Szeptember 29. Péntek, Szent Mihály arkangyal ≠

Kicsoda olyan, mint az Isten! Ki mer Isten mellé idegen isteneket állítani?
„Ki meri kisajátítani Isten fölségét? Kicsoda olyan, mint az Isten harsogott föl a szent harci jelszó, és „nagy harc lőn az égben.”

Mihály és angyalai harcolának a sárkánnyal, s a sárkány harcola és az ő angyalai; de nem diadalmaskodának, sem helyük nem találtaték többé az égben. És levettetik az a nagy sárkány, az őskígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték, és angyalai vele együtt letaszíttatának” (Jelenések k. 12,7-9).

„S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes.”

Az angyalvilág létezését számos ószövetségi és újszövetségi írás tanúsítja. Az angyalok története a teremtéssel kezdődött; Isten próbára tette őket: szabad akaratuk lehetővé tette számukra a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak büntetése az örök kárhozat.

Az angyal (angelosz, ógörög) Isten akaratának, végzéseinek, kegyelmének hírnöke és egyben büntetésének végrehajtója is. Az utolsó ítélet angyalai választják el egymástól a jókat és a gonoszokat; szüntelenül az Atya arcát nézik a mennyben (Mt 18,10); Isten nagy tetteinek közvetlen tanúi, és minden teremtmény előtt Isten dicséretét hirdetik.

Aquinói Szent Tamás szerint Isten nem hagyja őrizet és védelem nélkül gyermekeit, amikor e világba küldi őket, különösen azokat nem, akik Krisztuséi. Az őrangyalok megóvhatnak veszélyektől, jó sugallatokat adhatnak, figyelmeztetve a kísértésekre.

Az angyalok Krisztus segítői az üdvösség művében, bemutatják Istennek a szentek imáit, a paradicsomba viszik az igazak lelkét. Élükön Mihály A hét arkangyal, középkor orosz ikonarkangyallal a kezdetek óta folytatják a sátán elleni küzdelmet az egyház oltalmára.

Az angyalok a Katolikus Egyház tanítása szerint szellemi lények, akik akarattal és értelemmel bírnak. Kegyelembe öltöztek – tanítják az egyházatyák. Tökéletességükben minden látható teremtményt felülmúlnak. Nincs testük, ugyanakkor személyes lények és halhatatlanok. A főangyal megjelölés az angyalok különleges csoportjára utal: Isten fontos üzenetének hírvivői.

A Mihály (Michael) név azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’
Ezért aztán Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1).
Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk.
Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók.
Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket.

Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére.

A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.

Az angyaloknak nincsenek szülőik és rokonaik; nincs születésük és haláluk, nincsenek viszontagságaik és háborúságaik. Mégis van történetük. Sőt minden angyalnak három története is van: az egyik egyéni sorsukról szól; egy másik üdvtörténeti szerepüket beszéli el, és egy harmadik az őket tisztelő emberek lelkébe és szívébe rajzolódik. Minden angyalnak megvan mind a három története; de a másodikát és harmadikát kevésnek ismerjük.

Legtöbbet tudunk éppen Szent Mihályról, és ha ő így közelebb kerül hozzánk, rajta keresztül meg tudjuk sejteni és szeretni azoknak is az életét, kiket hálás és szerető áhítatunk csak a Mindenszentek litániájában fog egybe: Mindnyájan szent angyalok és főangyalok, könyörögjetek érettünk!

Minden angyal története ott kezdődik a teremtéssel, amikor Isten megvetette a föld alapjait és letetté sarkköveit, miközben együttesen dicsérték őt a hajnali csillagok, és ujjongtak Isten fiai mindnyájan” (Jób 38,4-7).

Az angyalok Isten legjelesebb teremtményei voltak. A legkiválóbb művésznek is lehanyatlik a vésője, elhalványulnak színei, mikor csak némi sejtelmet kellene adni arról a fölséges szépségről, erőről, értelemről, tisztaságról, szentségről, izzó Isten-szeretetről és égő buzgóságról, mely a legkisebbről is lesugárzott. S Mihály az elsők között volt!
Sőt „égi seregek fejedelme”. Meg is mutatta nyomban, hogy igazán fejedelem, angyalok fejedelme.

Az angyalok egyéni sorsa ugyanis öt fordulón keresztül teljesedik.
Az első a teremtésük, a második a kegyelembe való öltözésük, a harmadik a próba, a negyedik a helytállás a jóknál, a bukás a lázadóknál, az ötödik a jók örök boldogsága, a bukottak örök kárhozata.

A próba Isten örök gondviselő bölcsességének titka. Az aranyat tűzben kell próbára tenni, az eszes teremtményt az engedelmességben és hódolatban. Akkor mutatja meg eszes teremtmény, akár angyal, akár ember, hogy megérdemli Isten barátságát, a kegyelmet és az örök boldogságot, ha nehéz körülmények között hűnek bizonyul.

Az angyalok egy része nem állta a próbát. Fejükbe szállt épen az, aminek hálás hódolatra kellett volna indítani őket: kiválóságuk, eszük és erejük. Megejtette őket az a kísértés, mely nagytehetségű embereket, sőt egész korokat is annyiszor környékez: nem akarnak Istenre szorulni, tőle és az ő kegyétől függni, hanem úgy gondolják, hogy a maguk erejéből, a maguk esze szerint megalkotják a maguk világát, lesznek a maguk istene, sőt kisebb szellemeknek is ők lesznek az istene.

A paradicsomi kísértő ezzel csábította az embert, amiben ő annak idején elbukott: „lesztek, mint az istenek”, s még az Úr Krisztust is így biztatta: Az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem!

Könnyű elgondolni, micsoda lángoló szent haragot és Istenért égő buzgóságot váltott ki ez a káromló vakmerőség a hű angyalokban.

Ki meri kisajátítani Isten fölségét? Kicsoda olyan, mint az Isten (héber nyelven: mí khá él = Mihály)? harsogott föl a szent harci jelszó, és „nagy harc lőn az égben.

Mihály és angyalai harcolának a sárkánnyal, s a sárkány harcola és az ő angyalai; de nem diadalmaskodának, sem helyük nem találtaték többé az égben. És levettetik az a nagy sárkány, az őskígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot; és a föld-re vetteték, és angyalai vele együtt letaszíttatának” (Jelenések k. 12,7-9).

Szent Mihály ezt a szerepet viszi az üdvtörténetben is: mindig Isten igazának elszánt és diadalmas harcosa, és ezáltal a választottak számára Isten kegyelmének útkészítője; a bűnnek és vezérének, a sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője. Valahány-szor megjelenik, mindig a bűnt sújtó isteni szent fölségnek és egyben a bűnbocsátó isteni irgalomnak hírnöke (angyal görög szó = küldött) és közvetítője.

Mikor teljesedőben van az ószövetség nagy jövendölése, mikor a zsidóságnak ki kell szabadulni a babiloni fogságból, ill. Isten népének a bűnből, a világ hatalmai ellene szegülnek Isten irgalmának.

A angyal, aki Dánielnek, a fogság és szabadulás nagy prófétájának megviszi a nagy hírt, maga fölpanaszolja:
„a perzsák országának fejedelme ellenem állott huszonegy napig”. „És íme, teszi hozzá, Mihály, egyike az első fejedelmeknek, segítségemre jött” (Dán. 10,13).

Mihály a választott népnek, s az ő szellemi örökösének, az Egyháznak védő angyala: „Mihály a nagy fejedelem, ki a te néped fiaiért helyt áll” (Dán. 13,1).

Ennek nagy bizonyságát adta már akkor, mikor „Mihály főangyal az ördöggel tusakodva Mózes teste fölött viaskodott (Jud. 9). Akkor ti. megakadályozta, hogy a sátán Mózes holttestének helyét fölfödje a zsidóknak és ezzel végzetes bálványimádásra csábítsa őket. Itt is Isten kizárólagos dicsőségének buzgósága vezette. A sátán Istentől el akarta terelni a zsidókat, a nagy Mózest akarta istenükké tenni. Mihály közbelépett:
Kicsoda olyan, mint az Isten! Ki mer Isten mellé idegen isteneket állítani?

És ezt a szent harcot folytatja végig a történelmen, mint Isten lovagjainak láthatatlan égi vezére, egészen az utolsó döntő nagy harcig, melyet a jelenések könyve ír le a 12. fejezetben, melyben az első nagy szellemcsatához hasonló módon újra legyőzi a sátánt, – már most nem mint a lázadó angyalok vezérét, hanem mint az Isten-ellenes történelmi hatalmak szervezőjét, és letaszítja a történelem színpadáról.

Isten engedi a szellemek próbáját és harcát végigmenni minden időn és minden nemzedéken; de végre is az ő Krisztusa győz az egész vonalon.
Ennek a szent háborúnak vezére és első vitéz lovagja Szent Mihály.

Csak természetes, hogy Isten harcosai, a lovagok őt választották védőszentjüknek. A várkápolnáknak ő lett az oltárszentje, és a művészet kezdi úgy ábrázolni, mint páncélos-pajzsos ifjú harcost, aki lándzsájával ledöfi a sárkányt. Keresztény hadseregek zászlójukra írták kepét, és a 77lechmezei (augsburgi) ütközetben (955) a még akkor pogány magyar felé a német zászlókon az ő alakját lengette a reggeli szél.

Minthogy az Egyház őt fővédőjének tiszteli, a gonoszság hatalmai ellen folyó állandó harcában is őt tekinti vezérnek és zászlóvivőnek (Michael, salutis signifer, mondja az ünnepi himnusz). S mert ő a győzelmes vezér a nagy harcban a sátán ellen, a halál és kárhozat fejedelme ellen, az Egyház ősidők óta őt tekinti a másvilág őrállójának, és a szegény lelkek védő kísérőjének, amint a temetéseken is mindig halljuk:
Mihály a paradicsom feje, akit tisztelnek az angyalok rendjei (Michael praepositus paradisi, quem honorificant angelorum cives).

Szent Mihály az ő védettjeinek bizalmát és tiszteletét azzal jutalmazza, hogy nemcsak adja láthatatlan segítségét, hanem időnként láthatóan is megjelenik, és lehetővé teszi az iránta való tiszteletnek új megnyilatkozásait, amibe beleszövődhetnek a korok, nemzedékek és helyek külön színei.

Három ilyen megjelenése vált híressé:
a Garganó hegyén 500 k. (lásd máj. 8); az Angyalvár (mely innen kapta nevét) fölött megjelent 6. század végén Nagy Szent Gergely pápának a nagy pestis idején, és kardját hüvelyébe dugta; ezzel jelezte, hogy a vésznek vége. Aztán a 8. században a Mont-Saint-Michel tenger mosta meredek szikláján Normandiában. Itt I. Rikárd normann herceg 966-ban bencés apátságot alapított, a 250 éve álló templom mellé. Mindmáig igen látogatott búcsújáróhely. 1456-8-ban egész Németországból csapatosan kerekedtek föl még gyerekek is búcsút járni Szent Mihályhoz.

Így kíséri végig az Egyházat a századokon az Istenért vívott harcaiban Szent Mihály, ki a szeráfnak lángoló buzgóságával és szent tisztaságával állandóan belekiáltja a bálványimádás ezer kísértésétől szétszedett világba a nevét, a szent harcok fölséges csatakiáltását:
Kicsoda olyan, mint az Isten?!

Az Egyház pedig szorongatásaiban megemlékezik Szent Pál szaváról: „Nem (csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ennek a sötétség-nek világkormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen. Ennélfogva vegyétek föl az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon és megállhassatok” (Ef. 6,12).

Ezért imádkozza a nagy XIII. Leó pápa rendelkezéséből minden szentmise végén azt az imádságot, mely úgy hangzik bele ebbe a sátán kísértette világba mint egy hatalmas exorcizmus:
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.

Jacobus de Voragine Legenda Aurea részlet…

„Az egyház Szent Mihályt hívja segítségül a gonosz elleni küzdelemben (Ef 6,11–17). Michael főangyal a holtak bírája, a lelkek mérlegelője.
Az utolsó ítélet ábrázolásain gyakran egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel jelenik meg. Mihály nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is.
A keresztény hagyomány szerint ő vitte Máriát az égbe. Temetők, temetőkápolnák védnökének tekintették, innen ered a halottszállító eszközök „Szent Mihály lova” elnevezése.

Neve azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’ – szerepel Jacobus de Voragine Legenda Aurea című írásában. „S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes.”

Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk; ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket.

Az Úr az Egyház fejedelmének állította. Ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust; Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát

Ők a szorongatottak vigasztalói. Zakariás írja könyve 1. részében; az angyal „jó igéket szól vala nékem, vigasztaló igéket” (1,13). Hasonlóképpen Tóbiás az 5. részben: „Légy erős szívvel!” (5,13).

Ezt pedig háromféleképpen teszik.
– Először azzal, hogy bátorítanak és megerősítenek.
Dániel írja könyve 10. részében, hogy csaknem a földre rogyott, illette őt az angyal, mondván: „Ne félj”, „békesség néked” és „légy bátor és erős”! (10,19).
– Másodszor azzal, hogy megőriznek a türelmetlenségtől.
A 90. zsoltárban olvassuk: „Angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden uraidban. Kezükben hordoznak téged, hogy netalán kőbe ne üssed a Iábaidat” (90,11–12).
– Harmadszor azzal, hogy a megpróbáltatás hevét hűtik és enyhítik.
Ezt jelzi Dániel, könyvének 3. részében (49–50), mondván, hogy „az Úr angyala aláméne a három ifjúval a kemencébe, és tevé a kemence közepit mint a harmatos szellőt.” – olvasható a Legenda Aureában….”

Istenünk, te csodálatos bölcsességgel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Szent Mihály Arkangyal, mennyei seregek vezére, oltalmazz minket!

Önmagunk felajánlása Szent Mihály arkangyalnak

Szent Mihály arkangyal, az Ég fejedelme és az Egyház oltalmazója, rád bízom magamat, őrangyalom kíséretében és a Menny minden angyalának jelenlétében, hogy imáimat a tieddel egyesítve, dicsérhessem és magasztalhassam a Szentháromságot.

Esd ki számomra Istentől a kegyelmet, hogy gondolataim, szavaim és tetteim mindig hűségesek legyenek az Evangélium tanításához, és tiszta maradhassak, legyőzve a világ fejedelmének fondorlatait, kísértéseit és megtévesztéseit. Ámen.

Himnusz Szent Mihály arkangyalhoz

Légy mellettünk Szent Mihály, oltalmunkra készen állj.
Védd meg lelkünk nagy ügyét, Istentől nyert szent hitét.
Légy a harcban fővezér, minket így majd baj nem ér.
S minden ártó szellemen biztos lesz a győzelem.
Isten első bajnoka, lelki harcunk támasza,
Meghirdetted rég nekünk:
Nincs olyan, mint Istenünk.
Győztél minden ellenen, a föllázadt lelkeken.
Áldjuk érte az Atyát, égnek, földnek bölcs Urát.
Mennyeknek főangyala, gyengeségünk gyámola,
Hozzád száll föl énekünk, védelmezőnk légy nekünk.
Hűség példaképe vagy, végóránkon el ne hagyj.
Majd ha hív a Nagy Király, légy mellettünk Szent Mihály.
Ámen!

HIMNUSZ JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉHEZ

Szent Szív, a frigy szekrénye vagy, de már nem kínzó szolgaság,
hanem kegyelmek, irgalom, s jóság törvényét őrized.
Szent Szív, mely új s szeplőtelen szövetségnek szentélye vagy,
templom, szentebb a réginél, kárpit, jobb, mint a meghasadt:

Lándzsával megsebzett a kéz, ó, láthatatlan Irgalom!
A szeretet volt késztetőd, hogy tisztelhessük sebeid.
Vérző seb és titokzatos: kettős tanú e drága jel,
a főpap Krisztus itt magát kétféleképp áldozza fel.

Ki ne szeretné őt viszont, megváltva bűntől, boldogan?
A szent Szívben ki nem kíván örök hazát választani?
Dicsőség néked, Jézusunk, szívedből kél a kegyelem!
Atyádat és a Lelket is áldjuk most és mindenkoron. Amen.