a) „Hozának pedig az írástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt, és középre állíták azt és mondák neki: Mester, ez asszony most éretett házasságtörésen. A törvényben pedig Mózes az effélét megköveztetnünk parancsolja. Te tehát mit mondasz? Ezt pedig mondják vala, kísértvén őt, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolván, ujjával ír vala a földön” (Ján. 8,3). Krisztus előtt állnak a házasságtörő, ki érzi, hogy bukott, s álnok vádlói, a törvény végrehajtói, kik azonban nem a törvény szentsége miatt jöttek ide, hanem, hogy Jézust tőrbe ejtsék. Mily komédia bűnnel s törvénnyel! Ő ki akarta mélyíteni az erkölcsi érzést; akarta, hogy minden bűnös először is saját bűnét érezze; hogy a bűnnek rajtunk megkezdett utálatával s gyűlöletével induljunk ki másokat javítani, gáncsolni, menteni. Csak az ilyen lelkületen van áldás. Tehát ássunk a mélybe, önmagunkba; tisztuljunk meg, akkor hathatunk ki másokra is.
b) „Midőn pedig szorgalmazván kérdék őt, fölemelkedett s mondá nekik: Aki bűn nélkül vagyon köztetek, először az vessen követ rája.” Az nem azt jelenti, hogy a bűnt nem kell büntetni; ilyesmi erkölcsi elernyedésre vezetne. Jézus nem jogi eljárást állít föl, de az előtte álló álnok embereknek lelkét kezeli. Átlát a szitán; látja, hogy nem az erkölcsöt szolgálják, hanem őt akarják tőrbe ejteni. Mily jó az ilyen embereket annak a bűnösségnek öntudatára hozni, melyet másban meg akarnak büntetni. Az asszony bűnös, de ők is alávalók. – Tisztítsuk a jó szándékot, hogy ne vegyüljön bele aljas, önző, érzéki, nemtelen elem.
c) „Hallván pedig ezt, egyik a másik után kimenének, és Jézus egyedül maradt s a középen álló asszony. Fölemelkedvén pedig Jézus, mondá neki: Asszony, hol vannak, kik téged vádoltak, senki sem ítélt el téged? Ki mondá: Senki, Uram. Mondá pedig Jézus: Én sem ítéllek el téged. Eredj s többé ne vétkezzél.” Elmentek, érezték, hogy Jézus átlátott álnokságukon. Jézus áll itt s a bűnös; ez a helyes szituáció; utca, lárma, szenvedély nem való ide. Nem ítéllek el – mondja az Úr – nem töröm össze egyéniségedet, élj s javulj. A bűnt utálom, de neked jót akarok. Tedd jóvá bűneidet; élj tisztán. A „misericordia” így szól a „miseriá”-hoz. A bűnt utálni, de a bűnösnek jót akarni.