„Láttam, a szent Várost, a mennyei Jeruzsálemet; Istentől szállt alá, menyegzős ruhába öltözött, mint a vőlegénye elé készülő menyasszony.”
„Ha azt szeretnéd, hogy ez a bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje.”
A lateráni bazilika Róma püspökének címtemploma. Felszentelésének évfordulójáról kezdetben csak Rómában emlékeztek meg, idővel azonban egyetemes egyházi ünneppé vált. A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe a katolikusok számára a Péter apostol széke iránti szeretet hordozója, az egység kifejezője.
A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház – Basilica di San Giovanni in Laterano – a római püspökség katedrálisa, Róma püspöke, azaz a pápa címtemploma. A homlokzatán olvasható:
„Omnium ecclesiarum Urbis et Orbis mater et caput” – A Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.
A katolikus egyház november 9-én emlékezik meg felszenteléséről.
„Ez az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy Isten maga hívja össze az ő népét, és templomát élő kövekből építi fel” – fogalmazott XVI. Benedek pápa 2008 októberében az Úrangyala-imádság alkalmával mondott beszédében. Hozzátette: az ünnep kapcsán újragondolhatjuk azt, mit jelent Istennek házat építeni. „A lateráni bazilika a szeretet temploma.”
A lateráni bazilika a legrégibb, és a legmagasabb rangú Róma négy pápai bazilikája közt. A székesegyház az ökumenikus anyaegyház (a teljes lakott világ anyaegyháza) cím birtokosa. A pápák legősibb bazilikája. „Minden templom anyja és feje.”
A Lateránnak nevezett területet Konstantin császár ajándékozta a római egyháznak. A bazilika a Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség új erődje maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de Nagy Konstantin leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd maradványai a bazilika főhajója alatt találhatóak.
A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Lateránusok nemzetségének palotája foglalta el. A Lateránusok kormányzói posztokat töltöttek be több császár uralma alatt. A lateráni palotát a Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, s uralkodói kézbe került, amikor Nagy Konstantin elvette második feleségét, Faustát. Ebben az időben az épület Domus Faustae (Fausta háza) néven volt ismert; ám a császár később, megtérése után Róma akkori püspökének, (valószínűleg) Miltiadesz pápának adományozta.
A palotát átalakították és kibővítették: így született meg Róma katedrálisa, a mindenkori pápának, Róma püspökének székhelye. A palotában lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelték. A templomot – minthogy a római püspöknek mint pátriárkának székhelye – a „minden templom anyja és feje” címmel ruházták fel.
A lateráni székesegyházat az idők folyamán többször pusztította tűzvész, földrengés; a barbár inváziók során kirabolták, de a rómaiak minden alkalommal újjáépítették, kibővítették, díszítését gazdagították. Alaprajza és felépítése azonban változatlan.
A jelenlegi bazilika a XIV. századból származik. A XVII–XVIII. században jelentősen kibővítették és felújították. Homlokzata 1735-ben, Alessandro Galilei tervei alapján készült el. V. Orbán pápa a főoltár fölötti ciboriumban helyezte el Szent Péter és Pál apostolok koponyáját. A templom főoltárába beépítették azt a faasztalt, amelynél Szent Péter misézett. A székesegyházban egy dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az első királyunknak, I. Istvánnak küldött koronát.
„…A hozzáépült palota volt a katolikus egyházfők székhelye a 4–16. századig. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták, és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadész pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette, és 313-ban már itt tartott zsinatot. A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte I. Szilveszter pápa. II. Sergius pápa az 9. században Keresztelő Szent Jánost, II. Lucius pápa a 12. században Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánította, így lett a nép nyelvén Szent János-bazilika…”
Az Egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jeleként ezt a napot az egész Egyház megüli. Aki ezen a napon meglátogatja egyházmegyéje székesegyházát, és ott elmondja a Miatyánkot és a Hiszekegyet, teljes búcsúban részesül.
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből
Krisztus kegyelméből ujjongó örömmel megünnepeljük, kedves testvéreim, e templom felszentelésének évfordulóját; de ne felejtsük, hogy nekünk magunknak kell Isten igazi és élő templomává lennünk. A keresztény nép méltán szentel ünnepet a templomnak, mint édesanyának is, mert jól tudja, hogy ebben nyerte el a lelki újjászületés nagy kegyelmét. Első születésünkkor ugyanis csak Isten haragjára voltunk méltók, és csupán lelki újjászületésünkkor lettünk méltók Isten gondoskodó szeretetére. Első születésünk ugyanis még halálra szánt bennünket, viszont az újjászületés már az életre hívott meg minket.
A keresztség előtt, kedveseim, mindnyájan a sátán lakóhelye voltunk, de keresztségünk után Krisztus templomává lettünk az ő érdeméből, így, ha lelkünk üdvösségének ügyéről egy kicsit is figyelmesebben elgondolkodunk, akkor megértjük, hogy Isten igazi és élő temploma vagyunk. Isten nemcsak emberi kéz emelte templomokban lakik (ApCsel 17, 24) vagy kőből, fából épített házakban, hanem sokkal inkább az ember lelkében, amelyet saját képére formált és alkotott meg teremtő keze. Ezért mondta Szent Pál apostol: Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az (1 Kor 3, 17).
Amikor eljött közénk Krisztus, szívünkből kiűzte a sátánt, hogy templomot készítsen bennünk magának. Ezért az ő segítségével tegyünk meg mindent, hogy gonosz tetteink miatt e templomban őt megbántás ne érje. Mindaz ugyanis, aki gonoszat cselekszik, Krisztust bántja meg. Mert amint már az előbb is mondtuk: mielőtt Krisztus megváltott volna minket, a sátán lakóhelye voltunk; a megváltás pedig arra tett méltóvá, hogy Isten hajlékává legyünk, mert úgy tetszett Istennek, hogy lakást készítsen magának bennünk.
Ha tehát örömmel akarjuk megünnepelni, testvérek, e templom felszentelésének évfordulóját, akkor gonosz tettekkel nem szabad lerombolnunk magunkban az Isten élő templomát. Most úgy akarok szólni, hogy mindenki könnyen megérthesse: ahányszor csak e templomba jövünk, mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten templomát látni szeretnénk.
Szeretnéd, hogy e bazilika tündöklő szép legyen? Akkor ne engedd, hogy bűnök szennyezzék be lelkedet. Ha azt szeretnéd, hogy e bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj – mint az Úr is mondja –, hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön általad Isten, aki a mennyben lakik. Amint te belépsz e templomba, úgy akar Isten is betérni lelked templomába. Ezt ő maga így ígérte meg: Közöttük lakom majd és közöttük járok (2 Kor 6, 16).
Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Szent Tivadar (Tódor, Theodóros) vértanú keleten született és fiatalon került, mint közkatona Maximián császár seregébe. Mikor kitört a Dioklecián-féle keresztényüldözés, őt is megidézték. Bátran és okosan megvallotta hitét fiatalember létére, a szomszédos Amazea város Kybele-templomát felgyújtotta és kegyetlen marcangolások után máglyán szerezte meg a vértanúság dicső koronáját. Csakhamar fényes bazilika emelkedett tetemei fölött és híres búcsújáróhely lett. Tisztelete Keleten és Nyugaton nagyon elterjedt.
† Úr Isten! ki minket Szent Tivadar vértanúdnak dicsőséges hitvallásával környezesz és védelmezesz, adjad nekünk, hogy őt követve előhaladjunk és esedezésével támogattassunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
IMA AZ OLTÁRISZENTSÉGHEZ
Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ
és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron,
a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia.
Óh csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság!
Óh fölséges alázatosság!
Óh alázatos felség, hogy a világegyetem Ura,
Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy
üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik.
Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát
és öntsétek ki szíveteket előtte.
Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa.
Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy
egészen magához fogadjon benneteket az,
aki egészen odaadja magát értetek.
Ámen!
LAUDA SION – DICSÉRD SION MEGVÁLTÓDAT
Aquinói Szent Tamás fenséges verse, melyben az Oltáriszentség titkára tanítjuk önmagunkat és egymást, s egyben e titok szemlélése, az imádás és szeretet szavait fakasztja szívünkből.
Dicsérd Sion, megváltódat, vezéredet, pásztorodat áldja hangos éneked.
Ahogy bírod, akként merjed, bármi nagynak énekeljed, méltón nem dicsérheted. Nagy titokról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk. Melyben, midőn halni készül, magát adja örökrészül társainak Krisztusunk.
Legyen teljes, legyen zengő, legyen vidám, s hozzá illő szívből fakadt énekünk. Annak titkát fontolgatva, magát Jézus miképp adta táplálékul minekünk. Az új Krisztus asztalára Kenyér szállott, égi pászka, elavult a régi már. Fut az újtól, ami régi, nap az éjjelt fölcseréli, fut a fénytől a homály.
Amit Krisztus tett ez estén, hagyta, hogy rá emlékezvén cselekedjük mi is azt. Áldás fakadt törvényéből, így lesz borból és kenyérből üdvösséges áldozat. Drága titka szent hitünknek, testté-vérré lényegülnek, bor s kenyér mi volt előbb. Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad, észnek, szemnek, élő hitből végy erőt.
Más és más, de nem lélekben, csak jel szerint más színekben mennybéli jók rejlenek. Vére ital, teste étel, mégis ott van teljességgel mindkettőben Istened. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja, oszthatatlan eledel. Veszi egy és veszik ezren, rövidséget nem lát egy sem, fogyasztják, és nem fogy el.
Veszik jók és veszik rosszak, csakhogy különféle sorsnak részesei ők vele.
Rossznak halál, jónak élet, ilyen az egyforma étek különböző ereje.
Íme, étke angyaloknak, Kenyere lett vándoroknak, eledele jó fiaknak, ebnek adni nem való. Izsák ennek képe, árnya, áldozatra kész oltára, húsvét-bárány áldozása, s hulló manna, égi jó.
Igaz Kenyér, legfőbb Pásztor, Jézus, óvj az elbukástól, te táplálj és te palástolj, s add, hogy a feltámadáskor legyen nálad kész helyünk!
Te, ki mindent bírsz és értesz, földi létben táplálsz, éltetsz, add, hogy lássunk, Dicsőséges, s társulván a boldog néphez, lakomádban részt vegyünk. Ámen!