bizonyságot tett felőle: Íme az Isten báránya! És akkor ő utána lopakodott a Mesternek. Elsőnek ezek közül a várakozó lelkű betszaidai halászok közül. Csak Zebedeus kisebbik fia, a János volt még ott. Egymást biztatták, hogy menjünk csak! Hátha visszanézne? Talán még szólna is?
És visszanézett, amint ott settenkedtek utána. Meg is szólalt, hogy „Mit kerestek?” Mennyi biztatás volt a szavában! Elő lehetett állni a kérdéssel: „Mester, hol lakol?” „Jertek, lássátok”, válaszolta. És ők mentek és láttak, és aznap nála maradtak.
Ha most ide tévedne! … Megismerné-e Andrást, aki először merte megszólítani? … És a többieket, akiknek hozta a nagy újságot: „Megtaláltuk a Messiást!” Megismerné-e őket, kérges kezű, melegszívű halászokat? Szólna-e olyan barátsággal, mint ott a Jordán partján?
Szeretné újra hallani. Szeretne ismét mellette lépkedni. Mert világosság árad, ahol ő jár. Ő hozza a szabadulást Izraelnek, akárki meglátja! Nem hiába mutatott rá Keresztelő János.
Így emlékezik András, Jónás fia. Közben utána hajol a kivetett hálónak, hogy igazítson rajta. És akkor újra hallja azt a felejthetetlen hangot:
„Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek”.
Ő az, a Mester! Az egyszer látott, s azóta mégis mindig várt régi ismerős.
„…Az evangéliumokból keveset tudunk… A Szentírás igen szűkszavúan tesz említést Andrásról.
Szent András Galileában, Betszaidában született. Kafarnaumban élt és halászattal foglalkozott, mielőtt a 12 apostol egyikévé vált.
Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő Szent János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott.
Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyérszaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van két hal és öt kenyér…”
Már feszül kezükben a lapát. A hajó ráfut a partra és ott marad hálóstul. Máskor gondosan kikötötték; a hálót a karókra kiteregették. Most maradhatnak! Hiszen rájuk ismert a Mester és hívja őket! A hajót és a hálót majd csak elintézik.
És látja András, hogy jönnek a többiek is, a kenyeres-pajtások. Egy szóra jönnek és örökre nála maradnak. András is ott marad a Mesternél. Visszamennek még néha-néha a hajóhoz, ha Betszaida vidékén járnak. Rendbe hozzák. Kell a Mesternek. Nagyon szorítja a parton a sokaság, jobban lehet onnan bentről, a mélyről szólni. Vagy pedig viszik át őt a másik partra. A hálót is megeresztik olykor és fáradoznak egész éjszaka. A Mester szavára meg mindjárt annyi a hal, hogy szakadozik a háló. De halnál is jobban jön szavára a nép. Szeretne menekedni a halálnak, a bűnnek, sok-sok nyomorúságának árnyékából.
Közben András emberek halászává növekszik. Megérti a Mestert akkor is, mikor az aranyló, érő, aratásra váró búzatenger fölött tekint végig és így beszél:
„Az aratás nagy, a munkás pedig kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra”.
Lelkek drága vetése hullámzik előtte. S hogy örül, mikor az Úr hosszú imádságban töltött éjszaka után őt is kiválasztja erre az aratásra a tizenkettő közé.
Látja a csodákat, a nagy bizonyító jeleket. Hangos a hírüktől egész Galilea. A pusztában osztja az öt árpakenyeret és a két halacskát ötezer embernek. Ő fedezte fel, hogy ott van az egyik gyereknél. Igaz, hozzátette mindjárt, hogy mi az ennyi embernek! És mégis, most nem fogy el a kezéből, míg nem kapott mindenki.
Azután pedig már terelni is tudja a halacskákat a Mester hálójába, Jeruzsálemben Fülöppel együtt ő vezeti eléje az érdeklődő pogányokat. Látni, hallani akarják az Urat. A beszédét talán András jegyezte meg legjobban:
„Hacsak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad: ha pedig elhal, sok termést hoz. Aki szereti életér, elveszíti azt; és aki életét gyűlöli e világon, örök életre őrzi meg azt” (Jn 12,24.k.). S a beszéd alatt készül a jövendő vértanú-apostol. Megremeg a lelke, mikor hallja a Mester töprengését:
„Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától! De hiszen azért jöttem ez órára … Ha föl-emeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. (Ezt pedig mondó, jelezvén milyen halállal fog meghalni.)”
A kereszttől remegett az Úr. De mégis akarta; mert diadalának, lelkeket vonzó erejének a titka a kereszt. Ezt is megtanulta tőle Szent András apostol. Mert a hagyomány szerint nem sajnálta Urának evangéliumáért az életét. Az Alsóduna vidékén térített először. Majd Achájába ment. Itt Patrasban Aegeas helytartó elfogatta és kényszeríteni akarta, hogy áldozzon a bálványoknak.
„Én mindennap mutatok be a mindenható egy igaz Istennek áldozatot, válaszolta az apostol. De nem bikák húsát, sem bakok vérét, hanem az oltár szeplőtelen Bárányát. Az egész hívő sereg élvezi ennek testét; mégis élő marad a Bárány és soha el nem enyészik.”
A helytartó erre a beszédre börtönbe vetette az apostolt. A nép már-már kiszabadította, de az annyira vágyakozott a vértanúság után, hogy végre is ráhagyták: nem fosztják meg koronájától. A helytartó egy X formájú keresztet készíttetett, hogy arra feszíti a szentet. Mikor Szent András megpillantotta a keresztet, már messziről kiáltotta:
„Üdvözlégy szent kereszt, jóságos kereszt! Dicsőségbe és szépségbe öltöztettek az Úr tagjai. Régóta vágyódom utánad, hűségesen szerettelek, szüntelenül kerestelek, most végre rád talál a vágyódó lélek. Végy el engem az emberek közül, s adj vissza Mesteremnek. Hadd nyerjen vissza teáltalad, amint általad váltott meg!”
Két napon át függött még élve a kereszten, és nem szűnt meg akkor sem Krisztust prédikálni. Testét 357-ben Patrasból Konstantinápolyba vitték át, az Apostolok templomába. Innen került 1210-ben Itáliába Amalfiba. Teste most is ott van, fejét Rómában a Szent Péter-templomban őrzik.
Oratio. Felségedet, Urunk, könyörögve kérjük, hogy Szent András apostol, ki Egyházadban tanított és kormányzott, járjon közbe értünk szüntelenül előtted. A mi Urunk…
Szent András nevéhez több csodás történet is fűződik…
(Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)
Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában és Görögországban. Ősi hagyomány szerint az achaiai Petrosban keresztre feszítették. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről.
Az achaiai Pátra városában hitvitát folytatott Aegeas prokonzullal, aki bebörtönözte, és 60. november 30-án, Patrasz városában keresztre feszíttették, de még így is prédikált, tanúságot téve Krisztus iránti szeretetéről. A keresztjét X alakra ácsolták, ezt a formát hívjuk András-keresztnek. A testét nem szögekkel rögzítették, hanem felkötözték. Vértanúságát Achaia vagy Ázsia papjai és diákonusai írták meg, amiképpen saját szemükkel látták.
Állítólag amikor Ciprusra érkezett, a hajó, amin utazott, zátonyra futott. Ekkor a botjával rácsapott a sziklákra, és azokból gyógyító víz fakadt. A hajó kapitánya, aki fél szemére vak volt, csodák csodájára meggyógyult.
Érdekes az a történet is, ahogy Skócia védőszentje lett. II. Óengus pikt király 832-ben, az athelstanefordi csatában győzelmet aratott a túlerőben lévő angolok ellen. Az ütközet reggelén a felhők X alakot mutattak, amit bátorító jelnek vett. A képen egy róla készített faragás látható.
Szent András apostol legendái…
Egy asszony, aki egy gyilkosnak volt a felesége, nem tudta gyermekét megszülni. Kérte a nővérét: „Menj és hívd segítségül Úrnőnket, Dianát!” Amikor az segítségén fohászkodott, ezt mondta neki az ördög: „Miért hívsz engem, mikor nem tudok rajtad segíteni? Hanem menj csak András apostolhoz, ó megmentheti a nővéredet.” El is ment hozzá, s az apostolt életveszélyben lévő nővéréhez vezette. Szólt az apostol: „Méltán szenvedsz, mert rosszul házasodtál, álnokul fogantál, és ördögökkel tanácskoztál. Most azonban térj meg, higgy Krisztusban, és hozd világra a gyermeket!” Az asszony pedig hitt, világra hozta koraszülött magzatát, és megszűnt a fájdalma.
+ + +
Mikor Nicea városában volt az apostol, azt mondták neki a polgárok, hogy a városon kívül, az út mellett hét ördög tanyázik, akik az arra járókat megölik. Az ördögök az apostol parancsára kutyák képében megjelentek a nép előtt. Rájuk rivallt, hogy menjenek oda, ahol senki emberfiának nem árthatnak. Azok rögtön el is tűntek, Az emberek ennek láttán elfogadták Krisztus hitét.
Mikor egy másik város kapujához ért, éppen akkor vittek ki egy halott fiút. Az apostol megkérdezte, mi történt vele. Azt mondták, hét kutya esett neki a szobájában, és szétszaggatták. Sírva imádkozott az apostol: „Tudom, Uram, hogy azok az ördögök voltak, akiket Nicea városából kiűztem.” Ekkor az apához fordult: „Mit adsz nekem, ha feltámasztom a fiadat?” Az pedig: „Nem volt nékem semmi sem drágább nálánál, őt magát adom hát néked.” Az apostol imádkozott, s föltámadt az ifjú, és az apostol mellé szegődött.
+ + +
Az András Cselekedetei című apokrif könyv annál többet mond el a Szent Apostolról:
Az apokrif irat elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban.
András végigjárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: „A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett.
Aegeas kifakadt: „Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.” Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: „Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!” András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást.
A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.
Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott:
„Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!”
Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.
NÉPHAGYOMÁNY…
Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak.
A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek. A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a „disznóságokat” a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.
Himnusz Szent András apostol tiszteletére
Ki halfogással kezdted el,
hogy emberek halásza légy,
András, hálóddal minket is
világ sodrából Partra végy.
Jézust, a célt, hős életed
Péter előzve érte el:
nekünk, gyengéknek is te légy
vezérünk boldog égbe fel.
Testvérednek hű társa, te,
add, éljen köztünk szeretet,
s a nyájat Péter nyomdokán
szilárd egységben tartsa meg.
Add, Krisztus kedvelt gyermeke,
lángoljon szívünk szent tüze,
elérjük az örök hazát,
áldhassuk ott az ég Urát. Ámen.
Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogy Egyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!
Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
KÖVETLEK URAM !
Szent András apostol, könyörögj érettünk!
Aquinói Szent Tamás imája a szentmise előtt
Örök, mindenható Isten! Közeledem egyszülött Fiad, Jézus Krisztusnak szentségéhez, közeledem, mint beteg az élet orvosához, tisztátalan az irgalom forrásához, vak az örök dicsőség fényéhez, szegény és ügyefogyott az ég és föld Urához, végtelen irgalmadért könyörgök, kegyeskedj meggyógyítani, mosd le utálatosságom, világosítsd meg vakságom, gazdagítsd szegénységem, fedezd mezítelenségem, hogy az angyalok kenyerét, királyok királyát, uralkodók urát oly tisztelettel és alázattal, annyi töredelemmel és áhítattal, oly hittel, javulási feltétellel és szándékkal vegyem magamhoz, mint lelkem üdvének hasznos.
Engedd, Uram, hogy ne csak látszatra vegyem magamhoz Krisztus szent testét és vérét, hanem úgy, hogy e szentség erejét és hatását is érezzem.
Ó, jóságos Isten! Add, hogy egyszülött Fiadnak, Jézus Krisztusnak testét, melyet a Szűz Máriától vett magára, úgy vegyem magamhoz, hogy ez által misztikus testének élő tagja legyek.
Ó, szerelmes Atyám, engedd, hogy a kenyér színe alatt rejlő kedves Fiadat, kit most magamhoz veszek, egykor színről-színre láthassam és az örökkévalóságban vele lehessek. Amen.
Ima a Szentáldozás előtt
Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb. Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.
Aquinói Szent Tamás imádsága a szentmise után
Hálát adok neked, szentséges Uram, mindenható Atyám, örök Isten, hogy engem, méltatlan bűnös szolgádat, nem saját érdemeim szerint, hanem egyedül csak irgalmad jóvoltából, eltölteni kegyeskedtél Fiadnak, a mi Urunknak, Krisztus Jézusnak drága testével és vérével.
Esedezem azért, hogy e szent áldozás ne legyen vétkem a büntetésre, hanem üdvös közbenjárás a bocsánatra. Szolgáljon ez nekem a hit fegyverzetéül, és a jó akarat pajzsául.
Legyen vétkeimnek megsemmisítése, a rossz kívánságoknak és bujaságnak kiirtása, a szeretetnek és béketűrésnek, az alázatosságnak és engedelmességnek, és minden erénynek öregbítése; mind a látható, mind pedig a láthatatlan ellenségek incselkedései ellen erős védelem; mind testi, mind lelki indulataimnak tökéletes lecsendesítése; hozzád, egy és igaz Istenhez erős ragaszkodás, és kimúlásom boldog befejezése.
És kérlek, hogy engem, bűnöst, azon kimondhatatlan vendégségbe vezetni méltóztassál, hol te, a te Fiaddal és a Szentlélekkel szentjeidnek igazi fénye, teljes kielégülése, örök vígsága, legnagyobb gyönyörűsége és tökéletes boldogsága vagy. Amen.