1. A házbeliek lopása. A lopás (károsítás) súlyát enyhíti, ha olyanok követik azt el, kiket szorosabb társadalmi kötelék kapcsol egybe a kárvallottal. Ilyen a lopás, melyet a gyermek szüleivel szemben követ el. A szülőnek ugyanis, ha gyermekei károsítják meg bűnös módon, nem annyira a veszteség okozza a kínos fájdalmat, mint sokkal inkább a megbecstelenítő bűn, melyet gyermekén lát, a szégyen és az aggodalom gyermeke jövőjét illetőleg. És pedig nagyon is méltán! Azért igen okosan járt el az apa, aki fiát kicsiny lopásokért vesszővel fenyíté. „De ily csekélységért – vessző?” panaszolja a síró gyermek. „Éppen ezért verlek – felelt a bölcs apa – nehogy kis tolvajból nagy tolvaj légy. Mert oly tolvajok, kik az apa vesszejét nem érezték, rendesen a börtönig, sőt az akasztófáig jutnak.”
Nagyon vigyáznia kell a szülőnek s nevelőnek, hogy e tekintetben a gyermek lelkiismerete el ne tompuljon s lejtőre ne jusson, melyen aztán nehéz a megállapodás. Nagyon beválik ebben is a Szentírás szava: „Ki a vesszőt kíméli, fiát gyűlöli, aki pedig szereti azt, szüntelen oktatja”. (Péld 14,24)
Midőn az 1838-ban Tonkingban vértanúságot szenvedett P. Dumonlint gyermekkorában nevelője gyümölcs lopáson kapta, összekötözött kezekkel vezette a tulajdonos elé, hogy attól bocsánatot kérjen. És ez az eset oly mélyen hatott a kis Dumonlinre, hogy midőn később ismét egyszer csekélyke lopásban érezte magát bűnösnek, önként borult édesatyja lába elé, hogy sírva engesztelje ki botlásáért.
Magát az erkölcsi elbírálást illetőleg még enyhébben kell ítélnünk, ha a feleség vesz el valamit a közösből vagy hitvestársa vagyonából annak tudta s beleegyezése nélkül, főképp, ha a család s háztartás javára fordítja azt. Ily esetben rendesen a viszonylagos érték négyszeresét számítjuk súlyos bűnnek, ha ugyan az ily nem egyenes eljárást a körülmények teljesen nem igazolják.
A szolgák s szolgálók kisebb lopása, ha az csak inkább torkoskodásnak nevezhető, ritkán éri el a halálos bűn határát. Ha azonban pénzhez vagy egyéb féltetten őrzött holmihoz nyúlnak, éppúgy ítélendők meg, mintha idegenek volnának.
A polgárok, kik a saját községük vagy az állam erdejéből nekik szükséges fát visznek, rendesen bűnt ugyan nem követnek el, de ha rajta érik őket, a reájuk szabott büntetést kifizetni lelkiismeretben kötelesek.
Jegyzet: A régi jó időkben az erkölcstani írók általában megengedettnek vélték, hogy a fáradt, tikkadt utas más szőlejében, gyümölcsfáiról enyhíthesse éhét, szomját. A mai megváltozott viszonyok között a nagy szükségtől eltekintve, melyről alább szólunk, nem tarthatjuk ezt bűntelennek; legfeljebb csak akkor, ha kevés s csekélyebb értékű gyümölcsről volna szó s így a gazda beleegyezése méltán feltételezhető.
2. Több tulajdonos károsítása. A lopás súlyát az is enyhíti, ha a kárt egyszerre többen viselik s így egyiket sem érinti oly érzékenyen. Így pl. aki községtől, társulattól lop vagy jótékony célt károsít meg, melyet sokan élveznének, csak akkor vét súlyosan, ha a kár megüti a feltétlen (abszolút) értéket. Ha azonban a társulat (pl. zárda) kicsiny és szegény, a bűn már a viszonylagos érték eltulajdonításánál (avagy ennek megfelelő károsításnál) is halálos.
3. Apró lopások. Az apró lopások eggyé olvadhatnak a) a szándék folytán. Aki ugyanis már eleve elhatározta, hogy viszonylagosan vagy feltétlenül nagy kárt okoz, aszerint ti. hogy egyes embernek vagy sokaknak megkárosításáról van szó, mit sem változtat a bűnén, hogy ezt egyszerre vagy apródonkint hajtja‑e végre. Egy és ugyanazon, állandóan súlyosbodó halálos vétkét folytatja; s a halálos bűnhöz megkívántató érték tekintetében sincs okunk enyhébb mértéket állítani fel számára.
Így súlyosan vetkezik a szabó, ki a kisebb-nagyobb szövetdarabokat következetesen visszatartja, hacsak az általános szokásból méltán nem következtetheti, hogy megrendelői ebbe önként beleegyeznek.
Súlyosan vét a kereskedő, aki a mértéket bármily csekéllyel is következetesen hamisítja, ha előre látja, hogy ez idővel sokra menend; a korcsmáros, aki a borba, a tejárus, aki a tejbe rendszeresen vizet öntöget, ha így jelentékeny jogtalan haszonhoz kíván jutni. „Az álnok mérleg utálatosság az Úrnál, az igaz mérték kedves előtte. (Péld 11,1) El is árulta ezt egy alkalommal „a kisded ajka által”. Giuliani Szent Veronikát féléves korában dajkája a karján a boltba magával viszi. Egyszerre csak a csaló boltos legnagyobb rémületére a gyermek megszólal, vagyis inkább az Úr az ő ajka által: „Isten lát, mérj igaz mértékkel!” (Ott. Marian, júl. 10.)
Mindazonáltal megeshetik, hogy a helyzet kényszerítheti az eladót a mérték csökkentésére, mert különben rajta vesztene vagy megélhetését egyáltalán nem tudná biztosítani. Ily esetben eljárása menthető. (Busembaum)
b) Kisebb lopások összegeződhetnek többek egyetértő közreműködése által is. Ha így együttesen nagy kárt okoznak, ki-ki közülök súlyosan vétkes. Ha azonban bár közösen, de egymástól függetlenül járnak el, pl. egy üzletet megrohanva ki-ki kisebb-nagyobb értéket ragad magához, mindenik a saját bűn terhét s felelősségét viseli. Aki pedig csupán példájával indít másokat arra, hogy egyenkint kicsiny, de együttvéve nagy kárt okozzanak, súlyosan vétkezik nem ugyan az igazságosság, hanem a szeretet ellen.
c) Összegeződnek végül a lopások akár egy, akár több tulajdonos szenvedi a kárt, ha a tolvaj egyes apróbb zsákmányait megőrzi s hozzá még apróbb lopásait csupán csekély időköz választja el egymástól.