„Megjelenének pedig némelyek azon időben, hírt hozván neki ama galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozataikéval vegyítette. És felelvén, mondá nekik: Vélitek-e, hogy a galileabeliek vétkesebbek voltak minden galileabelieknél, mivel ilyeneket szenvedtek? Mondom nektek: nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek” (Luk. 13,1).
a) Nagy kegyelem, ha valaki mélyen érzi bűnösségét, az már szívvel lát. – Nézzünk végig életünkön; nincs-e igaza Szent Pálnak, hogy ő a bűnösök legnagyobbja? Nincs-e igaza Magdolnának, Cortonai sz. Margitnak s bárkinek, kinek mélyen érző, mélybe ható szíve s hozzá bűnei vannak? Nekem is vannak bűneim: Isten ellen (hitetlenség, tiszteletlenség, bizalmatlanság, zúgolódás, káromlás…), önmagam ellen (mértékletlenség, fegyelmetlenség, érzékiség, tisztátlanság, állhatatlanság, röstség, gyávaság, önzés…), mások ellen (megszólás, rágalom, csacskaság, irígység, gyűlölet, igazságtalanság, tettetés, erőszak…), mily vádakat hallat a tízparancsolat, az ötparancsolat? Mivel vádol a kötelességmulasztás? Mennyi bűn gondolatban s érzelemben, mennyi hiba a szentségek körül! Hány léleknek okoztam botrányt! Bűn- és sár-özön… „Nem marad meg lelkem az emberben, mert test.”
b) Izlelni a bűn keserűségét s utálatát. Kivetkőztet az észből, s az állat jegyei verődnek ki rajtunk; a hitetlenség kioltja világosságunkat; a reménytelenség örökös télbe állít; a lélek evangéliuma helyett a test, az ösztön, a szenvedély inspirációi izgatnak. – Eldurvul az ember érzéseiben, dacára csipkéknek, parfümnek, frakknak. A kultúra csak látszat, nem erkölcs. – A szolga lázadó, pártütő lesz Isten ellen, Isten nélkül; de egyszersmind más hatalom rabja, melynek láncait vonszolja. – Méreg a bűn; a vért gennyé változtatja, az arcot eltorzítja, a szerveket elfásítja; a vér a kegyelem, az arc az Isten-hasonlóság, a szervek az erények. – Nagy méretekben a bűn szörnyekké változtatja az embereket már itt, vagy megrothasztja testüket. Mily bűzhödt mocsár az ilyen lélek. Leesett feje koszorúja. Érdemeit elvesztette. Őrangyala tenyerébe hajtva fejét sír, „angeli Dei amare flebunt”. Szomorú Jézus szíve; megváltásának kegyelmei földúlva.
c) Mily jogtalan, sértő bántalom a bűn az Úrra nézve! A legélesebb ellentmondás, mely tagadja uralmát, hatalmát, jogait, szentségét… Ellentét vele s lényével; istentagadás voltaképen. – Az isteni lélek kioltja nemességének szikráit s elállatiasodik, fetreng a sárban s eltorzul; mialatt a végtelen tökély és szentség s az abszolút, kifogástalan eszményiség törvényt diktál, jogot támaszt tiszteletre, szeretetre, kegyelmeit bőségesen adja. Nevel királyi lelkeket, s azok szemétdombra ülnek s megvetik őt. Mi lesz ennek vége? „Levetkőztetnek téged ruháidból és elveszik a te szép ékszereidet és mezítelen hagynak téged, rakva gyalázattal” (Ezek. 16,39).