Megtörténhetik, hogy miután a felek akár jó-, akár rosszhiszeműleg házasságot kötöttek, kitudódik, hogy bontó akadály van közöttük.
Amennyiben maguk a felek ismernék azt föl, nincs egyéb hátra, mint hogy azonnal a lelkiatyához vagy plébánosukhoz forduljanak, aki aszerint, amint az akadály felmenthető vagy felmenthetetlen. nyilvános vagy titkos, mindkettőjük vagy csak egyikük előtt ismeretes, különböző magatartást és eljárást fog előírni. Kétségtelen, hogy annak a házasfélnek, akinek fennforgó bontó házassági akadályról biztos tudomása van, a hitvesi jog gyakorlata elől valamiképp ki kell térnie. Ámde, mielőtt egyéb lépést tenne, sőt mielőtt a másik jóhiszemű felet a házassági akadályról felvilágosítaná, szakavatott lelkiatyától kell útbaigazítást kérnie. Általános irányelvekül a következőket jelölhetjük meg:
a) Ha felmenthető akadályról van szó, a plébános vagy lelkiatya által felmentésért kell folyamodniuk. Sőt titkos és sürgős esetben maga a plébános vagy lelkiatya is megadhatja a felmentést.
A felmentés elnyerése után, ha az akadály nyilvános volt (pl. vérrokonság vagy sógorság), a házassági beleegyezést az Egyház által előírt formában, vagyis a plébános és két tanú előtt kell megtenniük.
Ha a felmentés titkos akadályt mozdított el, a feleknek csupán egymás közt kell a házassági kölcsönös beleegyezést megtenniük. Más szóval: egymásnak ki kell jelenteniük, hogy házastársak akarnak lenni. Ezt pedig azzal a tudattal kell tenniük, hogy eddig nem voltak érvényes házasok s most akarnak azokká válni.
b) Ha a házasfelek között akadály ugyan nincs, de tévedés, kényszer vagy színlelés folytán az érvényességhez szükséges szabad beleegyezés hiányzott, nincs egyéb hátra, mint hogy e hiányt maguk között pótolják. Megteheti ezt az egyik a másik tudtán kívül, ha a szabad beleegyezést annak idején csak ő nem adta meg s a másik fél a saját beleegyezését még vissza nem vonta.
c) Végül, ha az előírt forma (illetékes plébános és két tanú) híján érvénytelen a házasság, a bajon úgy lehet segíteni, hogy a felek most már az előírt formában megkötik a házasságot. Az Egyház igyekszik ilyenkor a felek érzékenységét minden lehető módon kímélni. Elengedi a kihirdetést és amennyiben botrány nélkül lehet, templomon kívül, magánlakásban is megesketi őket. Sőt, ha az egyik fél erre sem kapható, az Egyház – csakhogy a másik fél lelkét megmentse – ennek kérésére a házasságot „gyökerében is orvosolhatja”, érvényesítheti.
Különös nehézséggel jár a formahiány pótlása, ha a vegyesvallású felek megtagadva az Egyház által előírt biztosítékot (reversálist), polgárilag s esetleg másvallású lelkész előtt keltek egybe.
Hogy a katolikus fél a gyóntatószékben feloldozható legyen szükséges, hogy súlyos vétségét lehetőleg jóvátegye, s az isteni s egyházi törvény által elengedhetetlenül megkövetelt biztosítékot legalább utólag megadja; sőt ha az egybekelés 1918. évi május 19-ike óta történt, az Egyház által előírt forma szerint meg is esküdjék s ilymódon érvénytelen, bűnös viszonyát rendezze.
Ámde a polgári házasságkötés után a biztosíték hivatalos megadását maga az állami törvény is lehetetlenné teszi.
Mi tehát ilyenkor a teendő?
Legszerencsésebb a megoldás, ha a nemkatolikus fél is megtér, katolikussá lesz. Ez esetben az 1894. évi 32. t.-c. 4. §. értelmében az összes hétéven aluli gyermekek katolikus módon nevelhetők. Sőt miniszteri engedéllyel a hétéven felüliek is a szülőknek közössé vált vallására térhetnek.
Ha azonban – amint többnyire történni szokott – a másvallású fél nem hajlandó katolikussá lenni, másrészt a bűnbánó katolikus fél a maga részéről mindenre kész, amit jelen helyzetében csak megtehet, akkor az ügyet előbb az egyházmegyei hatóság elé kell terjeszteni, amely a Szentszéktől kapott irányelvek szerint fogja az utasítást megadni, illetőleg a Szentszéktől nyert felhatalmazással a házasságot – a minden lehetőt ígérő katolikus fél érdekében – gyökerében orvosolni.
A házasság gyökerében való orvoslása
Az Egyház az olyan házasságot, amelynél kezdettől fogva megvolt ugyan a kölcsönös házassági beleegyezés, azonban akár formahiba, akár fennforgó bontóakadály folytán nem léphetett érvénybe, oly módon is érvényesítheti, hogy a formahiányt vagy bontóakadályt egyszerűen nem létezőnek tekinti és a házasságot már gyökerében, vagyis kezdettől fogva érvényesnek ismeri el. Az ily házasság tehát jogi következményeire nézve, pl. ami a gyermekek törvényességét illeti, úgy tekintendő, mint kezdettől fogva érvényes házasság. Ezt nevezzük a házasság gyökerében való orvoslásának.
Ilyen jogi orvoslásért tehát csak akkor folyamodhatunk, ha a kölcsönös házassági beleegyezés kezdettől fogva mindkét részről fennáll, továbbá, ha ezt a folyamodványunkat kellő fontos okokkal tudjuk támogatni.
A gyermekek törvényesítése
Az Egyház azokat a gyermekeket tekinti és ismeri el törvényeseknek, akik érvényes vagy legalább is olyan házasságból származnak, amelyet a szülők jóhiszeműleg érvényesnek tartottak.
A házasságon kívül született gyermekek törvényesíthetők a szülők között kötött érvényes házasság által, de csakis akkor, ha a gyermek fogantatása vagy születése idején, illetőleg e kettő közötti időszakban nem volt közöttük bontó akadály.
Ily esetekben a törvényesítést maga a házasságkötés eszközli minden egyéb jogi eljárás nélkül, sőt a szülők tudtán s akaratán kívül is. Ha a gyermek törvényességét illetőleg kétség merül fel, hacsak az ellenkező be nem bizonyul, a gyermek mindig törvényesnek tekintendő.