Tekintve a házasságkötés nagy fontosságát, az Egyház megköveteli, hogy a hívek házasságokat nyilvánosan, az Egyház színe előtt, az Egyház ellenőrzésével s áldásával kössék meg.
Az illetékes plébános
Nevezetesen csak azt a házasságot ismeri el az Egyház érvényesnek, amelyet a hívek az illetékes plébános előtt kötnek. Illetékes pedig az a plébános, akinek területén a házasságot megkötik. Az illetékes plébános más papnak is adhat meghatalmazást, hogy a házasságkötésnél őt helyettesítse. Nagyon világos, amit a plébános megtehet a saját plébániájában, annál inkább megteheti a megyés főpásztor saját egyházmegyéje területén s a pápa őszentsége az egész világon.
Két tanú
A plébánoson, illetőleg az őt helyettesítő papon kívül két tanúnak is kell a házasságkötésnél jelen lennie. Érvényesség szempontjából lehetnek ezek a tanúk nők, gyermekek vagy másvallásúak is; csak mint tanúk együttesen legyenek jelen s tudjanak a végbement házasságkötésről tanúságot tenni. Azonban szükség esetén kívül csupán katolikusokat szabod házassági tanúknak (násznagyoknak) alkalmazni.
Kik kötelesek ezt a formát betartani?
A házasságkötés imént előadott formájának betartására kötelesek, más szóval érvényes házasságot csupán az illetékes plébános és két tanú közreműködésével köthetnek:
a) a katolikusok, kik egymás közt kötnek házasságot. Katolikusok pedig az egyházjog szempontjából, akik a katolikus Egyházban keresztelkedtek meg, továbbá azok, akik eretnekségből vagy szakadárságból a katolikus Egyházba tértek. Mindezek katolikusszámba veendők még az esetben is, ha utóbb hitehagyókká váltak is;
b) katolikusok, akik akár megkeresztelt, akár meg nem keresztelt nemkatolikussal kötnek házasságot, az esetben is, ha a vegyes vallás, illetőleg valláskülönbség akadálya alól felmentést kaptak. A nemkatolikus forma szerint kötött vegyesházasságok tehát – mint már említettük – 1918. május 19-ike óta érvénytelenek;
c) görög katolikusok, akik római katolikussal lépnek házasságra.
Ellenben nem kötelezi a házasságkötés előírt formája:
a) a görög katolikusokat, akár egymás közt, akár másvallásúval házasodnak. A hazai görögruthén és tiszta görög szertartásnak azonban az új törvénykönyvnek magukat önként alávetették s így ők is a római katolikusokkal egyforma elbírálás alá esnek;
b) a nemkatolikusokat, akik egymás közt lépnek házasságra.
Mikor nem kötelező az előírt forma?
Két esetben mégis kivételt tesz az Egyház és az előírt formára még a katolikusokat sem kötelezi. Ugyanis, amennyiben nagy és nehéz akadály áll útjában annak, hogy a házasulandók az illetékes plébános közreműködésével kössék meg a házasságot, ettől eltekinthetnek s maguk közt két tanú előtt érvényes házasságot köthetnek:
a) halálos veszedelemben bármely ok idézze is azt elő, betegség, fenyegető ellenség, földrengés, árvíz stb.;
b) ha a felek előreláthatólag egy hónapon belül illetékes plébánoshoz nem juthatnak. Missziók területén, háború vagy egyházüldözés esetén minden életveszély nélkül is előállhat az ilyen kényszerhelyzet.
Mind a két esetben a házasulandóknak igyekezniük kell, hogy legalább más katolikus papot hívjanak meg a házasságkötéshez, amennyiben ezt könnyen tehetik, de másvallású pap elé szent hitük elárulása nélkül nem mehetnek.
Ily kivételes körülmények között a házasságkötés akkor is érvényes marad, ha a házasulandók a halálveszély megítélésében jóhiszeműleg tévedtek, vagy ha a hónap leforgása alatt reményen kívül mégis az illetékes plébános, vagy megbízottjához juthattak.