„Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkívánván, már paráználkodott vele szívében” (Máté 5,28).
a) Jézus akart isteni embert nevelni s felsőbb szépségbe öltöztetni. S valamint a művészet formával töri meg a formátlanságot s szépséggel győzi le az anyagot: úgy kellett az Úr Jézusnak erkölccsel megtörnie az ösztönös embert, s elsősorban is a nemi viszonyba szentséget, ihletet, szépséget s erőt teremtenie, hogy előálljon a „tertium genus”, az isteni ember. Megteremti ezt azáltal, hogy ragyogó tiszta, egészséges atmoszférát biztosít neki. Ezt a léleknek az igazság, az eszményiség, az akaraterő s a harci kedv nyujtja. Kell, hogy gondolataink ne legyenek sötét, tehetetlen, vagy vad, merev gondolatok; kell, hogy érzésünk ne legyen beteges, lemondó, hisztérikus. A nemi élet tekintetében a modern kor fiai s leányai egészségtelen atmoszférában nőnek föl, mely telítve van miazmával s gyöngítő ingerekkel. Fölfogásuk terhelt, egyoldalúan túlzott nemiségnek betegei. Azzal álmodnak, művészetük bolondja e problémának; életük egyre jobban hasonlít ahhoz az alsóbbrendű állatvilághoz, melynek főfunkciója a megtermékenyülés. Ez az egyoldalúság helytelen, beteges irányba szorítja az érzést s a kedélyvilágot, egyre jobban arrafelé, melyet az apostol jellemez: „in ignominiam… in reprobum sensum… stulti facti sunt… digni morte”, dekadens, perverz népség. Ezzel szemben a tiszta, erkölcsös ember gondolatai a józan ész s a hit fényével vannak átjárva; a nőben embertársat lát s a nemi viszonytól csak annyi boldogságot vár, amennyit az erény révén nyerhet. Nem mámoros, nem neuraszténikus, s a szerelem virágait nem szaggatja, hanem Isten akarata szerint gondozza s élvezi! Ó ti, kik az emberiséget szeretitek, ti édes utopisták, kik napsugárt, erdei levegőt, kék eget követeltek a nagyvárosok népének, követeljetek elsősorban napsugárt s üde leheletet lelkük számára, hogy el ne fonnyadjanak az erkölcstelenség egészségtelen atmoszférájában! Ó Ruskin, ki arra biztatod az embereket, hogy házaik ne lebújok legyenek, tanítsd meg őket arra, hogy szívük-lelkük ne legyen undok gondolatok s rothasztó érzések s vágyak lebúja. Ó Kunovszky, te, ki az életet művészettel akarod megreformálni, térítsd észre az embereket, hogy belső életükbe is, érzéseikbe s gondolataikba is vigyék bele az erény formáját, léptessék föl e csúnya kháoszban a fegyelem s az önmegtagadás hatalmát; akkor megértik majd jobban az Úr Jézust is, kinek első követelménye a tiszta szív, a tiszta lelki világ, mely informálja az egész embert s annak egész életét. Uram, tiszta szívet teremts belém; tiszta, nemes gondolatokat, erőteljes érzést adj lelkemnek, hogy el ne hervadjon lelkem. Küzdeni fogok minden erőmből a tisztátalan gondolatok s vágyak ellen.
b) Erőteljes, virágzó, tavaszias életerőt ad belénk. Ha a szépség s az erény helyébe állati ösztön lép, meglazul minden kötelék s megrothad a nép életerejének gyökere. A tisztátlanság tűz, mely az életet virágában emészti el; nemcsak a velőt, hanem azzal együtt az életkedvet, az energiát, a teremtő géniuszt. Sehol sem tapasztalni ezt úgy, mint az önfertőzésben; az önfertőzés tényleg fertőbe csapolja le az életerőket, s az ilyen nemzedék igazolja Bouffon orvos szavait, hogy az emberiség nagy része az oktalan s elsősorban a tisztátalan élet révén nem hal meg, hanem megöli, meggyilkolja magát. Az erejében megszentségtelenített s életet adó hivatásában megbecstelenített természet azután maga föltámad ellenünk, s a bujakórban nem az élet, hanem a senyvedés s a halál forrásává válik. Az erőteljes természet, mely az erény határai s korlátai közt él, életet nemz, a megbecstelenített természet pedig nyomort terjeszt életképtelen gyermekeiben. A tisztátlanság a népek életének forrását mérgezi; a bordélyházak kapujánál is az ördög s a halál ül. Orvosok, kik tiszta vért, friss lelket, üde életkedvet akartok biztosítani az emberiségnek, nézzétek az élvezetvágy hekatombáit; mélyedjetek bele górcsöveitekkel a bujakór penészflórájába; elemezzétek ezt a vért, mely elgyöngült, megbecstelenített életerőt hagyományoz át a házasságokban! Küzdjetek bacillusok s prostitució ellen, de tartsátok szem előtt, hogy az emberi élet lelke s ereje az erkölcs, s erkölcsi erők nélkül, önmegtagadás, bánat, fegyelem, ima nélkül összes tudománytokkal részeg embert támogattok, ki egyre roskad, egyre csuklik térdeiben; nem ember az, hanem zsák; azt haladni, küzdeni, hódítani meg nem tanítjátok; aludja ki mámorát, s akarjon s küzdjön s áldozzon, akkor boldogul. Járuljon Jézushoz, az ő szíve élet, erő s lángoló szeretet. Éget, hogy gyujtson. Keresztje az élet jele; feszítsük rá a bennünk lakozó halált, a bűnt, a szenvedély pusztító, öldöklő kínját, s élni fogunk. Egyesüljünk vele az Oltáriszentségben; e szent symposion az ő isteni lelkének tiszta, ragyogó, életerős, virágzó gondolat- s értelmi világát közli velünk; attól pusztul a halál s föléled az élet.