Minthogy a végrendelkezésben a lényeg az örökhagyónak akarata, a törvény által előírt alakiságok be nem tartásával tett végrendeletek is a lelkiismeret színe előtt érvényesek lehetnek.
1. Az egyházjog értelmében érvényes a jámbor célokra (pl. templomok, zárdák, árvák stb. javára) tett, a törvényes formákat nélkülöző végrendelkezés. Érvényes még akkor is és bűn terhe alatt teljesítendő, ha az ez ügyben illetéktelen világi bíró azt semmisnek nyilvánítaná. A végrendelkező igazi akaratának azonban még ily esetben is minden kétségen felül kell állnia. Ennek bizonyítására megfelelő írás vagy legalább is két tanú szükséges. Egyetlen tanú, legyen bár maga a gyóntatóatya, magában nem elégséges.
2. A természetjog értelmében pedig érvényes minden egyéb alakiságot nélkülöző végrendelet is, de csak a bírói végzést megelőzőleg. A bírói ítélet előtt ugyanis oly ügyekben, amelyekben illetékes, lelkiismeretben is meg kell hajolnunk, így tehát az alakiságokat nélkülöző s így a világi törvények előtt semmis végrendelet alapján a nekünk hagyományozott értékeket nyugodt lélekkel lefoglalhatjuk, megtarthatjuk; arra azonban nem volna jogunk, hogy azokat csalás által is magunknak biztosítsuk. Vétkeznénk tehát, ha a végrendelet alá, mely egyébként bizton javunkra szól, az örökhagyó vagy tanúk nevét odahamisítanók és ezáltal a törvényes örököst megakadályoznók abban, hogy per útján oly örökség birtokába jusson, amely a törvény betűje szerint őt illeti meg.