Igazságtalanság! Nem markol‑e e szó minden, még romlatlan szívbe? Nem lázítja‑e fel vérünket még annak hallása is? A később annyira megtévedt szellemóriás, Rousseau (Russzó), leírja gyermekkorának egyik kis esetét, midőn durva igazságtalanságot kellett egészen ártatlanul elszenvednie. „Gondoljanak el egy gyermeket – írja önvallomásaiban –, kinek még addig fogalma sem volt az igazságtalanságról s akinek először kellett ily szörnyűséget éppen azoktól elviselnie, akiket tisztelt s szeretett. Micsoda zavar a kis lélekben, micsoda rázkódtatás az agyban s szívben!” Aztán elmondja, hogy kicsi társával, ki vele osztozott az igazságtalan büntetésben, egymást átölelve s sírva feküdtek egy ideig kis ágyukban. Mikor pedig szóhoz tudtak jutni, nagy elkeseredéssel kiáltottak: Pribék! Pribék! Pribék!
Igazságtalanságnak nevezzük oly jogunk megsértését, amelyről nem akarunk vagy érvényesen nem is tudunk lemondani. „Aki – tehát – valamibe beleegyezik, az ellen igazságtalanság nem történik”, mondja a jogi elv. Ámde nem adja beleegyezését az, aki erőszakot szenved vagy csalásnak esik áldozatul. A rabló, csaló, hamisító stb. tehát igazságtalanságot követ el. Nemkülönben igazságtalansággal vét az is, aki mást oly javában, jogában támad meg, amelyről, még ha akarna, akkor sem volna szabad lemondania. így pl. aki másnak az öngyilkosságban segédkezik, mint ahogy Saullal tette saját fegyverhordozója (1Sám 31), aki más feleségével vétkezik a férj beleegyezésével, aki kiskorút saját hozzájárulásával vagyonában megkárosít, igazságtalanságot követ el. Megsérti legalább is az isteni vagy emberi törvényhozó jogát, melyről nem lehet lemondania az alattvalónak.
Az igazságtalanság annál súlyosabb, minél inkább kihívja ésszerű ellenkezésünket s minél nagyobb veszélyt hoz az emberi társadalom közrendjére s békéjére.
Nagyon világos, hogy az igazságtalanság mindig a szeretetet is sérti. E kettő azonban olyannyira szorosan összefügg, hogy még a gyónásban sem szorul külön említésre.
Az anyagi javakhoz, a tulajdonhoz való jogon, melyről e könyv tárgyal, kétféleképpen eshetik sérelem.
Az egyik akkor történik, ha valaki mást birtokától megfoszt, hogy abból magának anyagi haszna legyen. Nevezhetjük ezt általános néven: eltulajdonításnak.
A másik akkor esik meg, mikor valaki mást saját anyagi előnye nélkül javaiban megrövidít. És ezt hívjuk: károsításnak. Mind a kettőről most már részletesen kell szólanunk.