„Ó, születő haza tündöklő csillaga!, hol vagy nemes magyar ifjúságnak zöldellő szép virága?
Hol vagy udvaromnak égő fáklyája, Nemzetem méltósága? Leborult a méltóság, elesett a szép virág, megérte déres harmat, az melyben is el hervadt.”
A magyar ifjúság védőszentje. Ez az a tűz, amit meggyújtott, ez a hajnali csillag!
VII. Gergely pápa Szent László király uralkodása idején, 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta Imrét.
Ünnepe november 5-ére került.
Szent Imre herceg finom vonású szűzies arca úgy mosolyog bele a magyar történelembe, mint a kelő nap a májusi reggelbe. Élete beszédes bizonysága annak, hogy nemzetünk már a második keresztény generációban megértette és életprogrammá alakította azt a magasabb aszkézist, mely Nyugat-Európában épp akkoriban borult virágzásba. Az első magyar királyi herceg kereszténységét már ég és föld különbség választotta el nagyapjának és kortársainak látszatkereszténységétől; az ö vallása már nem kényszerűség parancsolta államérdek, hanem velőkig ható eleven valóság volt.
Szent Imre az első magyar királyi párnak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának házasságából született. Születése idejéül az 1007. évet, helyéül pedig Székesfehérvárt szokták elfogadni. A keresztségben anyai nagybátyjának és minden valószínűség szerint keresztapjának, Szent Henrik német császárnak nevét kapta, melynek óbajor formájából (Heimrich) csak századok múlva alakult a magyar Emreh, Imreh, Imre név.
Mivel a korona öröksége eredetileg nem rá, hanem Ottó nevű bátyjára várt, szülei a jelekből következtetve, először egyházi pályára szánták. Talán ez volt az oka, hogy nevelésében eleitől fogva a vallásos szempontoknak juttatták a főszerepet. Különösen atyja fonta körül nagy szeretettel a kis herceget. A legenda szava szerint nevét nap-nap után beleszőtte imádságába és nem szűnt meg öt Krisztus kegyes pártfogásába és a Szent Szűz édesanyai oltalmába ajánlani. Mikor pedig nyiladozni kezdett értelme, maga szegődött melléje tanítómesterül és maga vezette be a hit ismeretébe és gyakorlatába. Ezt azonban nem annyira szóval, mint inkább példaadással tette.
Mivel országos gondjai nem engedték a szent királynak, hogy fiának magasabb szellemi kiképzését is maga irányítsa, alkalmas nevelő után kellett néznie. Éppen kapóra jött tehát neki a velencei Szent György-kolostor apátjának, a tudós és szentéletű Gellért úrnak érkezése (lásd szept.24). Gellért úr eredetileg ugyan sokkal messzebbre, a Szentföldre indult, de Razin pannonhalmi apát, Bonipert pécsi püspök és a szent király együttes unszolására végre belátta, hogy kedvesebb dolgot mível
Isten előtt, ha zarándoklás helyett a zsenge magyar kereszténység szolgálatába szegődik. Elfogadta tehát a felajánlott nevelői tisztet.
Székesfehérvárról egyenesen Esztergomba ment és ott azonnal megkezdte királyi növendékének oktatását. Mindenekelőtt a latin nyelv ismeretébe vezette be, de valószínű, hogy a szabad művészetek alsó tagozatának másik két tárgyában, az ékesszólástanban és a bölcseletben is alapos kiképzést nyújtott neki. Az ifjú herceg igen fogékony tanítványnak bizonyult.
A latin nyelvet pl. olyan rövid idő alatt és olyan alaposan elsajátította, hogy a zsoltárokat nemsokára együtt zenghette mesterével. Szent Gellért személyében hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra. (Valószínűleg egy kicsit megtanult németül is.)
A püspök Imre herceget – aki nagyon szorgalmas tanulónak bizonyult – a kor legmagasabb iskolai fokozatának elsajátítása mellett a vallás és a papi élet rejtelmeibe is beavatta. Isten – Imre imáit meghallgatva – a legkedvesebb áldozatnak a szüzességet jelölte meg, amit Imre boldogan ajánlott fel.
Még nagyobb haladást tett a szentek tudományában. Szüleinek és szentéletű mesterének példája minden ékesszólásnál hathatósabb ösztönzés volt számára életének megszentelésére. Ezenkívül atyja környezetében nap-nap után alkalma volt találkozni azokkal a nagyszívű és szilárd jellemű férfiakkal, papokkal és szerzetesekkel, akik verejtéküket és vérüket áldozták a magyar kereszténység gyönge palántájának megerősítésére s akik a clunyi szellem öntudatos mély hitéletét s kemény és férfias aszkézisét igyekeztek meghonosítani a magyar tájakon is.
Ilyen hatások alatt gyorsan fejlődött a királyfi vallásos géniusza. A legenda szerint kora fiatalságától kezdve cilíciumot, vezeklő övet hordott és kemény böjtökkel sanyargatta testét. Az imádság, főként a zsoltározás mindennapi kenyere lett. Mikor már mindenki aludni tért – olvassuk legendájában – ő, minthogy szobájában királyi sarjhoz illően két szál gyertya égett, minden éjszaka felkelt és Istennek zsoltárokat zengedezve virrasztott. Minden egyes zsoltár végén töredelmes szívvel bocsánatért esedezett Istenhez. Édesatyja, mikor rájött erre, a fal hasadékán át óvatosan és nagy titokban többször megfigyelte a dolgot, de háza népe közül senkinek sem szólt róla.
A szentek közül különösen a Boldogságos Szüzet fonta körül nagy áhítattal Imre herceg. Nem hiába volt Gellért tanítványa. Róla ugyanis köztudomású, hogy Mária legnagyobb tisztelői közé tartozott és mindenki másnál erősebben közrehatott abban, hogy hazánkban olyan korán meghonosodott és nemzetünk lelkében olyan mély gyökeret vert a Mária-kultusz. Ilyen mester keze alatt a fogékony tanítvány is korán a Mária-tisztelők előcsapatába került. Valószínű, hogy ez a bensőséges odatapadás terelte rá figyelmét a Szent Szűz legnagyobb kiváltságára, szűzanyai méltóságára és érlelte meg benne a szándékot, hogy maga is szűz testtel és szűz lélekkel fogja szolgálni az Urat.
Amit e részben a legenda mond, az lényegében a történeti valóságot tükrözteti vissza. Eszerint Imre egy éjszaka kedvelt szolgája kíséretében a veszprémi Szent György templomba ment ájtatosságát végezni. Imádság közben mindegyre azon jártatta az eszét, mit ajánlhatna fel Istennek, hogy szent fölsége kedvét találja benne. Míg ezen évődött, egyszerre csak vakító fényű világosság töltötte be a templomot és a magasból égi szózat hallatszott:
„Gyönyörű dolog a szüzesség! Légy szűz testben és lélekben! Ezt ajánld fel és ebben az elhatározásodban légy állhatatos!”
Imrét lelke mélyéig megrendítette a látomás. Mivel nem bízott eléggé magában,
imádkozni kezdett:
„Igen Uram és én Istenem, ki mindent látsz és megsegítesz bennünket emberi gyarlóságunkban, kitől rettegnek a föld fejedelmei, ki a királyokat is halállal sújtod, valósítsd meg bennem tetszésedet.”
És a kegyelemtől megerősítve még abban az órában örök szüzességet fogadott.
Idáig jutott benső fejlődésében az ifjú királyfi, mikor bátyjának korai halála váratlanul nagy fordulatot idézett elő életében. A korona öröksége immár őrája szállott. A kolostor áhított magánya helyett most már egy kialakulóban levő forrongó állam kormányzásának ezernyi gondja-baja intett feléje. Sürgősen gondoskodni kellett, hogy eddigi túlnyomóan egyházi nevelését megfelelő politikai és gyakorlati ismeretekkel kibővítsék.
Erre csak atyja vállalkozhatott, hiszen ő tudta legjobban megítélni, milyen életbevágóan fontos érdekek fűződnek utódjának személyéhez s mennyire rajta fordul az egész magyar jövő. Érthető tehát, hogy iparkodott fiában életrekelteni a jó fejedelemben megkívánt tulajdonságokat.
Ennek az igyekezetének mindmáig beszédes emléke az „Erkölcsi intelmek könyve” (De institutione morum ad Emericum ducem), mely ha talán formájában és betűjében nem is, tartalmában és szellemében mindenesetre az ő érett bölcsességét és nemzete jövőjén töprengő gondját tükrözteti.
Valóságos politikai végrendelet ez: logikus sorrendű fejezeteiben és keményveretű mondataiban benne van minden, amit csak egy szíve gyökeréig keresztény apa és országa jövőjén merengő uralkodó mondhat fiának és majdan utódjának.
De atyján kívül más politikai ihletője is volt Imre hercegnek: a környezet, melyben benne élt, mert az esztergomi királyi udvarban szent papokon és szerzeteseken kívül állandóan volt alkalma érintkezni azokkal a világi urakkal is, akik époly nélkülözhetetlen oszlopai voltak a dolgok új rendjének, mint a püspökök és apátok. Azután az öregek mellett ott voltak a fiatalok, a kortársak, akikkel együtt gyakorolta magát a lovagi ügyességekben és a középkor legnemesebb sportjában, a vadászatban.
Mert Szent Imrét csak a liberális kor hamis történetszemlélete tette meg világgyűlölő, ványadt testű és beteges ifjúnak. Ilyen föltevésre sem a krónikák, sem a legendák nem adnak semmi alapot. Ellenkezőleg, minden adat amellett szól, hogy a jámbor herceg már az ifjúkor küszöbén rendelkezett mindazokkal a testi és szellemi tulajdonságokkal, melyekre mint leendő uralkodónak szüksége volt.
Annyira át tudta érezni jövő királyságának érdekeit, hogy még súlyos és fájdalmas áldozatot is kész volt értük vállalni. Így mikor a II. Konrád német császár részéről fenyegető háború égetően sürgőssé tette valamelyik szomszédos hatalom szövetségének megnyerését, atyja unszolására nem vonakodott feleségül venni II. Mieskó lengyel király lányát. Azonban, hogy fogadalmához is hű maradjon, megegyezett ifjú hitvesével, hogy nem mint házastársak, hanem mint testvérek élnek majd együtt.
„…Tizenöt éves korától atyja mellett nevelkedett; elsajátította az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát. Imre a húszas évek végén elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a királyi sereg parancsnokságát is.
A huszonhárom éves Imre herceg kész volt az uralkodásra, ezért a tanulás befejezése után szülei megfelelő hitvest kerestek számára, de a kiválasztott személyét és nemzetiségét nem ismerjük.
A hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott, a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, ám írásos emlék nem maradt fenn.
Imre herceg édesapja kívánságára házasodott meg, de feleségével szűzi életet élt, minthogy – az Érdy-kódex tanúsága szerint – Veszprém Szent György-kápolnájában égi szózatot hallott, hogy testi-lelki szüzességben töltse életét. Éjjelente gyakran kilesték, hogy odaadóan zsoltárokat énekelt, vagy sokáig a feszület előtt térdepelve imádkozott. Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat.
Szent Imre házasságkötése után részt vett az ország dolgaiban, ő lett az ország nyugati részein letelepedett ruszok parancsnoka, valamint aktívan részt vett apja hadjárataiban. Egyes történészek azt is valószínűnek tartják, hogy ő nyerte meg II. Konrád ellen a győri csatát.
Szent István az itt írottak szerint is benne látta életművének folytatóját, őt jelölte ki utódjául. Ezt bizonyítja, hogy 1031-ben királlyá akarta koronáztatni. Apja neki írta a híres Intelmeket, melyben a nyugati mintájú királytükröket követve uralkodási tanácsokkal látja el az ifjú Imre herceget.
Az Institutio morum – Intelmek Imre herceghez írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek.
István király a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készítette Gizella királyné. Imrét várva, a koronázási előkészületek közben érkezett a fájdalmas hír:
Szent Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte..
1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.
Halálának pontos helye nem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben, az uralkodók kedvelt vadászterületén érte a halál. Itt épült fel a XI. és a XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, Imre szentté avatása után. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el…” (Szentek Élete)
Egy középkori Szent Imre-legenda szerint a herceg egy alkalommal, nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királlyal vadászni ment. Egy szarvast követve, följutottak a Lysa Gora hegyére. A szarvas eltűnt, Imre azonban fölismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen.
Megkéri nagybátyját, hogy építsen itt kolostort. Imre a mellén hordozott kétágú keresztjét is odaadta neki. Ebben Krisztus keresztfájának egy darabkája van ezüstbe foglalva,amelyet atyja a görög császártól kapott ajándékba. A király Imre kérésére csakugyan monostort alapít a hegyen.
…Kereszténynek lenni nagy dolog, szent dolog, nélkülözhetetlen dolog: el kell zarándokolni Szent Istvánhoz, hogy megtanuljuk tőle. De még ez sem elég. El kell menni a lélek hősének, Imrének sírjához is, meg kell tanulnunk tőle, hogy nem lehet igazán keresztény az, aki nem vállalja valamilyen formában a hősiességet is.
Harcosok nem mind lehetünk, vértanúknak aligha kell lennünk, holtig való fogadalmas szüzességre csak kevesen vannak kiválasztva, de a keresztény lélek hősiességére mindnyájan hivatva vagyunk: hogy egyre jobbra, többre törjünk, hogy úrrá legyünk önmagunkon, hogy önérdek, kényelem, sőt – ha kell – egy ellenséges világ ellenére is vállaljuk becsületes, tevékeny szolgálatát annak, amit jónak, nagynak, szentnek, keresztény és magyar eszmének, értéknek megismertünk.
Ezt jelenti Szent Imre nagy felkiáltójele a magyar történelem kezdetén.
Magyar, légy keresztény! – mondja Szent István.
Magyar, légy hős! – kiáltja Imre.Istenem, kell-e nekünk valami éppen ma égetőbben, mint ez a lelkület! A hősi ideálról lemondó világ a romlás felé hanyatlik, a pusztulás utálatossága mindenfelé…
Nem elég épen csakhogy kereszténynek lenni…
Szent István életének nagy prédikációja: – magyarság annyi, mint kereszténység.
Szent Imre hozzáteszi: – kereszténység annyi, mint hősiesség.A szentistváni ideál virága, koronája, betetőzője a Szent Imre-ideál, ez az, amit megmutatott nekünk győzelmes erővel Imre. Ez az a tűz, amit meggyújtott, ez a hajnali csillag: „a születő haza tündöklő csillaga”…
Szentek Élete
Vajda János: Imre herceg
Ellenség közeleg a határhoz, Országtanács háborút határoz.
„Herceg a buzgóság, Tán elég is mára:
Veszélyben a haza! Vezérelj csatára!”
Így a nyers vitézek kardcsörtetve
Szűz Szent Imre herceg térdepelve:
„Mit féljek veszélytől? Földi ország, vesszen!
Én hazám, országom Odafönn a Mennyben!”
A gondos és sokoldalú nevelés eredményeként Imre herceg már huszonnégyéves korában kész szent és érett férfi volt. A hagyomány szerint atyja már épen azzal a gondolattal foglalkozott, hogy átadja neki helyét, mikor egy véletlen vadászszerencsétlenség 1031 szeptember 2.-án szebb hazába szólította. Földi korona helyett tehát mennyei babér szállott homlokára.
Szóról-szóra betelt rajta az Írás szava:
„Istennek tetszvén, kedvessé lett, és a bűnösök között élvén elvitetett. Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtassa értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalja az ő lelkét … Rövid időn vége lévén, sok időt töltött be; mert kedves volt Istennek az ő lelke; azért sietett őt kivinni a gonoszság közül.” (Bölcs. 4;10-14 .)
Szent István a székesfehérvári bazilikában helyezte örök nyugalomra fiának drága hamvait. Itt is nyugodtak egészen 1083-ig. Ekkor egy nyilvánvaló nagy csoda hatása alatt oltárra emelték. Történt ugyanis, hogy egy Konrád nevű remete súlyos bűneire bocsánatot keresve, többek közt Szent István sírjához is elvetődött, de a szent király álmában megintette őt, hogy inkább fiának, Imre hercegnek közbenjárását kérje, mivelhogy:
„Ő azok közül való, akik Isten trónja előtt új éneket énekelnek, melyet senki más, aki nem szűz, nem énekelhet”.
A remete szót fogadott, és íme, a szent herceg sírjánál csörömpölve lehullottak a tagjai a rakott láncok, s a papírról, melyre a pápa bűneit felírta, eltűnt az írás. Ettől kezdve a magyar nemzet mint szentet kezdte tisztelni a tisztaságával tündöklő királyfit.
______________________
Két jelenetet őrzött meg a legenda a szent királyfi életéből.
Az egyik helyen azt olvassuk, hogy „boldog Imre megelégedvén kevés alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két gyertyatartó világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte. Mit is, mikoron atyja eszébe vette, őt vigyázatost és titkon a falnak nyílásán át gyakorta szemlélte.”
A másik jelenet Pannonhalma szent hegyén játszódott le és Boldog Mórral való találkozásáról szól (ezt Mór életrajzában olvashatjuk). István őt jelölte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és István közvetlen hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia mögé sorakozni és őt királyának elismerni. Ezért a nemzete jövőjéért annyira aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira.
Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla, hogy: „a nehéz kormány terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása által minél alkalmatosabb legyen, s azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá. Atyja szerelmének buzgóságától indíttatva maga is ír a számára egy könyvet az erkölcsök neveléséről (Intelmek), melyben híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket, szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a türelemre, tanács nélkül semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.”
Az „Intelmek” könyve, amelyet István király fia számára készíttetett (a megfogalmazás valószínűleg nem tőle való, de a gondolatok föltétlenül), később a magyar törvénytár élére kerül, s fölveszik a Corpus Juris Hungariciba.
Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végződött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette.
A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka. Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta. Henrik bajor herceg – a későbbi III. Henrik császár – 1031 tavaszán Esztergomba érkezett „az igazságtalanul megbántott magyar király” megkövetésére, s a Lajta és Fischa folyó köze újra visszakerült Magyarországhoz a Morvamezővel együtt.
Imrének a békekötésben való részvételére – talán atyja megbízottaként – a hildesheimi évkönyvek engednek következtetni, amelyek őt Dux Ruisiorum néven említik (Ruisia, Rugia, szlávul Rakzia valószínűleg a meghódított Ausztria egy része).
István ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, hogy trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve.
Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti:
„Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással…”
Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak). Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik.
Halálának 900. évfordulóját nagy ünnepélyességgel tartották meg 1930-ban Budapesten a pápai követ, hat más bíboros és több száz főpap jelenlétében. Prohászka Ottokárnak igaza volt, amikor azt írta:
„Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”
SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ
Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz.
Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:
Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!…
[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,] akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Az Intelmek 10 fejezetből áll:
„…Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki TÍZ PARANCSBÓL!…”
I. A katolikus hit megőrzéséről
„Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.”
István az apostoli hit őrzésére, az alattvalóknak való példamutatásra, az eretnekségről való elfordulása szólítja fel fiát. Arra is figyelmezteti őt, hogy a hitet csakis jó cselekedetekkel lehet teljessé tenni.
II. Az egyházi rend becsben tartásáról
„A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen.”
A szentegyházat védelmezni kell naponta megújuló szorgalommal, hogy növekedjen és ne fogyatkozzon, hiszen aki az egyházat csorbítja, az Krisztus testét csonkítja, és ezért büntetést érdemel.
III. A főpapoknak kijáró tiszteletről
„A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára.”
Isten felkentjeit tiszteletnek és megbecsülésnek kell öveznie, nem lehet őket hamis vádakkal bemocskolni és nyilvánosság elé hurcolni, mert csak így lehet Istentől áldott az uralkodás. A bűnbe eső papokat négyszer kell emlékeztetniük vétkeikre, majd ha ezután sem hallgatnak, akkor kell jelenteni az egyháznak.
IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről
„Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói.”
Felhívja Imre figyelmét arra, hogy a főemberek és vitézek, katonák nem hajthatók szolgasorba. Békével kell uralkodni, mert a gőg bárkit letaszíthat a trónról, és a vitézek ereje is megfoszthat trónjától egy gyűlölködő királyt.
V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
„A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása.”
Az apró ügyek feletti ítélkezés a bírák feladata, a nagyszabású ügyekben azonban türelemmel és irgalommal kell ítélkezni.
VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy’ méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén.”
István Róma példáját hozza fel, aki azáltal vált dicsőbbé, mert „sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról”. Az idegenek különböző nyelveket, szokásokat és fegyvereket hoztak magukkal és ezzel elrettentették az ellenséget és emelték az udvar fényét. Mert gyenge az az ország, melynek csak egy nyelve és szokása van.
Ezért István arra ösztönzi fiát, hogy gyámolítsa a jövevényeket (…”Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”)
VII. A tanács súlyáról
„A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igény. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat.”
Figyelmezteti Imrét, hogy a tanácsnak nagy hatalma van, ezért csak a legbölcsebb és legtekintélyesebb emberekből lehet összeállítani. Ifjaknak is helyet ad a tanácsban, de az ő javaslataikat felül kell vizsgálni a bölcsekkel.
VIII. A fiak kövessék az elődöket
„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni.”
Az isteni törvényeket veti az meg, ki őseit veszi semmibe. István az engedetlenséget a pestishez hasonlítja, és felszólítja fiát, hogy sohase veszítse szem elől az általa hozott törvényeket és feltétel nélkül kövesse szokásait.
IX. Az imádság megtartásáról
„Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás.”
Az ősi imákat ajánlja Imre figyelmébe, mert csak ezek által válhat nagy királlyá. Inti továbbá, hogy imádkozzon a tétlenség, a tudatlanság ellen és az erény elnyerésért, valamint azért, hogy legyőzhesse ellenségeit, és békében élhessen.
X. A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
„Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. „
Kéri, megparancsolja fiának, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és szemérmességet … szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.
Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: ‘Irgalmasságot akarok és nem áldozatot’.
Szent Imre megelégedett kevés alvással. Minden éjjel, amikor a többiek már lefeküdtek, maga előtt két gyertyával világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végén szíve töredelmével kért bocsánatot…
Az Intelmekből
„Uralkodjál mindnyájuknak felette békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélynek és gyűlölségnek nélküle, mindiglen elmédben tarván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk vagyon, és hogy semmi föl nem emel, hanemha az alázatosság, és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak mondatol és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől. Ha haragos, kevély, gyűlölködő, békétlen lész, nyakadat az ispánoknak és fő jobbágy uraknak felébe felemeled, bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságoknak lankadására lészen és idegeneknek adatik a te országod. Ettől félvén, az ispánoknak életét jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is szereteteddel felövezetten a királyság méltóságához mindiglen hívségest ragaszkodjanak, hogy országlásod mindiglen békességes legyen.
Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes… mert a békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek. Valamikor is adatik néked valamiben ítélned, mi te méltóságodhoz illő, békességes tűréssel és irgalmassággal, avagy szánakodással ítéljed meg, hogy dicséretes és ékes legyen a te koronád.
Azért tehát, szerelmetes fiam, én szívemnek édessége, jövendő sarjak reménysége, kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenben malaszttól gyámolíttatva nemcsak atyádfiaihoz és rokonaidhoz, avagy fő emberekhez vagy vezérekhez, vagy szomszédokhoz és lakosokhoz légy kegyelmes, hanemha az idegenekhez is és mindenekhez, kik te hozzád jőnek. Mert a kegyességnek míve téged mindeneknél nagyobb boldogságra vezet.’”
Szent Imre tisztelete megmaradt az egyházi év és templomi ábrázolások világában. A barokk templomi képeken úri magyar viseletben, csizmásan jelenik meg.
Szent Imre nevéhez és napjához fűződő hiedelmekről és hagyományokról nem tudunk. Szent Imre római katolikus ferences templom Székesfehérvár.
Keresztnévként mégis igen népszerű, sőt családnév gyanánt is:
Imre, Imreh, Imrő, Emre, Ümre, Imbre.
Számtalan helységnevünk is Árpád-házi Szent Imre herceg emlékét őrzi:
Győrszentimre, Csílkszentimre, Görgényszentimre, Hegyközszentimre, Marosszentimre, Nyárádszentimre, Pestszentimre, Sárosszentimre, Tiszaszentimre, Szentimrefalva, Szentimrepuszta.
AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL
Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad:
„Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben].”
És ismét:
„Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram.”
Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.
IMA SZENT IMRE HERCEGHEZ
Isten kedves szentje, a magyar egyház virágos kertjének első liliomszála, szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat eljegyzésedben is szeplőtelenül megőrizted.
Hódolva köszöntelek és tisztellek ezért az egész anyaszentegyházzal együtt a szüzek isteni jegyesének, az Úr Jézusnak trónjánál, hogy népünk ifjúsága velem együtt a tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, nagyra becsülje, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt erős akarattal legyőzze, teste-lelke tisztaságát megőrizze, s így nemzetünk életerős, hősies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére, hivatásának hűséges betöltésére és a Te dicsőségedre. Ámen!
Mindenható, örök Isten!
Kérlek, őrizd meg kedves magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől, és a boldogságos, mindenkoron szeplőtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István elsô apostoli királyunknak és minden szentjeidnek könyörgése által adj magyar népednek egyességet és békességet; távolíts el tőlünk minden háborúságot és tévelygést, hogy anyaszentegyházadnak hite szerint neked mindvégiglen bátorságos szabadsággal szolgáljon.
A mi urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Istenünk, ki Szent Imre herceget tündöklő, viruló ifjúságában magasztaltad föl szentjeid közé, miután sugallatodra ő, aki egészen neked szentelte életét, kérünk add, hogy, mindörökké segítsen minket színed előtt!
Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Szent Imre szelleme, teremtő nyugtalanság szelleme, szabadság szelleme, szolgálat szelleme, jöjjön el a Te Magyarországod!
SZENT IMRE KÖNYÖRÖGJ A MAGYAR IFJÚSÁGÉRT, NÉPÜNKÉRT ÉS ÉDES HAZÁNKÉRT!
Magyar katolikusok imádsága
Ó, Szent István, ki koronádat az Ég Királynőjére, mint hazánk legfőbb Védasszonyára bíztad, tekints fiaid nyomorúságára és szenvedésére! Kérd újból Máriát, a keresztények segítségét, emlékezzék meg ínségünkről és sok veszedelmünkről, és mutassa meg, hogy Magyarország Védasszonya.
Ó, legszerelmesebb Királynőnk, teljes méltatlanságunk tudatában kiáltunk Hozzád, hogy segítségünkre légy. Mutasd meg, Mária, mily hatalmas vagy Istennél ellenségeid megtörésében és Isten hűséges fiainak megmentésében az ideiglenes és örök veszedelmek elől, amelyek mindenünnen fenyegetik őket.
Ajándékozd meg népedet összetartással, erősséggel és a hitben való állhatatossággal. Adj nekünk tökéletes bizodalmat Isten irgalmában, és a Te anyai gondviselésedbe vetett rendíthetetlen reménységet, valamint nagylelkű, Jézus Szívéből merített szeretetet Isten és felebarátaink iránt.
Eszközöld ki, hogy ne a gyűlölet, a keserűség és a harag fegyvereit használjuk ellenségeinkkel szemben, hanem a Te szent zászlód alá sorakozzunk és hűséges bajnokaid legyünk! Királyné Asszonyunk, Te alázatosságod és a háromszemélyű egy Isten akaratának tökéletes elfogadása által a Végtelen Fölséget öledbe vonzottad és üdvösségünkre az Üdvözítőt szülted: ó, irgalmas, ó, kegyes, ó, édes Szűz Mária!
Tégy méltóvá minket a Te dicséretedre, adj nekünk erőt a Te ellenségeid ellen.
Szent István király, Szent Adalbert, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit, mindnyájan, Magyarország védőszentjei, imádkozzatok érettünk, mentsetek ki bennünket a gonosz ellenség kezéből most és mindörökké. Ámen.
LEGSZEBB SZENTHÁROMSÁG
Ó Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, mélységes alázattal imádlak, és felajánlom Jézus Krisztus legdrágább Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a gyötrelmekért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják Őt. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének végtelen érdemei nevében könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Amen.
SZENTHÁROMSÁG ÁLDÁS
Nyugodjon meg rajtad az Atya áldása, aki teremtőnk, gondviselőnk és életünk forrása.
Nyugodjon meg rajtad a Fiú áldása, aki megváltónk, testvérünk és békességünk forrása.
Nyugodjék meg rajtad a Szentlélek áldása, aki vigasztalónk, pártfogónk és minden örömünk forrása. Amen.