Az érvényesen felvett szentségi házasságnak megvannak a maga nagyszerű, felette értékes hatásai.
1. Amennyiben a házasságkötés a lélekben megszentelő malasztot talál, gyarapítja ezt. Sőt valószínű, hogy a házasság is, mint a többi élők szentsége, a nélkülözött megszentelő kegyelmet vissza is adja, ha a jegyesek jóhiszeműleg s bűnbánattal veszik azt fel.
2. A sajátos szentségi segítő kegyelmek pedig, amelyeket a méltó módon, a megszentelő malaszt állapotában fogadott házasság kieszközöl, a következők:
a) megnemesíti és természetfelettivé változtatja a természetes hitvesi szerelmet s mintegy felkeni, felavatja a hitveseket arra, hogy egymásra nézve a megszentelődés eszközei legyenek, „mert ahol ketten … összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 19,20), mondja az Úr;
b) erőt ad a házasoknak a hitvesi hűség s szeplőtelen tisztaság megóvására, kellő mederbe terelve az érzékiséget:
c) segítséget nyújt a gyermekek bölcs és istenes felnevelésére, boldogítására.
Ezek a hatások a megszentelő kegyelemmel együtt megtéréskor fel is éledhetnek, ha a jegyesek a házasságkötéskor halálos bűn állapotában lévén, a szentség gyümölcseiben nem részesülhettek.
Ezenkívül minden, még a halálos bűn állapotában kötött házasság is:
3. létesíti a házassági köteléket, amely miután a házassági jog gyakorlata által teljes befejezésre jutott, felbonthatatlan s csupán a házastárs halálával szűnik meg. Miért is a hitves életében újabb házasság érvényesen nem köthető;
4. megadja a hitvesi jogot a házastárs testére, illetőleg feltámasztja a másik félben az erre vonatkozó kötelezettséget.