a) „Imádkozzatok rágalmazóitokért; és aki egyik orcádat megüti, fordítsd neki a másikat is… Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemeltek? hisz a bűnösök is szeretik azokat, kik őket kedvelik” (Luk. 6,28). A fizikai világban vannak érőforrások; a morálisban is legyenek; ilyen az akarat, mely a jót, a helyeset, a nemeset akarja, mely célba tör, rendet és egyensúlyt teremt, akadályokat legyőz, ellentéteket elsimít, szóval jó erő-, fény- és hőforrás, gyógyforrás; tekintete, arckifejezése, kézszorítása is jót tesz. Ezt a teremtő, eligazító, rendet s egyensúlyt alkotó erőt hozzátok magatokkal; induljatok ki magatokból a jónak gyakorlatára; szeressetek, emeljetek, melegítsetek. Ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, nem vagytok erkölcsiek, hanem az akció s reakció törvénye alatt álltok; azt a bűnösök is, ezek a nem szellemi emberek is teszik, ti szeressetek ott, hol titeket nem szeretnek; akkor lesztek napok, gyógyforrások, gyógynövények; akkor adtok valamit magatokból. Ime, mily érvényesülés ez: adj, tégy valamit, ami nemcsak reakció és mechanika.
b) „És ha azokkal tesztek jót, kik veletek jót cselekszenek, minő hálát érdemeltek?” Akkor ti csak anyag, súly, mennyiség vagytok; csak a passzió törvénye alatt álltok; a 2 x 2= 4 képlete vagytok; lélek nincs bennetek. Tehát necsak reagálni, hanem léleknek, vagyis kiinduló akciónak lenni. Jót tenni azokkal, kik ellenszenvesek, azért, hogy emeljük őket; utánuk járni, megnyerni őket. – Akarok másoknak ma hasznára lenni, és pedig szívből; akarok nekik valami szolgálatot tenni, s ebben kedvemet lelem.
c) „Ne ítéljetek s nem fogtok ítéltetni; ne kárhoztassatok s nem fogtok kárhoztattatni; bocsássatok meg s megbocsáttatik nektek.” Mindezt az embernek, mint pozitív lelki erőnek s alkotó jóakaratnak szempontjából! Ez nem a mafla együgyűségnek ajánlása, mely mindenre ament mond, hanem további jellemzése az intézkedő lelki erőnek. Látom mások hibáit, de nem ütöm őket agyon; ügyetlenségük, sértéseik ne legyenek csomó a lelkemben, melyektől görcsös, gödrös lesz a belső világom. Nem, én pozitív villamossággal vagyok telítve s fölülemelkedem, s tudom az embert elviselni s előre vinni a jóban. Különben magam adnám meg az árát kelletlen, pesszimista, tehát szenvedő lelkületemnek. Szabadságot adj, Uram, a belső torzalakulásokkal szemben.
d) „Adjatok s adatik nektek, jó és tömött, megrázott és kifolyó mértéket öntenek a ti öletekbe.” Akiben a lélek aktív s kezdeményező, akiben pozitív kihatásokra van nevelve, aki a világban nemcsak szenvedni, nyögni, panaszkodni, sérülni akar, hanem napsugár akar lenni és hegyi patak és harmatos rét akar lenni s útszéli gyógyfű, annak adatik jó és tömött és kifolyó mértéke az életnek, bensőségnek, tartalmasságnak, vigasznak, örömnek. Próbáld meg; de légy lélek s ne vajcsomó.