A tulajdon szerzése

A VII. parancs tárgyalásának egyik legfontosabb része következik. Meg kell ismernünk és pedig oly alaposan és részletesen, amennyire ezt szerény könyvünk méretei megengedik, a vagyonszerzés törvényes módjait. A természet, mint láttuk, megadja kinek-kinek erre a jogot. A koldusgyermekből is lehet dúsgazdag, ha ügyes és szerencsés. És jóllehet, az anyagiaktól való függetlenség, a lelki szegénység a szellemi fejlődésnek s haladásnak egyik főfeltétele, de másrészt Istennek számos érdeke fűződik ahhoz, hogy az ő családjának, a katolikus Egyháznak gyermekei ne legyenek általában a föld páriái, koldusai, hanem vagyonnal is rendelkezzenek. „Mi katolikusok is akarunk adót fizetni!” – hangoztatta egyik kiváló főpapunk élénk tetszéstől kísérve a katolikus nagygyűlésen. Igen fontos tehát lelkiismeretünk irányítása szempontjából, hogy az igazságos vagyonszerzés alapelveivel tisztában legyünk. Nagyon fontos e kérdésben is hazai törvényeinket figyelemmel kísérnünk, melyek a sokszor homályos s kevésbé határozott természettörvényeket magyarázzák s az egyes viszonyokra, körülményekre alkalmazzák.

A tulajdonszerzés legfőbb módjai a foglalás (okkupáció), melyet a magyar jog elsajátításnak nevez, a találás, a növekmény (gyümölcs), a munka, az elévülés és a szerződés a maga számtalan alakjával.

A következő napokban röviden sorra vesszük őket.