Mielőtt a keresztény tant s világnézetet a tulajdonjogra vonatkozólag bővebben kifejtenők, szükségesnek látszik az ezzel szöges ellentétben álló társadalmi rendszert is röviden megismernünk.
Két hatalmas tábort látunk napjainkban élethalálharcra felkészülten egymással farkasszemet nézni.
Egyik magát polgári társadalomnak nevezi s a magántulajdont mint alapdogmát vallja s hirdeti; a másik, melynek közös, gyűjtőneve „szocializmus”, tagadja a tulajdonjogot.
A szocialista tábor azonban, a szerint, amint a közös cél elérésében különböző taktikát akar igénybe venni s különböző tempóban eljárni, más és más csoportokra oszlik. A legszélsőbbek az ún. kommunisták, akik az összes javakat, tehát nemcsak a termelés, előállítás eszközeit, mint a föld, gép, hanem az életfenntartásra szükséges dolgokat, minők a ruha, táplálék stb. s pedig rövidesen és erőszakosan közös birtokká akarják tenni. Valamennyi szocialista álma ugyancsak ez volna, minthogy azonban a legtöbben közülök ennek megvalósulását belátható időkön lehetetlennek tartják, megelégednének egyelőre azzal, ha az ún. produktív javak, minők a földbirtokok, gyárak, közlekedési eszközök válnának közös birtokká, míg ellenben az életfenntartás eszközeit meghagynák magántulajdonnak. Ezek a kommunista proletárdiktatúrát, mely hazánkat tönkretette, legalább külsőleg helytelenítik, nem mintha elveiket elítélnék, hanem csupán azért, mert eljárásukat elhamarkodottnak tartják.
Vannak továbbá szocialisták, akik azt kívánják, hogy egy-egy község határain belül a termelőeszközök ugyan közösek legyenek, de a községek között összetartó kapocs, minő az államhatalom, ne létezzék; ezek az ún. anarchisták. Vannak ismét olyanok, kik a termelőeszközöket az egymástól független államok közös birtokává tennék, ez az állami szocializmus. Mindezektől eltérnek a szociáldemokraták, akik az államhatalom helyébe a közös emberi társadalmat tennék, amely bizonyos gazdasági hatóságot alkotna s szervezne minden törvényhozói, bírói s végrehajtói hatalom nélkül, melyekre az ő álmodott új világukban szükség amúgy sem lenne. Nagyon világos, hogy valamennyi felsorolt árnyalat a közös alapelvnél fogva, ha programjához hű és következetes marad, végkifejlődésében a kommunizmust eredményezné.