Az új egyházjog 13, szoros értelemben vett bontó akadályt állapít meg. Ha ezek bármelyike még titokban és ismeretlenül is fennforogna, a házassági frigy Isten s a lelkiismeret színe előtt létre sem jött; a házasság érvénytelen.
A felsorolandó akadályok között a kölcsönös megegyezés hiánya, amely minden szerződést s így a házasságot is meghiúsítja, továbbá az előírt forma be nem tartása nem szerepel. Az egyházjog – nagyon helyesen – ezeket nem az akadályok, hanem a szükséges feltételek közé sorozza.
A házassági akadályokat lehető röviden a következőben ismertetjük.
1. Életkor
Az új törvénykönyv a korhatárt, amelyen alul a házasság érvénytelen a férfiakra nézve a betöltött 16-ik, a leányokra nézve a betöltött 14-ik évben állapítja meg. A mi éghajlatunk alatt s a mi viszonyaink között azonban éppen nem volna tanácsos, hogy 16 éves fiú illetőleg 14 éves leány házasságot kössenek. Ámde az Egyház a házassági akadályok felállításánál az egész világra s az egész emberi nemre tekint.
Ez akadály alól az Egyház nem szokott felmentést adni.
A magyar jog szerint fejletlenkorú nem léphet házasságra. A férfi 18, a nő 16 évének betöltésével éri el fejlett korát. Az igazságügyminiszter megokolt esetekben felmentést adhat, ha ti. a szükséges testi s szellemi fejlettség beigazolódik. Ausztriában mindkét nemű egyén 14 éves korában, Németországban a férfi 21, a nő 16 éves korában, Belgiumban. Franciaországban, Olaszországban, Romániában a férfi 18, a nő 15 éves korában, Svájcban, Hollandiában, Oroszországban a férfi 18, a nő 16 éves korában léphetnek az állami törvény szerint házasságra.
2. Képtelenség (impotentia)
Ez az akadály a házasság céljaira szervi okokból teljesen alkalmatlan egyének között áll fenn.
Az előzetes (házasságra lépést megelőző) gyógyíthatatlan, azaz örökös képtelenség a nemi életre akár a férfi, akár a nő részéről, akár ismeri a másik fél, akár nem, akár relatív, akár abszolút, természetjogi s így olyan akadály, amely alól semmiféle hatalom sem adhat felmentést.
A magtalanság (sterilitás) azonban a házasságot sem érvénytelenné, sem tilossá nem teszi.
A magyar jog szerint a képtelenség (nősztehetetlenség) miatt a házasság érvénye megtámadható, de csak egy éven belül, ama naptól számítva, midőn azt a másik fél megismerte. De csakis a tévedésben levő vagy megtévesztett fél támadhatja azt meg. E pontban tehát a világi törvény az egyházjoggal, sőt magával a természettörvénnyel sem mindenben egyező.
3. Házassági kötelék
Az érvényesen megkötött s bevégzett keresztény házasság köteléke, míg csak a halál azt fel nem oldja, minden más házasságot érvénytelenné tesz. Midőn ugyanis az Úr a keresztény házasság egységének s felbonthatatlanságának törvényét meghozta, ezzel egyben a házassági kötelék bontóakadályát jómaga isteni tekintélyével felállította. Felmentést ez akadály alól senki a világon nem adhat. Hasztalan fordulnánk tehát ily ügyben a világi hatósághoz. Éppen oly kevéssé használ oly vallásra térni, amely a házasságot felbontja. Mi más ez, mint a törvényhozó Isten tekintélyének kigúnyolása s bosszuló haragjának egyenes kihívása.
Hogy pedig az érvénytelen házasviszony veszélye kikerülhető legyen, szigorúan tilos addig új házasságra lépni, míg az előzőnek felbomlása (a hitvestárs halála) teljesen és hivatalosan be nem bizonyult. Nem elég bizonyíték tehát a házasfél hosszas távolléte. Sőt egyetlen tanú állítása sem nyújt kellő és elfogadható bizonyosságot a hitvestárs haláláról, kivéve olyankor, midőn a tanú minden gyanún felül áll (pl. a tábori lelkész). A bizonyításhoz tehát legalább két kifogástalan tanúra van szükség. Ezek hiteles vallomása alapja lehet s kell az egyházi hatóságnál a hivatalos holttányilvánítást kieszközölni.
Ha az összes körülményekből igazi erkölcsi bizonyosságot lehet szerezni a házastárs haláláról, az egyházi hatóság kivételes esetekben a kellő tanúk híján is holttá nyilváníthat.
Ha a hitves valamely idegen plébánia területén hunyt el, ettől a plébániahivataltól kell hivatalos halotti bizonyítványt beszerezni. Sőt, ha az illető plébánia messzefekvő egyházmegye területén van, a halotti levelet a szóbanforgó plébánia püspöki hatóságával is láttamoztatni kell. Az Egyháznak ezt a bölcs intézkedését főleg napjainkban kell hangsúlyozni, midőn akárhányszor megesik, hogy az eltűnt, hadifogságba került stb. férjek, akiknek halálhírét költötték, egyszer csak évek múltán váratlanul megjelennek.
Sőt a mai rendkívüli időkben az is megtörténhetik, hogy a hivatalos halotti bizonyítvány is tévedésen alapszik.
Nagyon világos, hogy az ilyen tévedés folytán jóhiszeműleg újra férjhez ment asszony jelentkező egyetlen, igazi férjéhez nyomban visszatérni köteles.
A holttányilvánítási eljárást – már csak a kötelező polgári házasság miatt is – a világi hatóságnál is meg kell indítani, ha a hátramaradt hitves új házasságra kíván lépni. Evégből újabb rendelkezés folytán az illetékes járásbírósághoz kell fordulni.
A magyar jog, valamint minden művelt nemzet törvénykezése a házasság egységének (monogamiának) álláspontján van, s így a házassági köteléket bontó akadálynak ismeri el. Senki sem köthet tehát új házasságot, akinek korábbi házassága meg nem szűnt, vagy érvénytelennek nyilvánítva nincs. Felmentést e pontban az állam sem ad s az új házasság az előbbi megszűnte előtt 3–5 évig terjedő börtönnel büntetendő cselekvény. Sajnos, azonban az állam az aránylag könnyű polgári szétválasztás s új házasság engedélyezése által az isteni joggal szembehelyezkedik s gyakorlatban a többnejűséget, illetőleg többférjűséget engedélyezi s törvényesíti.
4. Valláskülönbség
Ez az akadály a katolikus és nemkeresztény egyének közt áll fenn. Nem azonos tehát a vegyesvallás akadályával, amely a katolikus és nemkatolikus keresztények házasságát tiltja. Az első keresztény századokban a hívek ugyan visszariadtak a pogányokkal kötendő frigytől, sőt egyes részleges zsinatok tiltották is azt, általános törvényt azonban az Egyház ez ügyben nem hozott. A XII-ik századtól kezdve azonban már több kiváló jogtudós bontó akadályt lát a valláskülönbségben, amely felfogás a XIII. században már általánossá válott s átment a köztudatba. Ezt az akadályt tehát voltaképpen a szokásjog létesítette.
Az új egyházjog ezt az akadályt a született másvallású keresztényekre nem terjesztette ki, miért is 1918. május 19-ike óta a született másvallású keresztények s nemkeresztények (pl. zsidók) közötti házasság érvényes.
Akkor sem áll fenn a valláskülönbség bontó akadálya, ha katolikus oly egyénnel lép házasságra, akinek keresztsége kétséges. Ugyanezért pl. a katolikus és unitárius egyén között csupán a vegyesvallás tiltó akadálya forog fenn. Az unitáriusok keresztségének érvényében ugyanis – minthogy tagadják a Szentháromságot – méltán lehet kételkedni.
Ez akadály alól – főleg túlnyomóan keresztényektől lakott vidékeken – az Egyház csak ritkán s nehezen ad felmentést. A biztosítékoknak – természetesen – ilyenkor is meg kell lenniük.
A magyar jog ezt az akadályt nem ismeri. Miért is főképp Budapesten a keresztények s zsidók közötti házasságok száma egyre szaporodik. 1893–1923 között a magyar fővárosban 10.730 keresztény-zsidó házasságot kötöttek. 1914-ben pl. 949 esetben kötött keresztény egyén zsidóval házasságot és pedig 80 esetben egyezménnyel a keresztény vallás javára, 10 esetben a katolikus vallás javára.
5. Egyházirend
A magasabb egyházi rendek (alszerpapság, szerpapság, áldozópapság, püspökség) már ősrégi időktől fogva tiltó akadályt alkottak a katolikus Egyházban. Később az 1123-ban tartott első lateráni s 1139-ben tartott második lateráni zsinat a magasabb egyházi rendet bontó akadálynak nyilvánította.
Ez akadály bővebb megokolását „Az egyházi-rend” című könyvecskénkben bőven megadtuk. (Lásd 42. lap.)
Az egyházirend ugyan nem bontja fel a felszentelés előtt megkötött házasságot, de az Egyház római szertartású papoknak házas embereket csak akkor szentel fel, ha azok feleségük beleegyezésével a házaséletről lemondanak. A görög szertartású papok azonban a felszenteltetésük előtt kötött házaséletben továbbra is megmaradhatnak.
Az egyházirend akadálya alól az Egyház ugyan adhat felmentést, de ezt a hatalmát főleg áldozópapokkal szemben gyakorolni nem szokta.
A magyar jog szerint tilos ugyan a magasabbrendűeknek egyházi hatóságuk engedélye nélkül házasságot kötni, de ha az Egyházból kilépnék, szóval aposztatálnak, az akadály az állam előtt megszűnik.
6. Az ünnepélyes fogadalom
A szerzetesrendekben letett ünnepélyes tisztasági fogadalom (a Jézustársaságban az egyszerű fogadalom is) bontó akadály. E fogadalom alól az Egyház régebben úgyszólván sohasem adott felmentést, újabban azonban – a viszonyok változtával – fontos okból és bizonyos feltételek mellett megadja.
A magyar jog ezt az akadályt egészen úgy bírálja el, mint a magasabb egyházi rendet.
7. Nőrablás
A gyengébb női nem szabadságának védelmére állította fel Egyházunk a nőrablás bontó akadályát.
A férfi ugyanis, aki házasságkötés céljából nőt rabol, nem léphet ezzel érvényes házasságra addig, amíg csak az elrablott nő szabadságát vissza nem nyeri s így a teljes szabad házassági beleegyezést meg nem adhatja.
A magyar jog a nőrablást mint önálló házassági akadályt, nem fogadja el. Az ily körülmények között létesült házasság azonban kényszer okából megtámadható. A polgári tisztviselő pedig oly házasságkötésnél nem működhetik közre, ahol szabad beleegyezést kizáró kényszerről tudomása van.
8. Bűntény
Az Egyház ezzel az akadállyal a házasság épségét, szentségét akarja védelmébe venni, nemkülönben a házastársak életét fenyegető fékvesztett szenvedélyeknek akar gátat emelni. Háromféle faja van ennek az akadálynak:
a) A hitvesgyilkosság, amelyre a hitvesek egyike bűntársával szövetkezett olyképpen, hogy a valójában bekövetkezett erőszakos halál mindkettőjük közös művének mondható. Mit sem változtat a dolgon, ha a közreműködés tettel, rábeszéléssel avagy hathatós tanáccsal történt. Ha csak egyik is a bűntársak közül házasságkötés céljából vett részt a gonosztettben, közöttük érvényes házasság nem létesülhet. A bűntény e fajánál nem lényeges, hogy házasságtörés is fennforog-e avagy sem.
b) Ugyancsak a bűntény bontó akadálya támad, ha az előzőleg elkövetett házasságtörést a megcsalt hitves meggyilkolása követi. A bűntény e fajánál viszont nem lényeges, hogy a bűntársak magában a gyilkosságban is egyetértsenek. Elég, ha azt az egyik – akár a másik tudtán kívül is – házasságkötési célzattal végrehajtja.
c) A bűntény akadályának leggyakoribb faja, formája a házasságtörés, amely házassági ígérettel vagy házasságkötési kísérlettel kapcsolatos. Ily kísérlet, vagy jobban mondva vétkes merénylet az, ha valaki hitvestársa életében világi hatóság vagy nem katolikus lelkész elé járul házasságkötési szándékból, vagy pedig ily külső formaság nélkül bűntársával egyszerűen házaséletet kezd.
Ennek az akadálynak kelléke, hogy a házassági ígéret minden feltétel nélküli, komoly és kölcsönös legyen és hogy mind a házasságtörés, mind a házassági ígéret (kísérlet) egy és ugyanazon házasság tartama alatt történjék s így e kettős igazságtalanságot egy s ugyanaz a hitvestárs szenvedje.
Nem változtat a dolgon, hogy a házassági ígéret (kísérlet) a házasságtörést megelőzi, avagy követi. Ha azonban a házassági ígéretet a fél még a házasságtörés előtt visszavonná, az akadály nem áll be.
A bűnténynek ez a faja igen sok házasságot tesz érvénytelenné. A hívek ugyanis ezt az akadályt alig ismerik. És éppen azért, midőn a törvényes férj vagy feleség halála után most már a katolikus Egyház színe előtt akarnak bűntársukkal – akivel eddig talán csak polgárilag vagy protestáns lelkész előtt egybekelve éltek – megesküdni, elmulasztják a bűntény bontó akadálya alól felmentést kérni. Ily esetben legalább utólag kell – s pedig lehető mihamarabb – ügyüket rendbehozni. Hogy miképp tehetik ezt, alább tárgyalni fogjuk.
Jóllehet a bűntény csupán egyházjogi akadály, de az első faja alól sohasem szokott a Szentszék felmentést adni. A második faja alól csak nagyritkán. A harmadik faja alól azonban aránylag könnyű a felmentést megnyerni.
A magyar jog szerint a) nem köthetnek egymással házasságot azok, akik közül egyik a másikkal egyetértve a saját házastársának vagy a másik házastársának élete ellen tör. Ez alól nincs felmentés.
b) Tilos a házasságkötés azok között, akiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt az egymással való házasságkötéstől eltiltott.
c) Tilos végül a házasságkötés az egyik házastársnak azzal, aki a másik házastárson elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés vagy ezeknek kísérlete miatt mint tettes vagy részes elítéltetett, akkor is, ha az ítélet még nem jogerős.
Ha az egyik házastárs a gyilkos, akkor nincs akadály, valamint akkor sem, ha a dolog titokban marad, vagy ha a bírói ítélet felmentő.
Az utóbbi – b) és c) – esetekben a király az igazságügyminiszter előterjesztésére felmentést adhat.
9. Vérrokonság
Ezzel az akadállyal a közeli vérrokonok összeházasodását törekszik az Egyház meghiúsítani. Fontos és bölcs okai vannak erre. Részint az emberi nem testvériségét nagyon előmozdítja, ha minél több s távoli család jön egymással rokoni kapcsolatba, részint egyéb, az emberi természetben rejlő okok javalják a vérrokonság akadályának felállítását. Ugyanis az ősi kipróbált tapasztalás bizonyítja, hogy a közeli rokonok összeházasodásának igen gyakran gyászos, végzetes következményei vannak. Ilyenek a korai halál, erkölcsi és testi elkorcsosodás és a nemzedék elmaradása. A régi német közmondás ezt így foglalja össze: „Früh sterben, Verderben, kene Erben”.
Sok fejedelmi család is megadta annak az árát, hogy halalmi érdekből túlnyomóan a családból házasodott. Testi, szellemi, erkölcsi hanyatlás lett a gyümölcse. Hogy a közelebbi múltból példát ne említsünk, ott az egyiptomi Ptolomaeus-dinasztia, amelynek családfája teljesen ismeretes. Csupa közeli rokon. A tagok feltűnően szépek voltak, de egyben feltűnő sok a korcs is közöttük.
Már 1875-ben Webrots dr. statisztikailag is kimutatta, hogy a megőrülés igen sok esetben a vérrokonok közti házasságból származik. Angolországban és Walesben 8170 ily házasságból 4308 ivadék, Skótországban 1197 ily házasságból 474 ivadék lett elmebeteg. Hasonlót tapasztaltak Franciaországban, Németországban s Belgiumban. Blondin dr. 1862-ben a francia akadémiának emlékiratot nyújtott be, amelyben kimutatja, hogy a siketnémaság többnyire a vérrokonok közti házasság eredménye. Lyonban a siketnémák 20%-a, Párizsban 28%-a, Bordeaux-ban 30%-a közeli rokoni házasságból szülelett. Berlinben 10 ezer katolikusra 3, 10 ezer protestánsra 6, 10 ezer zsidóra – akik közt az ily házasság a leggyakoribb – 27 siketnéma esik. Hasonló eredményekre jutottak Darwin, Kolb, Mayer Károly, Mitchel dr. kutatásai, megfigyelései is. (Magyar Állam 1882., 60. sz.)
Vérrokonoknak azokat nevezzük, akik egy s ugyanazon törzsapától-anyától erednek.
A vérrokonságnak két ágát különböztetjük meg, ti. az egyenes- és oldalágat. Egyenes ágon vérrokonok azok, akiknek egyike a másiktól származik, pl. apa, gyermekei, unokái, dédunokái stb. Oldalági vérrokonoknak pedig azokat hívjuk, akiknek egyike a másiktól ugyan nem származik, azonban mindnyája egy és ugyanazon törzsből ered. Pl. testvérek, unokatestvérek stb. Az oldalági vérrokonok a közös törzstől vagy egyenlő, vagy különböző távolságban lehetnek. Így két testvér az apától egyenlő távolságban van, ámde egyik testvér és a másik testvérnek fia, unokája, dédunokája a közös törzstől különböző távolságban vannak. A rokoni távolság mértékét foknak nevezzük. Így az apa s leánya elsőfokú vérrokonok egyenes ágon; az öregapa s unokája másodfokú vérrokonok egyénes ágon. Éppen így számítjuk a fokokat az oldalágon is. Az édestestvérek elsőfokú vérrokonok oldalágon; ezek gyermekei (első unokatestvérek) másodfokú vérrokonok oldalágon s így tovább.
Az egyeneságú vérrokonság, legyen az törvényes vagy törvénytelen, minden fokban a természettörvényben gyökerező bontó akadály. Pl. az apa leányával vagy unokájával soha semmi körülmények között sem léphet érvényes házasságra. Itt szó sem lehet tehát felmentésről.
Az oldalágú vérrokonság akadályát az Egyház eleinte egészen a hetedik fokig terjesztette ki. Mivel azonban ily távoli rokonság megállapítása nehézségekkel járt, III. Ince és IV. lateráni zsinaton (1215) az oldalágú vérrokonság akadályát a negyedik fokra szállította le. A dél-amerikai indusoknál és négereknél már III. Pál pápa óta csak a második fokig terjedt az akadály. Végre az új törvénykönyv a harmadik fokra szorította az oldalágú rokonságot.
Ha tehát csak az egyik házasulandó is negyedik nemzedéke a közös törzsnek, a vérrokonsági bontó akadály nem forog fenn. A vérrokonság akadálya sokszorozódhatik is aszerint, amint két egyén leszármazása több közös törzsben is találkozik.
Az ágasbogas családfákon eligazodni s így a vérrokonság bontó akadályát felfedezni némelykor nem is oly könnyű feladat. Legcélszerűbb eljárás evégből, ha a jegyesek nevét egy papírlapra írjuk. Neveik fölé a szülők, ezek fölé a nagyszülők nevét jegyezzük és így tovább. Ha közös törzsre három nemzedéken át nem akadunk, bontó akadálytól ebből a szempontból nem kell tartanunk.
Ha a vérrokonság fennforgásáról csak komoly gyanúnk is van, azt a plébániahivatalban azonnal jelentsük be.
Az oldalágú elsőfokú vérrokonság (testvérek) a természet törvényében gyökerező s éppen azért felmenthetetlen bontó akadály. A többi fokú vérrokonság akadálya alól azonban megfelelő okból a felmentés elnyerhető.
A magyar jog szerint nem köthetnek egymással házasságot: a) a vérrokonok egyenes ágon; b) a testvérek; c) a testvér testvérének vérszerinti leszármazójával. Ez utóbbi alól a király felmenthet. d) Tilos a házasságkötés az unokatestvérek között. Ez alól az igazságügyminiszter adhat felmentést.
10. Sógorság
Sógorsági viszony támad minden érvényesen megkötött házasságból a férj s feleségének vérrokonai között és viszont a feleség és férjének vérrokonai között. És pedig amily fokú vérrokona valaki a férjnek, éppen olyfokú sógorságban van a feleséggel és viszont. Így pl. a férj szülői vagy más házasságból eredő gyermekei a feleségének elsőfokú egyeneságú sógorai, illetőleg sógornői; a feleségnek nővére vagy unokanővére első-, illetőleg másodfokú oldalágú sógorságban vannak a férjével.
Ámde a férj vérrokonai semmiféle egyházjogi sógorságban sincsenek a feleség vérrokonaival, annál kevésbé „szül a sógorság sógorságot”. Éppen azért semmi akadálya sincs annak, hogy özvegy apa és fia, avagy két testvér ugyanabból a családból házasodjanak.
A régi jog szerint a sógorság a befejezett nemi összeköttetésből eredt, miért – amint ez törvényes vagy törvénytelen volt – törvényes, illetőleg törvénytelen sógorságot különböztettek meg. Az akadály pedig hetedfokig terjedt. Ezt a IV. lateráni zsinat a negyedik fokra, a trienti zsinat pedig a törvénytelen sógorságot mint akadályt a második fokra szállította le.
Az új jog, eltekintve a törvényes, illetőleg törvénytelen nemi viszonytól, a sógorságot egyszerűen az érvényesen megkötött házasságból származtatja. Éppen azért törvénytelen sógorságot többé már nem ismer s törölte azt az akadályok sorából.
A sógorság is lehet többszörös: a) ha többszörös a vérrokonság, amelyből ered; b) ha többszörösen egymásután hitvestársa vérrokonságából házasodik az özvegyen maradt házastárs.
Az egyeneságú sógorság minden fokon bontó akadály. Az első fok alól alig ad az Egyház felmentést.
Az oldalágú sógorság pedig az új törvény szerint a második fokig bezárólag alkot bontó akadályt. Ez akadály alól megfelelő okból felmentés kapható.
A magyar jog szerint az egyeneságú sógorság szintén bontó akadály, amely elől felmentésnek nincs helye. Az oldalágú sógorságot azonban a magyar jog nem ismeri el, mint házassági akadályt.
11. Köztisztesség
Ez az akadály a sógorságnak mintegy utánzata, rokona. Köztisztesség akadálya származik a) a nem érvényes házasságból, akár befejezett az, akár nem; b) közismert ágyasságból: a férfi s a nőnek vérrokonai között; viszont a nő s a férfinak vérrokonai között. Ez az akadály csakis az egyeneságú vérrokonokra terjed ki az első s második fokon bezárólag.
A férfi tehát, aki valamely nővel akár jóhiszeműleg is érvénytelen házasságban avagy ágyasságban élt, nem veheti nőül ugyanennek az asszonynak anyját, leányát, unokáját s viszont.
Az első fok alól az Egyház nem szokott felmentést adni.
A magyar jog szerint ez az akadály nem létezik, illetőleg a sógorság körébe tartozik, ti. amennyiben az érvénytelen házasságból ered.
12. Lelki rokonság
A lelki rokonság akadálya, amely hajdanában sokkal tágabb kiterjedésű volt, az új egyházjog szerint csupán a megkeresztelt egyén s keresztelője, továbbá a megkeresztelt egyén és keresztszülője között áll fenn.
Mint tisztán egyházjogi akadály alól az Egyház adhat felmentést.
A magyar jog ezt az akadályt nem ismeri.
13. Polgári rokonság
A polgári rokonság akadálya, amely a törvényes örökbefogadásból ered, csak azokban az országokban oly fokban áll fenn, ahol s amily fokban azt az illető állami törvények, mint bontó akadályt felállítják.
Így pl. bontó akadály az említett okból a régi Horvátország és Szlavónia területén, továbbá Olasz-, Spanyol- és Lengyelországban stb.
A magyar jog szerint – amit az egyházjog is követ – a polgári rokonság csupán tiltó akadály.
