Mindenszentek – Festum Omnium Sanctorum
„Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat.” (1Tessz.4;13-15.)
A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
A IV. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
A megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház ünnepével, mely november 2-a, a halottak napja.
Az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállanak. Ennek alapján beszélünk küzdő Egyházról, mely a földön élő lelkek közössége, szenvedő Egyházról, mely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és diadalmas Egyházról, mely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.
Mindenszentek ünnepén mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt (vö. Jel 7,9-10) a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.
Mária a Mindenszentek Királynéja.
A keleti egyházban 380 körül a Pünkösd utáni első vasárnapon az összes vértanúról egy napon, együtt is megemlékeztek: Szíriában május 13-án, Antiochiában a Pünkösd utáni első vasárnap, az örményeknél a Szent Kereszt fölmagasztalása utáni 10-ik vasárnap utáni szombaton, a koptoknál szeptember 23-án. Nyugaton Mindenszentek ünnepe egy templomszenteléssel kezdődött. Szent IV. Bonifác pápa (608-615) 609. május 13-án a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont, mely a pogány Rómában minden isten tiszteletére épült. Ennek évfordulójáit kezdték Mindenszentek ünnepeként ünnepelni.
III. Gergely pápa idején (731-741) az ünnep átkerült május 31-re, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett. IV. Gergely pápa (827-844) november 1-re helyezte át. Jámbor Lajos császár 835-ben az egész birodalomban elrendelte megünneplését. Terjedésében nagy szerepe volt Cluny bencéseinek. „A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik magasztalásunk. Csupán a mi javunkra válik, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket” – tanítja Szent Bernát apát.
„…A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
A IV. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később „minden tökéletes igazra” emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett…”
MINDENSZENTEK KIRÁLYNÉJA ÉS A SZÉP SZERETET ANYJA
A katolikus litániákban Szűz Mária egyik megszólítása: Mindenszentek Királynéja és a Szép Szeretet Anyja. Ezzel a megszólítással Máriának külön ünnepe van, május 31-e, ami a mindenszentek ünnep középkori dátumával egyezik meg. Május a természet újjászületésének ideje, a katolikusok számára a Boldogságos Szűz Mária, minden megújulás és szépség forrásának a hónapjai. A májusi litánia a hónap minden egyes napját Mária oltalmába ajánlja, a májusi vasárnapok pedig régebben Mária-ünnepek voltak (Máriapócson ma is búcsúnapok).
Ezek a vasárnapok a II. Vatikáni Zsinatig (1969) Mária anyaságának egy-egy misztériumáról emlékeztek meg: az első vasárnap Mária, a Jó Pásztor Anyja, a harmadik vasárnap Mária, az Istenanya, a negyedik Mária, a Szép Szeretet Anyja ünnepe volt. 1923-ban, az egyházi ünnepek szekularizálásának folyamatában az első májusi vasárnap anyák napja lett, a hónap utolsó napján, Mindenszentek Királynéját ünnepelték.
Ez az ünnep természetesen Mindenszentek ünnepéből alakult, s kezdetben május 13-án ünnepelték. A 8. században III. Gergely pápa (ur. 731–741) Mindenszentek és az ő Királynéjuknak ünnepét áthelyezte május 31-re, majd IV. Gergely pápa (ur. 827–44) november 1-re (ma is ekkor üljük). Ekkor azonban a két ünnep elvált egymástól, és május 31-e a Mindenszentek Királynéjának és a Szép Szeretet Anyjának ünnepe lett. A II. Vatikáni Zsinat után az ünnep beleolvadt Mária, a Világ Királynője augusztus 22-i ünnepébe.
Egy hagyomány szerint a spanyolországi Guadalupe környékén e napon, azaz 1228. május 31-én találták meg azt a Mária-szobrot, melynek hollétét maga a Szűzanya fedte föl pásztoroknak, s amelyet Szent Lukács alkotásának tartottak. Később a szobor Mexikóba került, ahol új kegyhely született (lásd december 12-én).
Barsi Balázs atya – Mindenszentek ünnepére…
Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük a mai napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig, az utolsó napig tart, míg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt. Te is közéjük tartozol, hiszen Isten gyermeke vagy: meg vagy jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, ruhádat fehérre mosta a Bárány vére. A kérdés csak az, meg akarod-e őrizni ezt a hófehér ruhát? Beszennyeződhet a fehér ruha, de ha akarod, a Bárány vére újból és újból megmossa, és ragyogó tisztává teszi.
Mindenszentek Királynéja, légy nekünk is Királynénk!
Könyörögj értünk, hogy egykor a mennyben mi is Jézus és a Te szentjeid, a Mindenszentek közé számláltassunk!
Szép Szeretet Anyja – mutasd, hogy anyánk vagy!
Ámen!
Istennek kedves szentjei, akik a lelki szegénység által az örök kincseket megnyertétek, könyörögjetek értünk, hogy általuk az örök boldogságba juthassunk. Ámen!
Halloween: a sátán imádatának napja
HALLOVEN VILÁGSZERTE OKTÓBER 31-ÉN! – ÉS AMIT ERRŐL TUDNUNK KELL…!
A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
Mindenszentek és halottak napjának közeledtével a halál, az elmúlás, vagy netán eltávozott szeretteink emléke gyakrabban feltűnik gondolatainkban. Nem beszélve a ma már Magyarországon is egyre népszerűbb Halloweenról, aminek eredményeként nemcsak a sütőtök termesztés, de a rémisztő maskarák ipara is virágzásnak indult.
Mit gondoljunk ezekről az „ünnepekről?”
Hívőként tudjuk, hogy Jézus „megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”, tehát a halál számunkra az életet, az elmúlhatatlan életet jelenti.
Halloween maszk mögött a gonosz!
Mindent elönt a giccs és a szemét kiáltotta a mikrofonba egy hazai énekes évekkel ezelõtt, és nem a levegõbe beszélt: napjainkra mindenbõl üzletet csinálnak, és valóban giccsel és szeméttel árasztják el a boltokat, a médiát és az emberek lelkét. Az elmúlt hetekben több üzletben felfigyeltem a polcokon sorakozó tökpofákra, szellem-, boszorkány- és csontemberfigurákra. Néhány éve hazánkban is terjed a Halloween-jelenség; még a magukat kereszténynek vallók között is akadnak olyanok, akik ünneplik az egykori druida hagyományokat, szokásokat.
A Halloween eredete egészen a keltákig vezethetõ vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az õ papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a halál istenének szentelték.
Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t, vagyis „a nyár végét” és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.
Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében „léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás.
Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?
Mióta „ünnep a Halloween?”
A legtöbb országban ismerik a „Halloween ünnepét”.
Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.
Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.
Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából.
A kereszténység terjedésével a római katolikus egyház 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.
Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az „ünnep”klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
A keresztényeknek mindenesetre tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák az utolsó időkben mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba:
Ha bemégy arra a földre (…), ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat (5Móz 18,9)
Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,910).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14).
Nekünk nem kell okkultizmusban, csillagokban vagy jóslásokban keresnünk segítséget az életben való eligazodáshoz, hiszen Jézus Krisztusban magát az életet találhattuk meg. Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efezusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,1820).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat, adott esetben még hívő testvéreinket is az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról.
Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!
Szűzanyánk, kérünk téged, hogy a Halloween, a sátáni tomboló erőszak, az elszabadult pokoli démonok tobzódó ünneplése éjszakáján rejtsd el, takard be gyermekeidet Szent Palástoddal, hogy a Te biztos védelmed alatt legyünk!
Dicsőség és Hála Urunknak és Istenünknek! Áldjuk, Dicsőítjük Szent Nevét Mindörökké!
Mindenszentek Királynéja, légy nekünk is Királynénk!
Könyörögj értünk, hogy egykor a mennyben mi is Jézus és a Te szentjeid, a Mindenszentek közé számláltassunk!
Szép Szeretet Anyja – mutasd, hogy anyánk vagy!
Ámen!
Avilai Szent Teréz – Ima Mindenszentek napján
Ó, boldog lelkek, akik már félelem nélkül élvezitek a boldogságot, és állandóan el vagytok merülve az én Istenem dicséretében!
Krisztus keresztje és az égő gyertya.
Legyetek segítőink nyomorúságunkban, járjatok közben értünk Isten irgalmánál, hogy juttasson nekünk is valamit a ti boldogságotokból, és ossza meg velünk azt a világos megértést, amelyben részetek van.
Értesd meg velünk, én Istenem, hogy mi a jutalma azoknak, akik férfiasan harcolják végig ennek a nyomorúságos életnek az éjszakáját.
Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges és maradandó örökséget tudtatok szerezni, magyarázzátok meg nekünk, hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kincset, és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz, s merítsetek vizet számunkra, akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.
Ámen!
XIII. Leó pápa imája Szent Józsefhez, az Egyház egyetemes pártfogójához
Szorongattatásunkban hozzád folyamodunk, Szent József, és miután szentséges jegyesednek segítségéért könyörögtünk, a te atyai pártfogásodat is bizalommal kérjük.
Arra a szeretetre, mely téged az Istenszülő szeplőtelen Szűzhöz fűzött, és az atyai gyöngédségre, mellyel a Gyermek Jézust magadhoz ölelted, kérünk és esedezve könyörgünk: tekints jóságosan az örökségre, melyet Jézus Krisztus saját vére árán szerzett, és a mi szükségeinkben erőddel és befolyásoddal siess segítségünkre!
Oltalmazd, ó, leggondosabb őre a Szent Családnak, Jézus Krisztusnak választott népét; távoztasd el tőlünk, szerető atya, a tévelygésnek és megrontásnak minden ragályát!
Légy kegyes hozzánk, erős védelmezőnk, és csatlakozz hozzánk az égből a sötétség hatalmával való küzdelmünkben, és miként egykor a gyermek Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad: úgy védelmezd most Isten szent Egyházát az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól!
Mindannyiunkat végy örökös atyai pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örökkévaló boldogságot elnyerjük a mennyben! Ámen.
Hála papjainkért
Hála Neked, Uram, a hiteles papjainkért, hogy végtelen jóságodban papokat adtál nekünk!
Hála Neked minden szentmiséért, amelyben papjaid szava közénk hoz Téged!
Hála Neked a kegyelmekért, amelyeket a bérmálásban, a gyónásban, a betegek szentségében és a szentelményekben közvetítenek!
Hála Neked a szentéletű papokért, akikben példaképet találunk, és a küszködőkért, akiknek segíthetünk!
Hála Neked, hogy imádkoznak értünk, és hogy imádkozhatunk értük!
Hála Neked, hogy általuk vigasztalod a szomorkodókat, felvilágosítod a kételkedőket, jársz a bűnösök után!
Hála Neked minden munkájukért, amellyel a Te országodat építik, és hogy ebben osztozhatunk velük!
Hála Neked minden szenvedésükért, amellyel a Te szenvedésedben részesednek, és hogy ebben osztozhatunk velük.
Hála Neked, hogy Téged szeretnek bennünk, és hogy bennük Téged szerethetünk!
Hála Neked, s dicséret és dicsőség az ő szavukhoz és Istendicséretünkhöz társulva most és mindörökké! Ámen!