„Adj békét, Urunk, azoknak, akik hűségesek hozzád, hallgasd meg szolgáid könyörgését, és vezess minket igazságod útján. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.”
Menjetek és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa!
Egyik nagyon szép jelenete az evangéliumoknak, amikor Jézus kiválasztja és meghívja apostolait közvetlen munkatársainak. Két olyan apostolt ünnepel ma Egyházunk, akik szinte teljesen észrevétlenek maradnak az események sodrában, nevükkel elsősorban a Tizenkettő kiválasztásánál és nevük felsorolásánál találkozunk. Egyikük Szent Simon, akit a „buzgó” melléknévvel illetnek az evangélisták, s aki nem tévesztendő össze Simon Péterrel, a halásszal. A másik pedig Júdás Tádé, aki nem azonos iskarióti Júdással, a későbbi árulóval.
Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén az evangélium a tizenkét apostol kiválasztásáról és nevük felsorolásáról szól. E tizenkét személy lett a magja a krisztusi közösségnek, az Egyháznak. Jézus korában az volt az általános, hogy a rabbik öt tanítványt vettek maguk mellé. E szokás Jézus esetében is megfigyelhető.
Az evangéliumok beszámolnak Simon Péternek és testvérének, Andrásnak,valamint a másik testvérpárnak, Jakabnak és Jánosnak, majd pedig ötödikként Lévinek, – a vámosnak – a meghívásáról.
A Galileai tenger mellett látta meg a két testvért, Simont (a későbbi Pétert) és Andrást. Halászok voltak és éppen hálót vetettek a vízbe…
Megszólította őket:
„Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.”
Ők mindjárt csatlakoztak is hozzá.
Majd útját folytatva másik két testvérrel is összetalálkozott, a Zebedeus-fiakkal, Jakabbal és Jánossal. Hívta őket is. Ők mindjárt ott hagyták atyjukat és nyomába szegődtek…
Milyen különös és tanulságos az apostolok kapcsolata Jézussal. Az Úr először meghívja őket követésére, hogy legyenek a tanítványai. Készséggel és késlekedés nélkül indulnak nyomába, elhagyják korábbi mesterségüket.…
A meghívás és annak elfogadása hozza létre a kapcsolatot a Mester és tanítványai között. Ettől kezdve szüntelenül vele vannak, Jézus megosztja velük életét.
Igazi újdonság tehát az, amikor Jézus kiválaszt maga mellé tizenkét személyt, hogy apostolok legyenek, ahogyan erről a mai napon olvasunk. Jézus nem ismeretlen emberek közül választotta ki tizenkét apostolát, hanem azoknak a tanítványoknak a köréből, akik már egy ideje követői voltak. Sok tanítványa közül most egy belső kört hoz létre, akik a többieknél szorosabb kapcsolatba kerülnek vele. A tizenkettes szám Izrael tizenkét törzsére utal.
Itt viszont nincs szó arról, hogy a tanítványok valamiféle jelét adnák annak, hogy elfogadják ezt a kiválasztást és az azzal járó új feladatot, küldetést. Jézus kiválasztja őket, és természetesnek veszi, hogy a tizenkét személy nem fog ellenkezni. Ezeknek az egyszerű halászoknak volt bátorságuk ráhagyatkozni egy olyan emberre,akit tulajdonképpen nem is ismertek. Krisztus követőinek közösségében ők voltak a legelsők. Egy új közösséget hoz létre belőlük, amely a nagyobb közösség, az Egyház alapja lesz. Az ő hitükön alapszik az egyház, és benne a mi bizonyosságunk is.
A másik újdonság az, hogy Jézus missziós útra indítja őket, azaz, azt a feladatot kapják, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Az apostoloknak küldetése az, hogy ennek az új népnek, az Egyház közösségének első vezetői legyenek.
Az apostolok kiválasztását Jézusnak az Atyához való imádkozása előzi meg, amely azt jelzi, hogy a cselekedet Istentől ered. Választásuk azt jelzi, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Állandóan az Úr mellett vannak, rendelkezésére állnak, hallgatják tanítását, látják cselekedeteit, s mindezt az élményt a Mester mennybemenetelét követően elmondják az embereknek. Az apostoli igehirdetés alapja a Jézussal való életközösség. Arról tanúskodnak, azt hirdetik, amit Jézus mellett átéltek.
A ma ünnepelt buzgó Simon és Júdás Tádé esetében ez a jelenlét egészen csendes és visszahúzódó. Nem tesznek semmi látványosat vagy feltűnőt. E csendes jelenlét azt az üzenetet hordozza, hogy nem kell mindenkinek látványos dolgokat tennie ahhoz, hogy együtt legyen az Úrral. Jézus tanújának, követőjének, igehirdetőjének lenni amúgy sem azt jelenti, hogy valaki harsány módon felhívja magára a figyelmet, hanem azt, hogy az emberek tekintetét Jézus Krisztus személyére irányítja.
Urunk, Jézus Krisztus! Te ma is meghallod, amikor bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add, hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A hívő embernek súlyos felelőssége és kötelesség a békesség szolgálata. A vallási közeledésen munkálkodva, a társadalmi széthúzás fájdalmas sebeit is gyógyítania kell. Az apostolok kiválasztásában még nagyobb hangsúlyt kap Isten akarata, mint a meghívások esetében.
Az apostolok nem lemondanak saját akaratukról, hanem már azonosultak Mesterükkel. Életüket már neki adták, jó ideje állandóan vele vannak, s Jézus alkalmasnak találja őket arra, hogy küldöttei legyenek, akik folytatják az általa megkezdett munkát, az Isten országa örömhírének terjesztését és a róla szóló tanúságtételt.
Isten napjainkban is keres olyan keresztényeket, akik küldöttei lehetnek. Kész vagyok-e arra, hogy életemet az ő szolgálatába állítsam…? A múltra aligha lehet befolyásunk, a jövő viszont rajtunk múlik. Ezt az apostoli küldetést folytatja az Egyház ma is. Jézus mindannyiunkat meghív – különbség ebben nincs – a hívásra adott válasz azonban sokféle lehet.
Jézus ma is kiválaszt követői, tanítványai közül olyanokat, akiknek megbízást adhat arra, hogy az üdvösség szolgálatát folytassák a világban. Mindannyian meghívást kapunk, hogy küldöttei, örömhírének hirdetői legyünk. Küldetésünk és sorsunk ugyanaz, mint az apostoloké, és ugyanarra a jutalomra számíthatunk szolgálatunkért, mint az apostolok. A kérdés tulajdonképpen kétezer év óta ugyanaz: merünk-e nyomába szegődni…? Az apostoli alapokon nyugvó Egyház tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom.
Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést.
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben! Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Urunk, te élő kövekből akarsz örök hajlékot emelni Fölségednek, és ezek az élő kövek a te választottaid. Légy segítségére könyörgő népednek, és add, hogy egyházad nemcsak külső nagyságban, hanem belső életében is gazdagodjék és növekedjék.
Vianney Szent János felajánló imája
Jézusom, neked szentelem szívemet: zárd a tiedbe. A te Szívedben akarok lakni, a te Szíveddel akarok szeretni, a te Szívedben akarok élni – a világ előtt ismeretlenül, egyedül általad ismerve.
A te Szívedből akarom meríteni az igaz szeretetet, amely föleméssze szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Zárkózzék el bár előlem minden szív, mégsem fogok csüggedni, mert Jézusom isteni Szíve mindig nyitva áll és nyitva is marad számomra.
Jézus szentséges Szíve, szívem a te szeretetednek oltára legyen: egyszersmind pedig az az oltár is, amelyen magamat neked feláldozom. Szemeim mindenkor szent sebeidre tekintsenek: elmém mindig irgalmadra gondoljon: egész valóm csak szent Szíved iránt való szeretetemet fejezze ki.
Dicsértessék, szerettessék és imádtassék Jézus szent Szíve!
Légy türelemmel, én lelkem, holnap úgy lesz, amint Isten akarja. Addig teljesítsük mi az ő szent akaratát. A tegnapi nap elmúlt, amit tegnap szenvedtem, abból már nem fáj semmi. De érdemem megmarad, ha azért szenvedtem, hogy Isten akaratát teljesítsem. Ma érdemszerzően akarok szenvedni… a mai nap csak egy nap… milyen rövid idő ez! Istenem, tehetek-e kevesebbet, mint egy napnak szomorúságait, fájdalmait, szenvedéseit és fáradságait, neked felajánlani. Irántam való szeretetből megfeszített Istenem, ma minden, minden irántad való szeretetből és szent akaratod teljesedése végett történjen. Ámen.
Jézusunk, hozzád jövünk!
Te vagy az Út követni akarunk parancsaid és tanácsaid teljesítésével, és példád utánzásával.
Jézusunk, te vagy az Igazság! Te vagy az igazi világosság, amely megvilágít minden embert. Hiszünk Benned, hiszünk tanításodban: meg akarunk ismerni, hogy egyre jobban megszeressünk!
Jézusunk, te vagy az Élet! Éltetsz megszentelő kegyelmeddel, amely lelkünk élete: szavaiddal, amelyek az örök élet igéi: az Oltáriszentségben, amely az égből szállott élő kenyér: Szent Szíved által, amely a lelkek iránti szeretettől lángol.
Teljes szívből akarunk ragaszkodunk szavaidhoz, éhezünk az Oltáriszentség élő kenyerére, kitárjuk Szent Szíved éltető vérének szívünket, és bensőségesen egyesülünk minden szándékoddal.
Bárcsak isteni Szíved uralkodnék az egyház minden gyermekén és az emberiségen. Ámen.
Vonj magadhoz minket!
Urunk, Jézus Krisztus!
Sok minden van, ami vonz és fogva tart minket. De mindenek közt Te vagy a legerősebb!
Vonj minket erősebben magadhoz!
Megváltónak hívunk, mert azért jöttél a világra, hogy szétszakítsd a bilincseket, s elvedd parányi gondjainkat, melyeket magunk készítettünk magunknak, és széttörd a lélek nehéz láncait.
Szabadítónak nevezünk, mert mindettől meg akarsz szabadítani minket. Igen, mert ez Isten akarata, amit te beteljesítesz, s így lehetővé teszed számunkra, hogy szentté legyünk.
Ezért szálltál le közénk a földre, és ezért szálltál fel a magasba, hogy minket magaddal ragadj. Ámen.