Vannak különböző „rendű”, fajtájú javaink; nevezetesen lelkiek, becsületbeliek s anyagiak. Már a „kiegyenlítés” fogalma megköveteli, hogy amily rendű javakban történt a károsítás, oly rendű javakkal történjék a kárpótlás is. Szóval, aki másnak lelki vagy becsületbeli kárt okozott, nem pénzzel, hanem lelki, illetőleg becsületbeli jóval teheti azt jóvá. Lelki jó pl. a tanács, tanítás, megtérítés, imádság stb.; becsületbeli jó a rágalom visszavonása, a megszólás továbbterjedésének akadályozása, a sértett fél megkövetése s ehhez hasonlóak.
Mindazonáltal, ha a törvénybíró becsületsértésért pénzbeli kárpótlást ítélne meg, ezt a sértő fél lelkiismeretben köteles megfizetni. Sőt Liguri Szent Alfonznak az a véleménye, hogy a becsületében megsértett a sértő anyagi javaiból magát titkon is kárpótolhatja.
Viszont aki másnak anyagi kárt okozott, nem elég, ha érte imádkozik vagy misét mondat, hanem anyagi jóval (pénzzel stb.) kell azt a kárvallottnak, illetőleg örököseinek megtérítenie.