A magyar jog rendelkezései a korábban vázolt alapelvekkel teljes összhangzásban vannak.
Az 1887: XX. t.-c. 3. §-a értelmében a kiskorúak tartási költségei elsősorban a saját vagyonuk jövedelméből vagy a saját keresményükből fedezendők. Ha ez a jövedelem vagy keresmény elégtelen, hárul a tartás a szülőkre s esetleg a nagyszülőkre, illetve a természetes apára és anyára; és csak ha ezek képtelenek tartást nyújtani, vehető igénybe a gyámhatóság engedélyével a gyermek törzsvagyona. (Gy. t. 26–91. §.)
Az 1877: XX. 3. §. értelmében a kiskorúak, kik életük 14-ik évét betöltötték, arról, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak.
Az atya a kiskorú vagyonát rendszerint számadás nélkül kezeli és a folyó terhek, továbbá a kiskorú tartási és nevelési költségeinek fedezése és a gazdaságnak leltárszerű állapotban való fenntartása után fennmaradó jövedelemfelesleg az atyát illeti. (C. I. 9. 772–903.)
Az atya vagyonkezelő joga alá tartozik a kiskorú minden vagyona, kivéve azt, amit a saját fenntartásáról gondoskodó kiskorú szolgálata vagy munkája által szerez (Gy. T. 3. §.) s amely vagyon kezeléséből az atyát az örökhagyó vagy ajándékozó kizárta. (Gy. T. 29. §. c.)
A vagyonkezelést a szorgalmas családapa gondosságával tartozik folytatni. A vagyon állagát meg kell őriznie s a jogtalanul okozott kárt meg kell térítenie.
A gyermek s unokák szülőtartási kötelezettségére a kúriai döntvényekben találunk részletes irányítást.
Ezek értelmében (a természetjognak teljesen megfelelőleg) a tartási kötelezettség mindkét szülő javára minden törvényes vagy utólagos házassággal törvényesített gyermeket terhel s pedig egyenlő arányban. Ennélfogva a perbe mindegyik gyermek bevonandó és ha a felperes ezt elmulasztja, a perbe idézett alpereseket csak a tartásnak aránylagos részében lehet elmarasztalni (C. 182–1890.), kivéve, ha valamely gyermek megidézése nehézségbe ütközik, de ekkor viszontkeresettél élhet a marasztalt testvér a másik ellen.
Ha valamelyik gyermek a szülőtartásra képtelen, az egész tartást a többiek viselik. (C. I. G. 316–1905.)
A tartás természetben nyújtandó s a pénzbeli szülőtartás fizetésére a gyermek csak akkor kötelezhető, ha az előbbi az ő hibája folytán lehetetlenné válott, pl. mert megtagadta vagy nem kellő mértékben nyújtotta természetben a tartást, avagy gyengédtelen, tűrhetetlen magaviseletet tanúsított (C. 2260–1888. stb. stb.), továbbá akkor, ha bizonyos fokig a szülő keresetképes s így csupán a hiányzó tartást köteles a gyermek nyújtani. (C. I. G. 316–1905.)