„A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket én nektek szólottam, szellem és élet” (Ján. 6,64).
a) Kételkednek a zsidók, sehogysem értik; megdöbbennek az apostolok; de Jézus szilárd, mint a szirt, s ha mind is elmennek, ő hangoztatja: igen, testem étel, azt eszitek majd, s ha már emberré lettem, odaadom magam még így is. Ez szívemnek, ez a ti szíveteknek is törvénye, mert a szeretet követelménye. Az akar először is jelenlétet: „vele lenni”, ez lételeme. Én magam – mondja az Úr – lélek módjára létező, megdicsőült testemben, én leszek veletek. Szívünk ugyanezt kívánja; a szenvedés, a nyugtalanság óráiban csakúgy, mint a buzgalom hevében. Ó csakhogy ez megvan, csakhogy itt van, itt is, ott is, hol ember él s küzködik. Ő a mi nagy közösségünk s egyesülésünk!
b) Jelenlét nem elég, a szeretet egyesülést akar. E célból a kenyér állaga eltűnik, s helyébe lép a megdicsőült Úr Jézus; az elváltozás révén megközelít, s kielégíti a szív legtitokzatosabb s legcsodálatosabb vágyainak egyikét, hogy ő bennem s én benne legyek. – Nekem is el kell változnom, meg kell magam törnöm, tisztulnom kell; az áhitat melegével, Istenvággyal, Krisztus-szomjjal kell magam átjáratnom, s úgy vennem az Urat, s mikor elolvad bennem, szálljon meg az öntudat: „est Deus in nobis, agitante calescimus illo”, Isten van bennem, az hevít és éltet.
c) Nemcsak egyesülni, hanem tevékenységemnek principiuma akar lenni. – Semmi sincs annyira a végtelennek mélyeibe bele eresztve, mint a lélek. Minden folyton Istenből fakad, de a legmélyebb mélységéből a lélek. Benne lüktet az erősebb, öntudatosabb, fényesebb élet érverésével az Isten. E lüktetésből, ez élet s öntudat finomabb, lelkibb hullámzásából kell belém minél több. Jézus jön s biztosít: én élek bennetek, életemet közlöm veletek; mint ahogy én Istenből élek isteni életet, úgy ti belőlem; kifakad az életem bennetek, kivirágzik. Nekem tehát ideggé, érzéssé, szenzóriummá, vágyódó, elnyúlt médiummá kell válnom; lelkem hurokká feszül; elfogom az Isten érintéseit; így élek majd belőle istenileg. Deo gratias.