A halfogás

a) „Eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. Felelvén Simon, mondá neki: Mester, egész éjtszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igéidre megeresztem a hálót” (Luk. 5,4). Ha valahol, hát a lelkek körül igaz, hogy sokat fáradozván, keveset fogunk; óriási munkának kevés a látszatja. Saját lelkünk körül is ugyanezt tapasztaljuk. Nem szabad csüggednem; „nagy kötelesség s mély vonzalom kísér végig életemen”; Isten adta mindkettőt. Az eredménytelenség nagy kisértés ugyan, de e kettővel legyőzöm. A buzgóság meg-megújuló intelmére én is azt felelem: „a te igédre megeresztem a hálót”, meg, ahol s amikor s ahányszor akarod. Tudom azt is, hogy sok fáradalomnak csak évek mulva van sikere. Jézus s apostolai keveset láttak fáradozásuk eredményeiből, de tudták, hogy lesz a munkának gyümölcse. Istenért s Istennel dolgozva én is tudom ezt; tehát előre! Kitűnő lelkület, ha a sikertelenség nem bénít, mert a „mély vonzalom” Isten felé kísér.

b) „És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk.” Jézus akarta így jutalmazni s biztatni híveit. Engedelmességüknek érdemét azonban ez a siker nem érintette. Lehetett volna, hogy Jézus szavára kivetve a hálót sem fognak semmit; Péter akkor nem buzdul, nem lelkesül föl, de erénye kifogástalan. Igy azonban Jézus segített, s Péter közvetlenül, mély meggyőződéssel tapasztalta Jézus segítségét. Isten keze nyúlt bele életébe, s e benyomástól megrendülve kiáltja: „Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Ah, oly közel jársz hozzám, benyúlsz lelkembe, segítsz, biztatsz… szeretsz s segítesz, ugyanakkor érdemtelenségem öntudatára ébresztesz. Nem vagyok méltó kezedre, segítségedre, hűséges szeretetedre. Isten jár közel hozzám, mily hatalmas indító-ok ez minden jóra.

c) „És mondá Jézus Péternek: Ne félj, mostantól már embereket fogsz.” Jézus érezteti velünk szeretetének hatalmát s irgalmát, s aki ezt egyszer átélte, az követője, tanítványa s apostola lesz. Jézus vonz… ez az ő hatalma! Keresztelő János azzal biztatott: tartsatok penitenciát, mert közelget Isten ítélete; Jézus pedig azzal vonzott, hogy elközelgett a mennyek országa; s Szent János az egész evangéliumot így foglalja össze: szeressük az Urat, mert ő előbb szeretett minket! Apostola csak az lehet Krisztusnak, aki fölértette s viszonozza szeretetét!