Az ajándékozás szerződés, mely valamely dolog tulajdonjogát másra ingyen átruházza. A megajándékozott tehát az ajándék felett már rendelkezhetik, míg ellenben az ígéret csupán jogot ad neki, hogy azt megkapja.
Ki-ki csak a sajátjából adhat ajándékot. Azért nagyon megszívlelendők – főleg gyermekeknek s cselédeknek – Szent Ágoston szép szavai: „Van valamid? Adj tehát a magadéból. Nincs annyid, hogy a magadéból adhass, akkor jobban teszed, ha senkinek sem adsz, semhogy másokéból (szülőkéből, gazdáéból) lopva adj”. (Sermo 178.) De tanulhatnak ebből azok is, kik el vannak adósodva. Az ilyenek ugyan bár bűnös módon, de érvényesen ajándékoznak, ámde az oly megajándékozott, ki az ajándék elfogadásakor tudja, hogy jótevője hitelezőit képtelen kielégíteni, visszatérítésre van kötelezve.
Érvénytelen az ajándék, ha valaki túlságos szegénységet színlelve csalja ki azt az irgalmas szívűek zsebéből. Az isteni igazságosság olykor hamarosan lesújt az ilyenre.
Csodatevő Szent Gergely útjában zsidóra akad, aki halált színlelő társára borulva rimánkodva kér alamizsnát, hogy azt tisztességesen eltemethesse. A szentnek nem volt egyebe, tehát palástját nyújtja alamizsnaképpen s aztán tovább ment. „No, most már feltámadhatsz – szól erre az álnok zsidó –, van drága palástunk.” De bizony az meg sem moccant s nem is kelt fel többé ez életben. Isten halállal büntette meg. (Buttler: Leben der Väter. XVII. 43.)
Ámde viszont minő épületes, ha a szegény ember, bár szükséget szenved, de azért mégsem akarja kezét egyetlen illetéktelen fillérrel sem beszennyezni.
Chatillon francia tábornok templombamenet a kapuban kéregető koldusnak tévedésből fillér helyett aranyat dobott a kalapjába. A koldus megvárja jótevőjét s visszaadja neki az aranyat, mert, mint monda: „Ez nem lehetett az úr szándéka”. A meghatott tábornok azonban nem veszi azt vissza; a koldusnak ajándékozza becsületessége jutalmául.
Ernő Ágost braunschweigi hercegtől Velencében koldusfiú ugyancsak alamizsnát kér. „Nincs aprópénzem” – válaszol a herceg. – „Majd váltok én valahol” – viszonozza a fiúcska. A herceg mosolyogva a gyermeki naivságon, aranyat dob neki oda s aztán belevegyül az embertömegbe. A koldusfíú váltani fut s visszatérve előző helyére, nagy megdöbbenésére a herceget nem találja. Ugyancsak sok fáradságába kerül, míg végre nyomába ér s leszámolásra jelentkezhetik. A nagylelkű herceg azonban nem tartott többé igényt a pénzre.
Ha jámbor célokra szánunk adományt, mintegy magát a jó Istent ajándékoztuk meg, miért ez ügy lebonyolításában már nem a világi, hanem az egyházi jog szerint kell igazodnunk. Ajándékunk érvényes s kötelező a világi törvény ellenére is, ha ugyan magát a természettörvényt nem sértjük meg adományunkkal. Ez történnék, ha pl. valaki elvonva a szükséges segélyt szüleitől vagy gyermekeitől, istenes művek támogatására költené pénzét.
Az ajándékozásnak ugyancsak lényeges kelléke a valamely külső jellel nyilvánított elfogadás. Mielőtt ez bekövetkeznék, még az esküvel erősített vagy jámbor célra tett ajándékozás is visszavonható.