Jóhiszemű birtokosnak azt nevezzük, aki a másét nyugodt lelkiismerettel s azzal a bár tévedésen alapuló, de biztos tudattal birtokolja, hogy ahhoz neki van joga.
Amint megtudja, hogy idegen jószág van nála, ha ugyan az az elévülés folytán nem ment még át az ő tulajdonába, kötelezve van:
a) visszaadni magát a dolgot vagy ami még abból birtokában van; b) a hasznot, melyet belőle vont s amivel e dologból gazdagabbá lett.
A költségeket azonban, melyeket a dolog megőrzésére s fenntartására fordított, méltán levonhatja, kivéve az ún. „fényűző költségeket”, melyeket a dologtól elválasztani már nem lehet.
c) Ha az idegen jószág már nincs kezében s nem is lett általa gazdagabb, semmire sem kötelezhető.
d) Aki tudatára jött annak, hogy lopott holmit vett, mielőtt még a tulajdonos jelentkezik s dolgát visszaköveteli, visszaadhatja azt a tolvajnak, hogy így pénzéhez jusson s magát kártalanítsa, ha ehhez egyébként nincs reménye.
