Jóllehet, Isten józan eszünk, természetes ösztöneink s az ezekből eredő társadalmi alakulások által eléggé kifejezésre juttatja szándékait, de a nagyobb nyomaték s világosság kedvéért leszáll Sinai-hegyére s kihirdeti nagyszerű ünnepélyességgel:
„VII. Ne orozz”.
„X. Felebarátod házát ne kívánjad … se semmit, ami az övé”. (Kiv 20,15.17)
Ezzel kétségkívül a magántulajdonjognak szállott ünnepélyesen védelmére. Az Ó- és Újszövetség könyvei majdnem minden lapon megerősítik a VII. és X. parancsot. Nevezetesen Szent Pál ajka által nyíltan hirdeti a Szentlélek: „Ne csaljátok meg magatokat. Sem a tolvajok, sem a fösvények … sem a ragadozók nem fogják bírni az Isten országát”. (1Kor 6,10) Az isteni Megváltó sohasem szűnt meg a szegénység lelki előnyeit szóval és példával az emberiség szeme elé állítani, a gazdagság veszélyeire figyelmeztetni; a szegényeket a gazdagok, a „kapitalisták” ellen azonban sohasem uszította. A gazdagok nyújtotta vendéglátást és alamizsnát hálásan igénybe vette. Jellemében nincs semmi közös a gyakran ráerőszakolt proletárvonásokkal; rágalom s káromlás őt a szociáldemokrácia előhírnökének feltüntetni.
Nagyon természetes, hogy az általa alapított és inspirált Egyház sem foglalhat el a tulajdonjog tekintetében más álláspontot, mint isteni Mestere.