A házasság kiszolgáltatója
Abból, amit a házasság igazi természetéről elmondottunk, következtetést vonhatunk elsősorban e szentség kiszolgáltatójára.
Minthogy a házasság valóságos szerződés, annak létesítői s így kiszolgáltatói maguk a szerződő felek, vagyis a házasulandók. Voltaképpen egyik a másiknak szolgáltatja ki a szentséget. Ez a tétel, amely a hit- s egyház-jogtudósok között mindig általánosabb volt, főleg IX. Pius és XIII. Leó idézett nyilatkozatai után keresztény igazságnak mondható. Magának az Egyháznak gyakorlata is világosan bizonyítja ezt. Hiszen hosszú időkön át az Egyház az ún. klandesztin vagyis nempap előtt kötött házasságokat érvényeseknek ismerte el, sőt, mint alább látni fogjuk, ma is lehet bizonyos körülmények között pap nélkül érvényes házasságot kötni. Hajdanában a második s további házasságokat, amelyekkel Egyházunk sohasem rokonszenvezett, nem is volt szabad megáldani, jóllehet azok érvényében s megengedett voltában senki sem kételkedett. Hasonlóképpen, ha az Egyház valamely titkos akadályt, amely a házasságot érvényteleníti, utólag elmozdít, a felek kötelesek ugyan házassági beleegyezésüket megújítani s így a házasságot titkon megkötni, de a pap elé járulni nem tartoznak.
Végül Egyházunk a protestánsoknak egymás közötti s a nemkeresztényekkel kötött házasságát érvényesnek ismeri el, jóllehet ott semmiféle igazi pap közre nem működik.
De azért az oly házasságok kötésénél, ahol legalább is az egyik fél katolikus, az illetékes katolikus papnak, mint tanúnak közbenjötte lényeges kellék, oly annyira, hogy nélküle rendes körülmények között érvényes házasság nem köthető. Ugyanis minden hatalom a saját hatáskörébe tartozó szerződések érvényét bizonyos feltételektől teheti függővé. Így pl. a kiskorúak szerződései, végrendeletek stb. bizonyos formaságok be nem tartása esetén az állam előtt semmisek. Az Egyház nagybölcsen a házasságnak, mint a saját hatáskörébe eső szerződésnek érvényét az illetékes lelkész s még két más egyén tanúskodásától tette függővé.
A keresztény házasoknak tehát az esküvőkor már csak azért is a kegyelem állapotában kell lenniük, nehogy a szentséget méltatlanul szolgáltatva ki, szentségtörés bűnébe essenek.
A házasság anyaga és alakja
Ha a házasság valóságos szerződés, ám akkor mint szentségnek is a meghatározandó s meghatározó elemét – az egyházi nyelven –, anyagát s alakját a szerződés lebonyolításában kell keresnünk.
Minden szerződésben van valami tárgy (dolog vagy jog), amelyről az egyik fél lemondani kész, amelyet felajánl, a másik fél pedig azt elfogadja. Az elfogadás által válik az ügy befejezetté, a szerződés megkötötte. A dolog, a jog felajánlása mondhatnók a szerződés anyaga, az elfogadás pedig az alakja. Alkalmazzuk most már ezt a házasságra.
A házasságban a dolog, a jog, a házasulandók teste s egész személye, amelyet egymásnak a házasság szent céljaira felajánlanak. Ez a megajánlás mindkét részről a szentség anyaga; a kölcsönős elfogadás pedig a szentség alakja. Ez a megajánlás illetőleg elfogadás szavakkal, avagy ezeket helyettesítő kifejező cselekedetekkel, pl. kézfogással történhetik.
Így tanít már Aquinói Szent Tamás is: „A házasság szentségének alakját – úgymond – ama szavak alkotják, amelyek által a felek a házassági beleegyezést kifejezik, nem pedig a papi áldás, ami csak valami szentelményféle”.