Abból, hogy a házasság az Újszövetségnek egyik, Krisztus rendelt szentsége, szükségképpen következik, hogy ezt a szentséget is, mint a többi hatot, az Üdvözítő Egyházának kezére bízta. Az Egyháznak adta meg a kizárólagos jogot, hogy a házassági ügyeket teljes hatalommal intézze. Azért tehát saját jogával él az Egyház és nem az állam megbízásából cselekszik, midőn:
1. előírja a módot s feltételeket, amelyek szükségesek, hogy keresztény ember érvényes házasságot kössön:
2. akadályokat állít, amelyek ha fennforognak, a házasságot egyszerűen semmissé, érvénytelenné teszik (bontó akadályok);
3. akadályokat rendel, amelyek a házasságot ugyan nem érvénytelenítik, de tilossá teszik (tiltó akadályok);
4. bíráskodik a házassági ügyekben: eldönti vajon valamely házasság érvényes-e vagy sem; érvénytelenség esetén a feleket elválasztja, s új házasságra szabadítja;
5. megengedi, hogy a házasfelek fontos okokból rövidebb vagy hosszabb ideig különváltan éljenek (ágytól s asztaltól elválasztja őket);
6. határoz a gyermekek törvényessége ügyében.
Mit tehet az állam?
Mindazonáltal nem tagadjuk az államnak azt a jogát, hogy a házasságnak világi vonatkozású ügyeit intézze. Rendelkezhetik az ún. vegyes ügyekben, aminők a hozomány, vagyon, a gyermekek polgárjogi védelme stb. De mindenesetre túllépi hatáskörét, ha az Egyházat a saját jogkörében akadályozza, házassági ügyekben bíráskodik, azokat érvényteleníti, bontóakadályokat állít, új házasságra jogosít stb. s kényszeríti a híveket az előző polgári házasságra. (Lásd alább ,,A polgári válás”, illetőleg ,.A polgári házasság”.)
Mit tehet az állam a nemkeresztény házasságokra nézve?
Érdekes s elég gyakorlati a kérdés, vajon az állam a nemkeresztények (zsidók, pogányok) házassági ügyeit a saját ítélőszéke elé vonhatja-e, állíthat-e velük szemben bontó akadályokat? stb.
Perrone, Feije, Pesch több másokkal tagadó választ adnak, Sanchez, Schmalzgruber, Palmieri, Billot igennel felelnek s őket követi napjainkban a hittudósok legnagyobb része. És bizonyára ezeknek van igazuk. Mert bár kétségtelen, hogy a házassági ügyek természetüknél fogva vallási hatósághoz tartoznak, ámde ily törvényes hatóságuk a nemkeresztényeknek nincsen, az Egyház joghatósága alá pedig nem tartoznak. A nemkeresztények feletti vallási joghatóság tehát a világi hatóságra háramlik át.