A szűzi állapotnak mintegy hivatalos keretét a férfi s női szerzetesrendek adják meg. Erről az alakjáról azonban „Az egyházirendhez” csatolt függelékben már elég bőven szólottunk. Jellemzésére itt csak Joh. Friedr. Böhmer protestáns történetkutató szavait idézzük. „Oly szívesen időzöm a zárdák története mellett, amelyeknek erkölcseinket, műveltségünket köszönhetjük, s amelyekben a sehol sem hiányzó emberi gyarlóság mellett annyi erő, lelki nemesség nyilatkozott meg az évszázadok folyamán”.
Mi e helyt a szüzességnek azt az alakját óhajtjuk kissé bővebben méltatni, amelynek nem zárda adja meg a keretet, hanem amelynek éltetője, fenntartója csupán az ideális gondolkodásmód, az áldozatkész szeretet.
Nem azokról az agglegényekről, vénlányokról van tehát itt szó, akik nem viszonzott vagy talán fel sem ajánlott szerelmüket most már kutyákra, macskákra s madarakra pazarolják s a szüzességnek inkább csak torzképeit szolgáltatják.
Azokról a nemes jellemekről beszélünk, akiket a házas köteléktől való szabadságuk arra indít s arra tesz alkalmassá, hogy annál inkább másoknak s a közjónak éljenek.
Igen sok nő van főleg napjainkban, aki részint szabad elhatározás, de többnyire akaratán kívül álló körülmények folytán nem megy férjhez, öreg apáról vagy anyáról kell gondoskodnia, beteget ápolnia, kicsiny testvért nevelnie. Aztán lassan eljár felette az idő s a helyzet azt az elhatározást érleli meg benne, hogy ő már csak megmarad „az Anyaszentegyház tiszteletére”, a szűzi életben.
És valóban mérhetetlen az a haszon, amely e lelkekből a családra, Egyházra s az egész keresztény társadalomra árad. Ezek a szüzek – az emberiségnek mondhatnók – látható őrzőangyalai. Nagyok az érdemeik a családi körben, ők tartják fenn nem ritkán otthon a vallásos lelkületet, pótolják a nevelés körül, amit szüleik, házas testvéreik elmulasztanak. Önzetlen szerepük annál szebb, mert hiszen ők a családi életnek inkább csak a terheit viselik, sok örömét, vigaszát pedig nem élvezik.
Az ily szűzi lelkek továbbá a lelkipásztoroknak szinte nélkülözhetetlen segítségei. Rendben, tisztán tartják a templomot, díszítik az oltárakat, gondozzák a templomi ruhákat. Ők oktatják nem ritkán a tudatlanokat, térítik meg a bűnösöket, ápolják lelkileg s testileg a betegeket, terjesztik a jószellemű sajtótermékeket Az egyleti életben egyszerűen nélkülözhetetlenek.
Nevezetesen kimondhatatlan áldást jelentenek az Egyházra a szüzek, mint tanítónők, hitoktatónők. Azt az anyaságot, amelyet a természet beléjük oltott, itt tudják valójában természetes és természetfeletti módon érvényesíteni. Éppen azért nőre nézve alig is van szebb s alkalmasabb, mint a tanítói, nevelői pálya. És a gyermekek annál melegebben ragaszkodnak az ő tanítónéniükhöz, kisasszonyukhoz, mert érzik benne az anyát s tisztelik a szüzet.
Egy-egy ideálislelkű leány, mint tanítónő letelepszik a községben s csakhamar a gyermekek révén minden szív középpontja. Ő lesz a falu tanácsadója, orvosa, sőt bizonyos értelemben papnője is. Mindenki érzi. hogy az Úr van ővele s áldott ő az asszonyok között.
És akárhány ily tanítónő, többnyire kongreganista, szent hivatása boldogító tudatára ébred. Átérzi Szent Pál tanácsát, ha nem megy férjhez „jobban cselekszik … boldogabb leszen”. És egy ihletett szent órában fogadalommal köti le magát a szűzi, Istennek szentelt életre. Ily fogadalmat azonban csak érett megfontolás után s a lelkiatyánk tanácsát kérve, annak beleegyezésével tehetünk.