„És kiáltván, mondá: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártva ujjahegyét, enyhítse meg az én nyelvemet, mert gyötörtetem e lángban.”
A pokol is a hit titka; zárt ajtai előtt állunk s néhány segédfogalommal közeledünk feléje.
a) Az első a „második halál” gondolata. Még egyszer, másodszor hal meg az elkárhozott, mikor a halál a lelkét, érzéseit, vágyait, reményeit fagyasztja meg, s csak az öntudat él. – Meghalni annyi, mint elszakadni élettől, világtól, napsugártól, vértől, otthontól, emberiségtől. Nem lenni többé itt. A második halál pedig elszakadni Istentől, kegyelemtől, szeretettől, Krisztustól, reménytől, imától, kereszttől, jóindulattól; elszakadni Krisztus összes javaitól, érdemeitől, igéreteitől, vigaszaitól. – A második halál ugyancsak a legrémségesebb, „egymagában való lét”. Ki tartja ezt ki? A teremtő szeretet adott szülőt, testvért, otthont, hogy magunkban ne legyünk; Krisztus mondta: „veletek leszek”. Vigasztalót igért, ki velünk maradjon; mit csináljunk hát magunkban; mit a végtelen ürben Isten s minden nélkül?
b) A második gondolat a céltalanság. Célok után fut természet, ember; célt akar, az tartja. Ha a célt hordja magában, van ereje, van élete; ha a cél kiesik belőle, akkor szenved, nélkülöz. A céltalanság kín; itt a földön részleges van, milyen a betegség, meghasonlás, fáradtság, unalom, utálat, kétségbeesés, lemondás… halál; kiesik belőlünk az eszme! – A másik világba belelép a lélek telve vággyal a cél után, fölébred benne a végcél szenvedélye viharos vágyként, s abban a percben a végleges célvesztés öntudatára ébred. Letört alatta minden; hová menjen? minek? kihez? miért? Mindez célt jelent, neki tehát nem való. Ezt a lelkületet jelenti a sötétség, a kötelék kézen, lábon, a fogak csikorgatása! Ez a belső, átérzett ellentmondás!
c) A harmadik gondolat az átok. Isten áldásával indult meg a teremtés; megáldott az Isten minden létet; jaj, akiben a lét az Isten átkával folytatódik. – Szeretetből valók vagyunk; „semmit sem gyűlölt, amit teremtett”, de most gyűlöl. A szeretet gyűlöletté változik. Hiszem. A végtelennek pszichológiáját nem ismerem. Mit csinál a megvetett szeretet? Don Jozé fölkiált Bizet operájában: „Én, én öltem meg őt, imádott Carmène-met!” Benjamin Constant a szeretetről írja: „L’amour est de tous les sentiments le plus égoiste et par conséquent, lorsqu’il est blessé, le moins généreux”. A zsoltáros kéri: ne tégy engem ellenfeleddé!
Mi elronthatjuk az Isten művét, a kegyelem világát, ő meg a mi életünket, a boldogság és béke kivirágzását.