„Tedd, ami adatik tenned, s Isten rügyezik benned!”
„Amikor gondosan, és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy bölcsen éltek a Szentírás édes életet adó gyümölcseivel.” (Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből)
Szent Brúnót ismerősei már életében az Egyház világosságának, százada díszének, a papság virágának, Németország és Franciaország dicsőségének nevezték. És méltán; mert szent életével, szilárd jellemével és nagy tudományával magasan kiemelkedett kortársai közül, rendalapításával pedig új fejezetet nyitott a középkori szerzetesség történetében.
Brúnó a soktemplomú Kölnben született 1032 táján. Mint az előkelő és gazdag Hartefaust-család sarja nagyon gondos és sokoldalú kiképzésben részesült. Tanulmányait szülővárosában a Szent Kunibert-templommal kapcsolatos káptalani iskolában kezdte, majd a híres rheimsi székesegyházi iskolában folytatta, mely híven ápolta egykori büszkeségének, II. Szilveszter pápának tudós hagyományait.
Később Párizsba távozott, hogy az ottani nagyhírű teológiai iskolán tegye rá tanulmányaira a koronát.
Miután itt is becsülettel megállotta a helyét, hazatért. Első útja Hermann érsek palotájába vezetett; alázattal odaborult a fejedelmi származású főpap lába elé: fogadja be egyházmegyéje papjai közé. Az érsek nagy örömmel hallotta a tudós ifjú ajánlkozását; megfelelő előkészület után feladta neki az egyházi rendet és mindjárt utána kinevezte a Szent Kunibert-egyház kanonokjának.
De Gerváz reimsi érsek már 1057-ben magához vette és rája bízta szemefényének, a székesegyházi iskolának vezetését. Brúnó új munkakörében nem ismert fáradságot. A klasszikus nyelveket éppen olyan buzgósággal tanította, mint a zenét vagy a teológiát és filozófiát. Jeles tanítványok egész raja hagyta el ezekben az években a rheimsi iskolát.
1069-ben a jeles Gerváz érsek meghalt. Örökébe bizonyos Manasszes nevű pap lépett, aki azonban nem egyéni rátermettségének, hanem megvesztegetésnek, mint akkoriban mondották, simoniának köszönhette megválasztását. Brúnó lelkiismerete lázongott ugyan az égbekiáltó bűn ellen, de mivel az új érsek eleinte buzgósággal és hozzáértéssel intézte egyházmegyéje ügyeit, nem vonta meg tőle szolgálatát, sőt 1073-ban a kancellári tisztet is elfogadta kezéből.
Mikor azonban Manasszes jellemének alapvonásai, főleg mérhetetlen kapzsisága és könnyelműsége napról-napra szembetűnőbben ütköztek ki, szentünk nyíltan szembefordult vele és erkölcseinek megjobbítását követelte tőle, de jóakaratú igyekezetével éppen az ellenkező hatást érte el. Manasszes nemcsak a kancellári tisztet vonta el tőle, hanem ezenfelül még életére is tört.
Brúnó kénytelen volt Radulf nagypréposttal és néhány hasonló gondolkodású kanonokkal idegenbe bujdosni.
Egy időre Ebal gróf kastélyában vonta meg magát; majd 1076-ban Clermontba ment, hogy az ott tartott zsinaton vádat emeljen érseke ellen. Egyelőre azonban eredménytelenül. Manasszes annyira biztosnak érezte magát, hogy vádlóinak házait leromboltatta, ingóságaikat elkótyavetyélte, egyházi javadalmaikat pedig eladományozta.
De a megtorló igazság nem sokáig váratott magára.
VII. Gergely pápa 1080-ban végleg letettnek nyilvánította az elbizakodott főpapot és elrendelte székének betöltését. Most végre Brúnó és társai is hazatérhettek. Sőt a választásnál komoly formában felmerült a gondolat, hogy a megüresedett érseki széket a szentéletű iskolamesterrel kellene betölteni. De mégsem így történt: I. Fülöp király nagy összeg ellenében Helinand laoni püspöknek adományozta az előkelő javadalmat.
Brúnót nagyon bántotta ez a dolog. Nem a mellőzés fájt neki, hanem az a tudat, hogy íme az új érsekkel megint a hivalkodó bűn vonult be az Úr szent csarnokába. Úgy érezte, hogy a történtek után nem maradhat tovább Rheimsben és nem folytathatja eddigi működését. Sőt megérlelődött régen csirázó szándéka: teljesen szakítani a világgal, – melynek hiúságai mély undorral töltötték el becsületes lelkét; 1081-ben lemondott egyházi javadalmairól, elhagyta tanítói székét és egykori tanítványának, Szent Róbert molesmei bencés apátnak (lásd ápr. 29) kolostorába lépett; majd kevéssel utóbb hat hasonló gondolkodású társával a langresi egyházmegye Sêche Fontaine nevű remeteségébe vonult, hogy ott kizárólag Isten szolgálatának szentelje életét.
Mivel azonban Sêche Fontaine nem felelt meg céljának, három évvel később Hugó grenoblei püspökhöz fordult alkalmas területért. A szentéletű főpap, aki valamikor maga is Brúnó lábainál szívta magába az isteni tudományokat, készörömest elvezette öreg mesterét hegyes-völgyes egyházmegyéje egyik kietlen és zordon vadonába, melyet a környék népe a környező hegyek után Cartusia, franciásan la Chartreuse néven emlegetett. Itt jelölt ki számára és társai, – három avignoni kanonok, egy káplán és két világi férfi számára lakóhelyet.
Brúnót egészen elbűvölte a vidék vad magánossága. Mindjárt ott is maradt és társaival haladéktalanul hozzálátott az építő munkához. Néhány hét leforgása alatt közös erővel egy kis kápolnát és köréje mindegyikük számára egy-egy kunyhót rögtönöztek.
Így vetették meg alapját a középkor legszigorúbb szerzetének, a kartauziaknak. Az új rendnek közel száz esztendőn keresztül nem volt írott szabálya. De nem is volt rá szükség, mert Brúnó példája, szigorú önsanyargatása, örök hallgatása és gazdag imádságos élete minden írott szónál hathatósabban világolt a rendtársak előtt; sőt bármennyire rejtőzött, fénye másokat is megigézett.
Szent Hugó, a grenoblei püspök annyi időt töltött Kartuziában, hogy Brúnó kénytelen volt lelki hatalmával hazairányítani. Nevers grófja hónapokig ott időzött megtanulni az Isten-szolgálat legjobb módját. Mikor hazatért, észbe vette a szerzetesek hihetetlen szegénységét és gazdag ajándékokat és jóféle ételeket küldött. Brúnó nyomban visszaküldte: nem tudja ő hasznát venni az ilyennek. Erre a gróf nagymennyiségű pergamentet küldött és bőrt. Ezt elfogadták könyvmásolásra. Ezzel szerezték kenyerüket.
De a magány boldogságának hat év múlva vége szakadt. II. Orbán pápa, szintén rheimsi tanítvány, 1090-ben sürgősen magához rendelte Brúnót, hogy az Egyház igazáért vívott nehéz harcai közepett vigasztalást és tanácsot találjon nála. A szent rendalapító csak nehéz lelki tusa után tudta rászánni magát kedves magányának elhagyására. Társai, minthogy nem tudtak tőle elválni, szintén vele mentek. Mivel azonban az Örökváros zaját nem tudtak megszokni, néhány hét múlva visszatértek.
Brúnó legszívesebben velük ment volna, de maradnia kellett. Magas tanítványa hiába próbálta őt felvidámítani. Hiába kínálta meg a reggioi érsekséggel is; ő mindegyre úgy érezte magát, mint a szárazra vetett hal; lelke állandóan ott időzött a Jura-Alpok fenyőzúgástól visszhangos völgyeiben. Végre Isten megelégelte hű szolgájának szent sóvárgását, Orbán pápa 1090 őszén ellenségei elől kénytelen volt Dél-olaszországba menekülni. Brúnó vele ment.
Így történt, hogy jártában-keltében több helyütt Kartauzra emlékeztető erdős és hegyes tájat talált. Azonnal engedélyt kért a Szentatyától a második kartauzi kolostor megalapítására. Apulia és Kalábria ura, Roger gróf pedig első szóra odaajándékozta neki a squillacei egyházmegye területén fekvő La Torre (Turris eremus) nevű terjedelmes vadont és a legmesszebbmenő módon kezére járt neki a kolostor- és a templomépítés munkájában. 1094 nyarára elkészült a nagyszabású templom. Felszentelését Roger gróf felkérésére Alcherius palermói érsek végezte országra szóló fénnyel.
Ettől kezdve La Torréban is ugyanolyan keretek közt folyt az élet, mint Kartauzban. Az alapító ragyogó példája itt is fölöslegessé tett minden írott rendszabályt. De jöttek is jelentkezők olyan nagy számmal, hogy a meglevő remetelakok csakhamar elégteleneknek bizonyultak. Brúnó tehát már 1099-ben kénytelen volt új kolostor építéséről gondoskodni. Ilyen serény és Istennek tetsző munkában gyorsan teltek az évek.
Az állandó kemény böjt és önsanyargatás is megtették hatásukat. Brúnó erőinek fogytán felkészült a nagy útra: nyilvános életgyónást végzett, hangos szóval elmondta az apostoli hitvallást s azután a boldogok halálával örök álomra hunyta szemét. (1101 október 6.) Fiai mindjárt halála után szentként kezdték tisztelni; XV. Gergely pápa 1623-ban az egész Egyházra kiterjesztette tiszteletét.
A nagy rendalapító kiválóságának legszebb bizonysága, hogy szellemét olyan gyökeresen és hiánytalanul át tudta plántálni rendjébe, hogy az immár több mint nyolcszáz esztendeje változatlanul meg tudott maradni az általa vetett alapon; az egyetlen szerzet, mely soha semmiféle reformra nem szorult.
(„Carthusia nunquam reformata, quia nunquam deformata.”)
„…A legenda szerint Brúnót a következő megrázó esemény indította el azon az úton, amely a karthauzi remeteségig vitte:
Reimsben meghalt az egyik híres főiskolai tanár. A dómban ravatalozták fel, s a hívők sokasága és a papság három napon át folyamatosan zarándokolt a holttesthez, hogy búcsút vegyen a híres mestertől. Brúnó is elment a tanítványaival, hogy lerója tiszteletét a kolléga előtt.
A halotti zsolozsmát énekelték, és amikor felhangzott ez a sor:
„Responde mihi – válaszolj nekem”, a halott felült a ravatalon, és rémülettel kiáltott fel: „Hívnak az igazságos bíró, Isten elé!” –, majd élettelenül visszahanyatlott.
A jelenlevő sokaság halálra váltan rebbent szét, és szaladt ki a templomból. A következő napon ismét imádkozták a zsolozsmát, és a mondott sornál a halott újra felült, és iszonyatos hangon kiáltotta:
„Elítéltek Isten igazságos bíróságán!”
A templomban lévők megint futásban kerestek menedéket.
A harmadik napon ugyanez megismétlődött, de akkor a halott teljes kétségbeeséssel ordította: „Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!”
A legenda szerint ez annyira megrendítette Brúnót, hogy elhagyta ragyogó tanári pályáját, és elindult a magányba, hogy egészen elmerülhessen Istenben…”
„…A 12. századi krónikákból, a kortársak tanúságaiból egyre inkább látszik, hogy Brúnó korának egyik legjelentősebb személyisége és szentje volt. Ez az ,,igen mély szívű ember”, – ahogy egy karthauzi szerzetes jellemezte -, kora legmagasabb szintű műveltségének birtokában volt, és mégis megtette, amit követeltek tőle. Megállta a helyét, mint tanár, s mint érseki titkár is. Noha az egyházkormányzati teendőkből kiábrándult, de amikor kedves tanítványa pápaként a remeteségből hívta magához, hajlandó volt a segítségére sietni.
Tanulhatunk tőle helytállást és engedelmességet.
Buzdítsanak a költő egyszer már idézett szavai:
„Tedd, ami adatik tenned, s Isten rügyezik benned!”
Szent Brúnó tette, amit rábíztak, ám a szemlélődő életet mindennél többre tartotta. Adottságai és hivatása nem az egyházkormányzatra, hanem a remeteségre szóltak. Szigorú életrenddel elzárkózni a világtól és Istenben egye inkább elmerülni ‒ ezt tartotta élethivatásának.
A karthauziak történetének megírói beszámolnak arról, hogy a remete-élet idővel szervezeti keretet kapott, de szigorúságukból még pápai szóra sem engedtek: Ma is hajnali kettőkor zsolozsmával kezdik a napot, húst és szeszes italt nem fogyasztanak és hallgatásra kötelezik magukat. A világ forgatagában ma erre nincs lehetőségünk, de azt megtehetjük, hogy a hangoskodásból, rohanásokból kimenekülve gyakrabban keressük fel Jézust akár a templom csendes mélyén, akár a lelki elvonultság magányában.
„Amikor gondosan, és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy bölcsen éltek a Szentírás édes életet adó gyümölcseivel…”
(Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből)
Istenünk, ki Szent Brúnót meghívtad, hogy a magányban szolgáljon neked, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a világ forgatagában mindenkor nálad keressünk nyugalmat!
ELSŐPÉNTEK
„Dicsőség néked, Jézusunk, szívedből kél a kegyelem!
Atyádat és a Lelket is áldjuk most és mindenkoron…”
„Jézus Szent Szíve, Irgalmazz nekünk bűnösöknek!
Ne vess el minket színed elől örökre!…”
MINDENNAPI IMÁDSÁG JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉHEZ
Jézus Szentséges Szíve, a mai napon Tebenned,
a Te kegyelmedben akarok élni, benne megmaradni,
akármi történik is.
Tarts távol a bűntől, és erősítsd akaratomat,
hogy ügyelni tudjak érzékeimre, képzeletemre és szívemre.
Segíts, hogy megszabaduljak bűnre vezető hibáimtól.
Kérlek, add meg ezt nekem a Szeplőtelen Szűzanya által.
Uram Jézus ne hagyj el! Jézus Szent Szíve, bízom Benned!
Jézus Szent Szíve, hiszek irántam való szeretetedben.
Jézus Szíve, jöjjön el a Te országod!
Ó Jézus Szent Szíve, sok kegyelmet kértem már Tőled, de ezt az egyet most különösen kérem.
Fogadd Szent Szívedbe könyörgésemet!
Ha az Örök Atya meglátja drága Véredet rajta, bizonyosan elfogadja.
Az már nem az én imám lesz, hanem a Tied ó Jézusom.
Ó Jézus Szent Szíve, bízom Benned! Ne engedd, hogy elvesszek!. Amen.
Családfelajánlás Jézus Szentséges Szívének
Jézus Szentséges Szíve!
Amikor tiszteljük végtelen szeretetedet, irántunk való jóságodat, akkor mélységes hála tölt el bennünket s viszont szeretetre ösztönöz. Eleget szeretnénk tenni annak a felszólításnak, melyet Alacoque Szent Margiton keresztül mindnyájunkhoz intéztél, hogy megvalósítsuk szeretetedet családjainkban, ezért felajánljuk neked magunkat.
A Boldogságos Szűzanya és Szent József pártfogását is kérjük ehhez. Legyen a mi családunk is, mint a názáreti Szent Család a hit, a szeretet, az ima, a becsületesség, a munka, a rend, az egyetértés és a béke otthona!
Neked ajánljuk, Jézusunk, családi életünk minden megpróbáltatását, minden örömét, minden eseményét. Bizalommal kérünk, áraszd áldásodat a család minden tagjára: az ittlévőkre, a távollévőkre és az elhunytakra! Mindnyájukat visszavonhatatlanul a te Szentséges szíved oltalmába ajánljuk. Te irányítsd cselekedeteinket és légy minden ügyünk állandó védője!
Imánkba foglaljuk a világ összes családját, és mindannyiuk számára kérjük a Te Szent Szíved pártfogását! Tartsd meg egységben és hűségben a házastársakat! Védelmezd a gyermeküket váró édesanyákat és születendő gyermekeiket! Oltalmazd a kisgyermekek első lépteit, az iskolás gyermekeket, az egész ifjúságot!
Légy a betegek ereje, az idős, elhagyatott emberek támasza, az özvegyek gondviselője, az árvák atyja! Őrködjél minden családban a betegek és a haldoklók mellett! Könyörgünk, légy velünk halálunk óráján! Légy oltalmazónk, menedékünk és végső megnyugvásunk! Engedd, hogy mennyei otthonodban mindegyikünk megtalálja az egész családot és örökre együtt legyünk te Szentséges Szívedben! Ámen.