A végső szükség. Jóllehet, a tulajdonjog szent és sérthetetlen, de ez nem zárja ki azt, hogy a föld javai mégis bizonyos értelemben az emberiség közös szükségét ne szolgálják. Ha tehát az ember bármely okból végső vagy olyan szükségbe jut, mely életét, egészségét veszélyezteti, hozzányúlhat ahhoz, ami e veszély elhárítására feltétlenül szükséges, feltéve, hogy ezzel nem dönti a tulajdonost magát hasonló vagy még nagyobb ínségbe.
Senki sem vehet el tehát oly élelmiszert, ruhát, mely nélkül a tulajdonos maga sem élhetne; hajótörés esetén nem ragadhatja magához a deszkát, melyet felebarátja már igénybe vett, ha az mindkettőjüket meg nem mentheti; nem foszthatja meg embertársát pénzösszegtől, hogy életét a rablóktól megváltsa, ha annak hasonló helyzetében pénzére szintén szüksége van stb. stb.
A jogrend megkívánja, hogy a végső szükséget szenvedő előbb kérje a segélyt. Ha ezt megokolatlanul elmulasztaná, bocsánatosan vétene. Midőn azonban végső kényszerhelyzetében a máséhoz nyúl, voltaképpen csak természetadta jogát használja s a tulajdonosnak nincs hatalmában őt ebben megakadályozni. Ha ezt tenni megkísérlené, súlyosan vétene a szeretet ellen.
Később jobb sorsra jutva köteles‑e az, ki a végső szükségben valamit magához ragadott, az értéket tulajdonosának visszatéríteni? Ez attól függ, vajon a végső szükség idején volt‑e biztos reménye, hogy ezt egyszer majd megteheti. Ily esetben ugyanis a tulajdonost inkább csak kölcsönre kényszerítette. Ellenkező esetben semmire sem köteles.
A végső szükség (casus supremae necessitatis) jogát a magyar törvény is elismeri, de hangsúlyozva mindig – lehetőség esetén – a visszatérítés kötelezettségét. (Vö. 1885: XXIII. t.-c. 66. §. vagy 1879: XXXI. t.-c.)
2. Rejtett kárpótlás. Így nevezzük azt az eljárást, midőn valaki adósának javaiból annak tudta nélkül magának megtéríti azt, amivel az illető adós neki tartozik s így mintegy magamagát annak jószágából kifizeti.
Nagyon világos, hogy így cselekedni általában véve nem szabad. Mérhetetlen sok visszaélésnek nyílnék szabad útja, ha ki-ki követeléseit titkon s önhatalmúlag behajthatná. Mindazonáltal, ha bizonyos feltételek együttesen érvényesülnek, az ily rejtett önkártalanítást igazságosnak s megengedettnek kell elismernünk.
Ezek a feltételek pedig a következők:
a) A követelés szoros jogon alapuljon. Nem szabad tehát azt, amit tisztán nagylelkűségből ígértek, titkon behajtani vagy testamentum híján alattomban lefoglalni.
b) A tartozás biztos legyen. Tilos tehát nem egészen bizonyos követelés alapján javától megfosztani azt, aki mint tényleges birtokos kedvezőbb jogi helyzetben van.
c) Amíg van remény a követelést nagyobb kellemetlenség nélkül nyíltan s törvényes úton behajthatni, nem szabad a titkos kárpótlás útjára térni. De ha már egyszer megtörtént, az igazságosság rendjét ugyan sérelem érte, de nem magát az igazságosságot, miért is az effajta vétek nem lépi túl a bocsánatos bűn határait.
d) Elejét kell venni, nehogy a tulajdonos vagy másvalaki erkölcsi vagy anyagi kárt szenvedjen. Megtörténhetik ugyanis, hogy az adós, aki a rejtett kárpótlásról mit sem tud, magát bűnben érzi és esetleg újra fizet. Mindennek eleje vehető a követelésről való látszólagos nagylelkű lemondás által. – Azonkívül a titkos kárpótlás a ház szolgáit vagy másokat a lopás gyanújába keverheti. A szeretet megköveteli, hogy amennyiben nagyobb kár és kellemetlenség nélkül lehet, ez a veszély is alkalmas módon el legyen hárítva.
Szolgák (munkások, iparosok, hivatalnokok stb.) szintén jöhetnek kényszerhelyzetbe, mely őket feljogosítja a titkos kárpótlásra. Ily eset forog fenn:
a) ha kénytelenek voltak az életfenntartásra szükséges s így jogosan követelhető fizetésen alul szegődni, feltéve, hogy a munkaadó nem csupa könyörületességből fogadta fel őket;
b) ha a szolga ura biztatására többet dolgozik, mint amire magát eleve kötelezte;
c) ha puszta véletlenségből, tehát bűntelenül csinált kárért béréből levonnak.
Gyakori kárért azonban a munkaadó igazságosan szabhat ki némi büntetést, főképp ha erre a szerződésben megállapodás is történt. Ezt aztán a kárttevő lelkiismeretben is viselni köteles.