„Jézus a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy hideglelésben vala, és könyörgének neki érette” (Luk. 4,38).
a) A léleknek is vannak lázai, sőt a tisztulási folyamat is láz, mely nem esik meg fájdalom nélkül. Lesznek kínjaink, melyek tűzként égetnek, s hevükben bűnös hajlamaink s kívánságaink Istennek tetsző energiákká változnak el. – A nyugtalan, kapkodó lélek is lázas. Az idegesen érdeklődő, ambiciós lélek is az; a lágy, impressziós, érzelmes, szerelmes lélek szintén. – A nevelés és tisztulás ilyenekre mindig fölszabadítólag s ne elkeserítőleg hasson, úgy, hogy kedvük s erélyük is legyen a szív darázsfészkébe belenyúlni. Greife nicht ins Wespennest, doch greifst du zu, so greife fest. Nekünk bele kell nyúlnunk; tegyük meg vaskézzel.
b) Jézus odalép a beteg ágyához; megfogja kezét; erejével befolyásolja. Biztos, nyugodt tekintete a beteg lelkébe mélyed, megnyugtatja, vonzza. Fölséges, szép lelke rányit a bűnös, lázas, beteg szívek legnagyobb szükségletére, a legkevésbbé kielégített igényére: a szép, erős, örvendező élet vágyára. Úgy-e ez kell a lázas lelkeknek? S az orvos mondja: mit kapkodsz, mit sürögsz és rángatódzol? Légy nyugodt; itt vagyok én! S a tudományszomjban vagy élvezetvágyban egyensúlyát vesztett lélek érzi, hogy hozzája lépett az egészség erkölcsi korrektségben, s a derült szépség az istenes élet harmóniájában. Tetszik neki, megszereti, megkisérli s gyógyul.
c) S fölkel s szolgál Jézusnak. Erős lett; örülni tud, azért készséges. Testi, lelki erőit szolgálatába szegődteti, mert szereti örömének s jókedvének forrását. S minél készségesebben szolgál, annál erősebb lesz. Mily jó erősnek lenni. „Ha nem hiszitek, meg nem értitek.” Tettekben kell azt kitapasztalnotok. Itt és ma, mindjárt újjongnotok kell, hogy az Isten gyermekei vagytok, s hogy jót akartok s jót tesztek, s hogy lelketek ennyiben napsugár, melynek nem lehet elsötétülnie semmiféle éjtszakától; de igenis elsötétül, ha elfelejtitek, hogy mik vagytok s mily isteni élet fakadhat bennetek s áradhat ki belőletek.