a) „És tanítványaihoz jövén, nagy sereget láta körülök és az írástudókat velök vetekedve. És az egész nép, amint meglátta Jézust, elálmélkodék és megfélemlének és eléje futván, köszönték őt” (Márk 9,13).
Fönt a hegyen Jézus a lélek erejében színében elváltozik, édességgel, föld-felejtéssel tölti el három tanítványát; azalatt lent a gyönge hit disputál. S kérdi Jézus: „Miről vetekedtek egymás közt? És felelvén egy a seregből, mondá: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon… és mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették”. Pedig úgy-e, a te erődnek kellene tanítványaidban lennie; az nincs, s ahelyett van vetekedés. Nem sokat vetekedni, de Krisztus szellemével a világba állni; emlékét egyéniségünkkel s nem szavainkkal fölidézni. Mily vonzó az a Krisztus! a nép otthagyja a disputát; mély tisztelettel néz rá, s eléje fut s köszönti. Ime, Jézus nyomaiban a lélek ereje!
b) A beteg fiú atyja kéri: „Ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek”. Akár kísér csoda, akár a türelem útjaira utasít az Úr, a hit őserő. Általa emelkedem ki a világ mechanizmusából; tudom, hogy Isten van bennem, s hogy az erkölcsi rendben nem hagy kísérteni erőimen felül. Bizalommal s bátorsággal telek el, s az élet küzdelmeiben a türelem kötelékeit el nem szakítom. Ez az erő majd kisugárzik környezetemre is, s elváltoztatom vele az „én világomat”. Ne utaljatok egyre csak a körülményekre s a környezetre s azoknak nehézségeire, hanem érvényesítsétek erősen a lelket, a „ti világotokat”, higgyetek s bízzatok; van abban fény s meleg; erő árad majd ki belőletek.
c) A társadalomban is „minden lehetséges a hívőnek”. Higgyétek erősen, hogy a rossz nem győzhet, s hogy az Isten országa tért foglal nemcsak bent, hanem kint is. Igaz, hogy sok harcba kerül, s az érdekütközés keserűséggel jár. Minden korban más-más egyensúlyt kell a gazdasági viszonyokba teremteni, de tartsuk szem előtt a célt, mely szerint az egész világ arra való, hogy több jó ember, a több-ember alakuljon ki. Ne nézzetek sötéten a világba, az osztályharcra. Látjátok, hogy mindezzel többre megyünk, a munkásosztály állapota, életmódja emelkedik; méltányosabb közérzés száll meg, élénkebb a szeretet, könyörület, irgalom. A bizalmatlanságnak s a kétségbeesésnek nincs helye az Isten országáról szóló evangéliumban. Dolgozzunk a jobb világon, a jobb emberen, a több-emberen. Ne haragudjunk a népre. „Minden lehetséges a hívőnek.”
d) Hogyan szolgáljuk e nagy célt? A kérdésben megvan a felelet: szolgálattal. Nem általános frázisokkal népről és hazáról; nem szentimentális humanizmussal, hanem hittel, mely mögött a hódoló, odaadó, szolgáló szeretet áll. Állítsunk be ethikát az üzletbe, a gazdaságba, hogy ne legyünk önzők, igazságtalanok, zsarolók; könnyítsük az ember munkáját, neveljük a tisztességet, hűséget, megbízhatóságot. Ezeket nem lehet megfizetni, s ezeket keressük mi is, hiszen minden állásnál az erkölcsi tulajdonság után kérdezősködünk elsősorban: derék, jó, megbízható ember-e? Tehát minél több erkölcsöt a világba, vagyis minél több jó, korrekt, erős, tisztességes akaratot.