Amint a szülők gyermekeikről, úgy a gyermekek szülőikről gondoskodni kötelesek, őket, ha rászorulnak, eltartani, életük őszét gyengéd szeretetükkel melengetni. Megvonni a szülőktől, akiktől az életet s annyi jót kaptunk, a szükséges anyagi támogatást, nem csupán lelketlenség, hanem minden isteni s emberi törvénynek legkiáltóbb megsértése. Maga az Üdvözítő élesen elítélte azt a farizeusi okoskodást, mely a szülők anyagi támogatásának kötelezettsége alól felmentve érzi magát azon ürügyön, hogy őket imádságba s az Istennek bemutatott áldozatokba foglalja. És isteni Szívének egyik legszebb, legmeghatóbb vonása, hogy még haldokolva is édesanyjára gondol s annak jövőjéről gondoskodik.
Tekintve azonban a nagy emberi gyengeséget, a szülőknek nem lehet eléggé ajánlani, hogy magukat minden eshetőségre biztosítsák és gyermekeik gyengéd szeretetére lehetőleg ne igen hagyatkozzanak, számítsanak. Ha javaik élvezetét, hasznát gyermekeiknek átengedik is, de a tulajdonjogról életükben soha le ne mondjanak.
Ne kövessék annak a bizonyos gazdag gyárosnak példáját, aki két leányát dúsan kiházasítva, nekik minden vagyonát átengedte azon kikötéssel, hogy őt ezentúl felváltva minden szükségessel ellátják. Csakhamar észrevette s tapasztalta, mint annyi más rövidlátó szülő, hogy kegyelemkenyérre jutott; a kegyelemkenyér pedig nagyon keserű. Sírva panaszolja sorsát egyik gyermekkori barátjának. Majd segítek én rajtad – szólt ez –, csak kövesd tanácsomat. Ím itt 300 márka. Ezzel rendezz otthonodban fényes lakomát. Ott legyenek leányaid, sógoraid s néhány jóbarátod. Aztán itt van még 100.000 márka. Ezt zárd szekrényedbe s ha majd én a vendégség alatt kéretni fogom, küldd vissza nekem, de olyképpen, hogy azt leányaid is meglássák. A szegény apa meg is fogadta a tanácsot. A fényes asztal mellett együtt ül vendégeivel, midőn az ő gazdag barátja levelét behozzák. Amúgy félhangon mindjárt el is olvassa: „Kedves barátom, pillanatra meg vagyok szorulva, kölcsönözz nekem 100.000 márkát”. „Ez a legkevesebb” – szólt erre az atya s színlelt egykedvűséggel lép a szekrényéhez, kiveszi a pénzt s azt valamennyi szeme láttára s a leányok nagy elképedésére leolvassa. E pillanattól fogva minden megváltozott, a gyermekek versenyeztek, melyikük legyen figyelmesebb s szeretetreméltóbb jó öreg atyjuk iránt. Mikor aztán lehunyta szemét, nyomban nekiestek a titokzatos szekrénynek. Teljesen üresen találták, csak egy kis cédula volt benne a felírással:
„Bolond az a szülő, ki magát kifosztja
S élve a vagyonát gyermekinek osztja”.
A németnek egyébként erre igen jellemző szállóigéje van: „Az ember ne vetkezzék le, mielőtt aludni (a sírba) nem megy!”