a) „Jézus eltért Tirus és Szidon környékére. És íme egy kananeai asszony ama határokból kijövén kiálta, mondván: könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! leányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől” (Máté 15,21). Hiábavaló minden okoskodás, hogy az embert a természet erőinek s ösztöneinek acélsodronyszövedéke fogja le, s hogy azok ellen támadni s azokból kiemelkedni képtelen; hiábavaló ez okoskodás, mert a szíve kiált, öntudata mondja: hogyne emelkednél ki, hiszen szemben állsz a mechanikával, lenézesz rá s egy felsőbb hatalmat sürgetsz! Kiálts, kiálts, kell annak léteznie s rajtad segítenie. Ez a világ csak valami, s nem minden; a lelkem pedig a valamin túl ér; tehát imádkozom! Az asszony imája, a „könyörülj rajtam”, az Úr szuverén tettét kéri, melyet előteremteni másnak nem lehet. Te Uram, te tégy; ereszkedjél le! könyörülj, akarj; ezt ki nem pótolja erőm, érdemem, törekvésem. Ez az ima pszichológiájának alázata; azért kiált az asszony egyre s leborul; visszautasíttatik s újra közeledik s imád, s imádkozó akarata győz!
b) „De ő egy szót sem felelt neki. És hozzá járulván tanítványai, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig mondá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz!” S ismét: „Nem jó elvenni a fiak kenyeret és az ebeknek vetni.” Jézus keménysége majdnem megzavar; rideg, süket, visszautasít. A „pogány” világ az Isten szeretetétől elfordult, önfejűen saját útjain járt, s azért nehéz volt rá az Isten szíve. Rémesen áll előttünk a „mysterium iniquitatis” a halálban, kínban, szenvedésben, hanyatlásban, décadence-ban, elsötétedésben; az ember csinálja Isten ellen, s „ő egy szót sem szól neki”. Hogy nézte Jézus lélekben a pogány szellem pusztítását! Elszorult tőle a szíve, elnémult az ajka. Ebek lettek az Isten fiai; de mennyire igaz! De majd megjön az irgalom ideje, most még nincs itt. A mustármagnak földbe kell vettetnie előbb, csak azután pihennek meg ágaiban az ég madarai, a lelkek különbség nélkül! Ne legyen bennem pogány szellem; az Isten iránt való hideg, tiszteletlen, pártütő, bizalmatlan lelkület. Ezzel szemben Isten süket is, néma is.
c) „Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram; csakhogy a kölykök is esznek a morzsákból, melyek lehullanak uraik asztaláról. Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Ó asszony, nagy a te hited, legyen neked, amint kívánod. És leánya azon órától fogva meggyógyult”. Saját bűnösségünk s képtelenségünk őszinte s egyenes beismerése az Úr üdvözítő s kegyelmező akaratával szemben a mi üdvösségünk útja. Itt az önérzet, a becsület el van játszva, itt föltétlen hódolat kell; ennek felel meg a szuverén irgalom. – Lovagias, hősies, nagystílű lélek csak azután lehetsz, ha előbb az Istennek szőrzsákban, porban, hamuban, életre-halálra meghódolsz. Bennünk az alap a „miseria”, s az Istenben a „misericordia”; ezentúl van azonban hősiesség, szűzesség, vértanúság, istenülés számunkra is. El ne hibázd a keresztény pszichológiát.